2021 JANUÁRTÓL MÓDOSUL A POLGÁRI PERRENDTARÁS - FORMA ÉS TARTALOM EGYENSÚLYA FELÉ

2021 Február 03

Három év után módosul a perek felgyorsítását előtérbe helyező, s emiatt a magyar jogászi szakma egyhangú véleménye alapján túlzottan formális megközelítésű, 2018. óta hatályos új polgári perrendtartás („Polgári Perrendtartás”). Mi a három legfontosabb újítás 2021. január 1. napjától? Elérhető-e ezzel a forma és tartalom közötti megfelelő egyensúly? Cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körbe.

1. Az Új Pp. célja, főbb problémák

A magyar polgári perjog 21. századi kodifikációja sokáig váratott magára, a bíróságok a rendszerváltást követő majd három évtizedig az 1952. évi Régi Polgári Perrendtartást[1] (Régi Pp.) alkalmazták, mely időközben számos alkalommal került módosításra. A Régi Pp.-vel szemben megfogalmazott leggyakoribb kritika a perek elhúzódása volt, így az új Polgári Perrendtartással szemben elsődleges elvárásként a perek gyorsabb befejezése fogalmazódott meg.

Fentiek alapján a 2018. január 1. napján hatályba lépett Új Polgári Perrendtartás[2] a polgári perek felgyorsítását állította a középpontba, melyet elsősorban az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges módosításával kíván megvalósítani.

Az Új Pp. a „perkoncentráció” elvét hangsúlyozva egyrészt jelentősen szigorította a perindításra vonatkozó szabályokat, másrészt az elsőfokú eljárás két szakaszra osztásával (ún. osztott perszerkezet) a feleket lényegesen korlátozta a kereset-, illetve az ellenkérelem módosításban, harmadrészt lényegesen szigorította a viszontkereset és beszámítás szabályait. E szabályok a polgári perben lényegesen korlátozták a felek önrendelkezési jogát, mint alapvető jogot.

A szigorú, formalizált eljárási szabályok eredményeképpen 2018. évtől jelentősen – bizonyos ügytípusoknál akár 50%-ot meghaladó mértékben – csökkent az új peres ügyek száma, az újonnan indított pereket pedig a bíróságok gyakran formális indokokra hivatkozva utasították vissza, melynek következtében sérült a bírósághoz való fordulás joga, mint másik alapvető jog.

Figyelemmel arra, hogy a 2014 óta hatályos új Ptk. szerint a követelések elévülését a perindítás már csak akkor szakítja meg, amennyiben a perben érdemi döntést hoznak,[3] a keresetek nagyszámú visszautasítása kiemelt kockázatot jelentett az alanyi jogok bíróság előtt érvényesíthetőségére is. Röviden, a forma kezdett el uralkodni a tartalom felett.

A Kúria a fenti tendenciákat érzékelve már 2019 márciusában felállította joggyakorlat elemző csoportját, mely a keresetlevelek visszautasításának okait vizsgálta. A joggyakorlat elemző csoport 2020. februárjában tette közzé véleményét, melyben rögzítette, hogy a bíróságok sokszor túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a formalizált szabályok betartásának, és gyakran olyan problémák miatt utasítják vissza a keresetlevelet, melyet a per érdemi szakaszában kellene eldönteni.[4]

2. A módosítás célja

A jogalkotó láthatóan komolyan vette a kedvezőtlen bírósági statisztikákat és a jogi szakma visszajelzéseit, amikor három év tapasztalatát követően 2020. év végén elfogadta a Polgári Perrendtartás első módosítását („Módosítás”).[5]

A 2021. január 1. napjától hatályba lépő Módosítás alapvetően az elsőfokú eljárás szabályait érinti, célja a túlzottan formális megközelítés enyhítése, s ezáltal a bírósághoz forduláshoz való jog és az önrendelkezési jog hatékonyabb érvényesülése.

A Módosítás az eljárás rugalmasabbá tételét és egyszerűsítését helyezi középpontba, azzal, hogy a törvényalkotó ezzel párhuzamosan fenn kívánja tartani az osztott perszerkezet előnyösnek remélt hatásait a perek felgyorsítására.

