IRODAVEZETŐNK A KERESKEDELMI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG VÁLASZTOTTBÍRÓI AJÁNLÁSI LISTÁJÁN

2021 Február 03

A Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság 2021. február 1. napjától választottbírói ajánlási listáján szerepelteti irodavezetőnket, dr. Schmidt Richárdot. A fenti esemény kapcsán kollégánk, dr. Vereb Anita egy rövid interjút készített Richárddal a választottbíráskodásról mint alternatív vitarendezési módról.

Anita: Azt tudjuk, hogy gyakran képviseled ügyfeleinket választottbírósági ügyekben, emellett a nemzetközi vitarendezésből speciál-kollégiumot tartasz a Pázmány Jogi Karon, és gyakran publikálsz választottbíráskodással kapcsolatos cikkeket különböző folyóiratokban. De mit jelent felkerülni egy választottbíróság választottbírói ajánlási listára?

Richárd: Valóban az elmúlt években egyre inkább a vitarendezés jogi területével foglalkozom mind az elméletben, mind a gyakorlatban. Ami a kérdést illeti, választottbíró elvileg bárkiből lehet, még jogi végzettség sem szükséges e tisztség betöltéséhez. Ugyanakkor egy régi francia bonmot szerint „Annyit ér a választottbíráskodás, mint a választottbíró”[1]. Azért szeretem ezt a mondást, mert kiválóan világít rá a választottbíráskodás lényegére: a felek az állami bírósági út kizárásával az általuk választott bírókból felálló „magánbíróság” döntésének vetik magukat alá.

A felek ezt azért teszik, mert abban bíznak, hogy ez a „magánbíróság” jobb minőségű döntést fog hozni, mint az állami bíróságok. A felek minőségi elvárásának a teljesülése szempontjából kulcsfontosságú, hogy kik lesznek az adott jogvitában eljáró „magánbíróság”-nak a tagjai.

Ezért a legtöbb választottbírósági intézmény szükségesnek tartja, hogy egy ajánlási listán gyűjtse össze azon gyakorlati szakembereket, akik véleménye szerint egy bizonyos fokú szakmai minőséget képviselnek. Az ajánlási lista tehát egyfajta minőségi tanúsítványként is felfogható: a választottbírósági intézmény álláspontja szerint az ott szereplő szakemberek, elméleti és gyakorlati tudásuk alapján képesek arra, hogy megfeleljenek a felek minőségi elvárásának.

A magam részéről nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság, mely a legrégebbi  több, mint 70 éve működő – magyar választottbírósági intézmény érdemesnek tartott arra, hogy ajánlási listáján szerepeltessen, a választottbíráskodás mellett elkötelezett kiváló jogászok között. Ezt az elmúlt évek munkájának elismeréseként fogom fel.

Anita: Miért érdemes a feleknek az állami bíróságok helyett választottbíráskodást választani?

Richárd: A választottbíráskodás melletti fő érvek a gyorsaság, a szakértelem, az eljárás rugalmassága, illetve bizalmas jellege. Határon átnyúló jogviták esetén további érv a bírák semlegessége.

Anita: Kifejtenéd ezeket kicsit bővebben?

Richard: Örömmel. Ami az első érvet, a gyorsaságot illeti, köztudott, hogy az állami bíróságok előtti perek hosszú évekig, akár egy évtizedig elhúzódhatnak a többfokú jogorvoslati rendszer miatt. A választottbírói vitarendezés ennél jóval gyorsabb, jellemzően kb. 1 év alatt végrehajtható ítélet születik az ügyben. Az MKIK mellett szervezett Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata egy nem kötelező, de a választottbírói tanácsot mindenképpen orientáló, 6 (hat) hónapos határidőt szab az eljárás befejezésére. Ha belegondolunk, hogy manapság sok vállalkozás a jogvita felmerülését követően néhány éven belül „köddé válik”, mindjárt érthetővé válik, hogy mekkora a jelentősége a választottbíráskodás gyorsaságának a jelenlegi gazdasági környezetben.

Anita: Mi a helyzet szakértelemmel?

Richárd: A gazdasági élet egyre bonyolultabbá válik, a jogászoknak évről évre nagyobb mennyiségű jogszabályt kell alkalmazni. Egy állami bíróságon dolgozó bírónak nincs feltétlenül ideje arra, hogy a gazdaság minden szektorában lépést tartson ezekkel a változásokkal. A választottbíráskodás melletti második fő érv éppen az, hogy a felek maguk választhatják ki azokat a szakembereket, akik a jogvitával érintett jogterületen naprakész tudással rendelkeznek.