Az alábbiakban a Módosítás három legfontosabb újítását elemezzük.

3. Könnyebb perindítás

Az Új Pp. perindítással kapcsolatos szigorú szabályai hátrányosak voltak a felperesre nézve, és kétségessé tették a bírósághoz forduláshoz való alapvető jog hatékonyságát.

Az Új Pp. alapján a felperesnek már a keresetlevélben kvázi meg kellett szövegeznie a majdani elsőfokú ítélet rendelkező részét, hogy a bíróság azt „átemelhesse” a keresetnek helyt adó ítéletbe. Amennyiben a jogi képviselő által beadott kereseti kérelem nem volt kellően pontos és precíz, a bíróság már emiatt visszautasíthatta az egész keresetlevelet, holott ezt a problémát nem feltétlenül kell az eljárás legelején megoldani.

A Módosítás kifejezetten rögzíti, hogy a perindításnál nem vizsgálható olyan kérdéskör, melynek értékelése az ügy érdemére tartozik. A Módosítás alapján a felperesnek már csak azt kell határozottan megjelölnie, hogy milyen tartalmú döntést hozzon a bíróság, konkrét szövegjavaslat nélkül. Ezt meghaladóan, amennyiben a felperes téves jogszabályra hivatkozik, amiatt a keresetet nem lehet visszautasítani, hanem azt a per későbbi szakaszában kell tisztázni.

A korábbi szabályok alapján jogi képviselő által hiányosan benyújtott keresetlevelet hiánypótlási felhívás nélkül vissza kellett utasítani. A Módosítás szerint a keresetlevél tartalmi vagy alaki hiányossága esetén akkor is kötelező lesz a hiánypótlásra történő felhívás, amennyiben jogi képviselő nyújtotta be. Ezt meghaladóan a bíróságnak valamennyi hiányosságot meg kell jelölnie a hiánypótló végzésben, és amennyiben annak a fél eleget tesz, más okokból nincs helye visszautasításnak.

4. Rugalmasabb szabályok kereset és ellenkérelem változtatásra

A felek önrendelkezési jogának lényeges korlátozását jelentette az új Pp. kereset-, illetve ellenkérelem változtatással kapcsolatos szigorú szabályozása, mely a kereset-, illetve ellenkérelem változtatási korlátokat – melyek általában a fellebbezési eljárást jellemzik – „előre hozta” az elsőfokú eljárás második részébe, az érdemi tárgyalási szakaszba.

Így az új Pp. a kereset és ellenkérelem változtatást az elsőfokú eljárás első felében, az ún. perfelvételi szakban tette lehetővé, ezt követően az ún. érdemi tárgyalási szakban csak kivételes esetekben volt erre lehetőség, és külön engedélyt kellett kérni a bíróságtól. Az Új Pp. a felek által benyújtható további előkészítő iratokat is bírói engedélyhez kötötte.

Ezt meghaladóan az új Pp. túlzottan szigorúan értelmezte a kereset-, és ellenkérelem változtatás fogalmát, amikor úgy rendelkezett, hogy a tényállítás és a jogi érvelés kisebb megváltoztatása is keresetváltoztatásnak minősült.

A fenti szabályok alapján az Új Pp. szerint bármilyen új tényállítás, vagy új jogi érvelés keresetváltoztatásnak minősült, melynek engedélyezése felesleges adminisztratív terhet rótt a per résztvevőire, és túlzottan korlátozta a felek önrendelkezési jogát.

A Módosítás koncepcionális újítása, hogy a tényállítás és a jogi érvelés módosítása már nem minősül keresetváltoztatásnak.

Felperes az elsőfokú eljárás második részében a tárgyalási szakaszban is hozhat fel olyan új tényeket, melyek önhibáján kívül a perelvételt lezáró végzést követően következtek be, vagy jutottak a tudomására, vagy ilyen tények miatt váltak relevánssá a perben. Ennek korlátja, hogy ezt a tény tudomására jutásától számított 15 napon belül kell megtennie. A jogi érvelés módosítása az egész elsőfokú eljárás alatt megengedett. A fegyveregyenlőség jegyében ugyanezen szabályok érvényesek az alperes ellenkérelmére.

Szintén a felek perbeli egyenlőségét biztosító garanciális szabály, hogy amennyiben bármelyik fél új tényt állít, akkor ezzel összefüggésben felperes a keresetét, alperes pedig az ellenkérelmét megfelelően módosítani tudja az egész elsőfokú eljárás alatt.

Végül, a Módosítás lehetővé teszi, hogy a felek a bíróság engedélye nélkül is előterjeszthessenek előkészítő iratokat, melyben a keresetet, ellenkérelmet, illetve a beszámítást, vagy viszontkeresetet módosíthatják.

Fentiek alapján nem csak a felek önrendelkezési joga érvényesül jobban, hanem a bíróság számára is lehetővé válik, hogy ténylegesen feltárja a felek közötti jogvita lényegét, és az érdemi kérdésben hozzon megalapozott döntést.

5. Viszontkereset és beszámítás

Az Új Pp. alperesekre nézve hátrányos rendelkezése volt, hogy amennyiben az alperesnek ellenkövetelése állt fenn a felperessel szemben, azt kizárólag a kereset közlésétől számított 45 (negyvenöt) napon belül érvényesíthette ugyanabban a perben, viszontkereset vagy beszámítás előterjesztése útján.

A fenti szigorú szabály értelmében amennyiben az alperes önhibáján kívül elmulasztotta a 45 napos határidőt, úgy alperesnek egy külön pert kellett indítania a felperes ellen az ellenkövetelés érvényesítése érdekében. Ez a szabály értelmetlenül generált további jogvitákat, sértve a pergazdaságosság elvét, mely alapján egymással összefüggő követelést és ellenkövetelést célszerű ugyanabban a perben tárgyalni

Ezt meghaladóan, tisztázatlan volt a beszámítás, illetve viszontkereset előterjesztésének joga abban az esetben, ha Felperes az elsőfokú eljárásban megváltoztatja keresetét. Jóllehet volt olyan nem kötelező bírósági állásfoglalás, melyből analógia útján levezethető volt, hogy az alperes rendelkezésére álló 45 (negyvenöt) napos határidő ilyenkor újraindul,[6] azonban az Új Pp. normaszövege alapján ez nem volt egyértelmű. Mindez magában hordozta a széttartó bírói gyakorlat kockázatát.

A Módosítás leszögezi, hogy amennyiben Alperes a fenti 45 napos határidőn belül önhibáján kívül nem tudta előterjeszteni a beszámítást, illetve viszontkeresetet, akkor arra viszontkereset esetén a perfelvételi szakaszban, beszámítás esetén az egész elsőfokú eljárásban lehetősége van.

A Módosítás indokolása azt is egyértelművé teszi, hogy az „önhiba hiányának” minősül különösen az, amikor az alperes azért 45 napon túl terjeszti elő a beszámítást, illetve viszontkeresetet, mert Felperes időközben megváltoztatta a keresetét.

Fentiek alapján a Módosítás a fegyveregyenlőség jegyében orvosolta az Új Pp. alperesekre hátrányos rendelkezéseit a beszámítás, illetve viszontkereset előterjesztése kapcsán.

6. Összegzés

A 2018-ban hatályba lépő Új Pp. az eljárás felgyorsításának oltárán feláldozta két alapvető jognak, a bírósághoz fordulás jogának és a felek önrendelkezési jogának hatékony érvényesülését, formális szabályaival nem segítette elő, hogy a felek érdemi jogvitájában döntsön a bíróság, sőt bizonyos szabályai további jogvitákat generáltak.

A Módosítás elfogadásával a jogalkotó célja, hogy a formai megfontolások és a tartalmi kérdések között egy megfelelőbb egyensúlyt hozzon létre, melyben egyszerre érvényesül a peres eljárások gyorsasága és az alapvető jogok.

A Módosítás főbb újításai alapján megállapítható, hogy a fenti jogalkotói cél teljesülésére reális az esély, ugyanakkor ahhoz az is szükséges, hogy a jogalkotás melletti másik hatalmi ág, a jogalkalmazás ebben partner legyen.