Ezt meghaladóan sokszor a jogvita bizonyítékai idegen nyelven állnak rendelkezésre. Rendes bírósági per esetén a dokumentumokat legalább nem hiteles magyar fordításban kell rendelkezésre bocsájtani, tanú esetén pedig tolmácsot is kell alkalmazni, mivel egy állami bírótól nem várható el, hogy beszéljen az adott a nyelven. Választottbírósági eljárásban ugyanakkor a felek jelölhetnek olyan választottbírókat, akik kellően ismerik a jogvita szempontjából releváns idegen nyelvet, melynek köszönhetően a felek spórolhatnak a fordítás, illetve tolmácsolási költségeken.

Anita: Mit értsünk az eljárás rugalmassága, illetve bizalmas jellege alatt?

Richárd: Szemben a polgári per kötelező érvényű szabályaival, melyeket a 2018. január 1. napján hatályba lépett perrendtartás jelentősen szigorított – a formát részesítve előnyben a tartalommal szemben –, a választottbírósági eljárás kevésbé formalizált. Így a felek egyrészről maguk állapodhatnak a vitarendezés szabályaiban,  például abban, hogy hány választottbíró döntsön, milyen nyelven folyjon az eljárás, stb.

Másrészről a felperes az eljárás során a hagyományos polgári perhez képest nagyobb szabadságot élvez abban, hogy kérelmét módosítsa, és – a fegyveregyenlőség jegyében – az alperesnek is hosszabb ideig van lehetősége arra, hogy ellenkövetelését ugyanabban az eljárásban érvényesítse.

A fenti rugalmasságnak köszönhetően a választottbíróság előtt formai kérdéseknél nagyobb hangsúlyt kapnak az érdemi kérdések, mely alapján nagyobb az esélye annak, hogy a választottbírósági ítélet a felek jogvitáját érdemben, véglegesen lezárja, és nem kerül sor újabb pereskedésre.

Ami pedig a bizalmas jelleget illeti, a polgári perek főszabályként nyilvánosak, így az állami bíróságok tárgyalásain elvileg bárki jelen lehet, így például a sajtó munkatársai jegyzetelhetnek, felvételt készíthetnek. Mivel a választottbírósági jogvitákban sokszor üzleti titoknak minősülő adatok, vagy egyéb érzékeny információk kerülnek felhasználásra, a nyilvánosság kizárása kulcsfontosságú, annak érdekében, hogy a felek nyugodt légkörben, külső nyomástól mentesen tudják rendezni jogvitájukat.

Anita: És ami a semlegességet, pártatanságot illeti?

Richárd: Természetesen mind az állami bíróságok, mind a választottbíróságok pártatlanul, részrehajlás nélkül kötelesek ellátni ítélkező tevékenységüket. Ugyanakkor nemzetközi ügyekben a bírók részéről megfigyelhető egyfajta „hazafelé törekvés”, mely például abban nyilvánul meg, hogy egy bíró szívesebben alkalmazza a saját országának a jogát, mint egy idegen ország polgári törvénykönyvét, mely sokszor az ügy érdemi elbírálására is kihat. Mivel nemzetközi ügyekben a választottbírói tanács tagjai általában több jogrendszerből „érkeznek”, az említett probléma nem merül fel. Ezt meghaladóan a semlegesség kérdése fokozottan merül fel olyan, elsősorban befektetési ügyekben, ahol a jogvitában az egyik fél az állam, vagy annak egyik szerve. Ilyenkor egy „civil” szakemberekből álló választottbírói tanácstól inkább elvárható a jogvita pártatlan eldöntése, mint egy bírótól, aki az adott állam alkalmazottja.

Anita: Hogyan látod a választottbíráskodás jövőjét Magyarországon?

Richárd: Ezen alternatív vitarendezési mód mindekori helyzetét kiválóan fogalmazta meg egy évszázaddal ezelőtt Fabinyi Tihamér, aki a két világháború között a választottbíráskodásról kiváló, máig ható monográfiát írt.

Szerinte a választottbíráskodás elterjedtsége fordított viszonyban áll a polgári törvénykezés minőségével: annál nagyobb a választottbíráskodás elterjedésének esélye, minél több kifogás merül fel az állami bíróságok működésével kapcsolatban.

Ahogy említettem, a 2018. január 1. napjától hatályos új Polgári Perrendtartást értelmezhetjük úgy, mint a forma érvényesülését a tartalom felett. Jóllehet a jogalkotó 2021. január 1. napjától enyhített a Pp. túlzott formalizáltságán, véleményem szerint a választottbírósági vitarendezés – és ezen belül a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Állandó Választottbíróság – továbbra is valós alternatívája lesz az állami bírósági útnak hazánkban.

Anita: Választottbírói működésedhez sok sikert kívánunk!

Richárd: Köszönöm szépen.