Blog

Blog » LEHET-E ÉRVÉNYES A VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁS PONTOS ELLENÉRTÉK NÉLKÜL?

LEHET-E ÉRVÉNYES A VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁS PONTOS ELLENÉRTÉK NÉLKÜL?

2021 Szeptember 15

A versenytilalmi megállapodás lehetővé teszi a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a védelmét a munkaviszony megszűnését követően is. Azonban a törvény szigorú követelményeket határoz meg a megállapodás kapcsán. Cikkünkben elemezzük a Kúria friss döntését, melyben az ellenérték pontos meghatározásának jelentőségét vizsgálta, hogy munkáltatóként minden esetben érvényes versenytilalmi megállapodást tudj kötni.

1.Tényállás

Az alperes (,,Munkavállaló”) 2015. márciusától kezdődően csoportvezető munkakörben dolgozott felperesnél (,,Munkáltató”).

2017. márciusában a felek munkaszerződés-kiegészítést kötöttek versenytilalmi megállapodásról. Az ellenérték kiszámítása kapcsán a felek a Munkáltató Belső Szabályzatában meghatározott feltételekre hivatkoztak, konkrét összeg megjelölése nélkül. A megállapodás ezen kívül azt is tartalmazta, hogy a versenytilalmi kötelezettség megszegése esetén a Munkavállaló kötbér fizetésére köteles. Az ellenértéket a munkaviszony fennállása alatt előre fizette a Munkáltató.

2017. augusztusában a Munkáltató rendes felmondással megszüntette a Munkavállaló munkaviszonyát, aki nem sokkal ezután a Munkáltató versenytársánál helyezkedett el.

2. Jogvita a Felek között

A Munkáltató a fenti előzmények után pert indított a Munkavállaló ellen és keresetében a már megfizetett versenytilalmi díj visszafizetését, valamint a szerződésben kikötött kötbér megfizetését kérte. Előadta, hogy a versenytilalmi szerződésben foglaltaknak ő maradéktalanul eleget tett, ennek ellenére a Munkavállaló a munkaviszony megszüntetése után a versenytársánál létesített munkaviszonyt.

A Munkavállaló ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott egyrészt az ellenérték kikötésének hiányára, amely alapján megállapodás közöttük nem jött létre. Másrészt kifogásolta a versenytilalmi díjként megfizetett összeget, amely véleménye szerint nem érte el a Munka Törvénykönyvében[1] (,,Mt.”) meghatározott kötelező minimumot.

3. Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság a Munkáltató keresetét elutasította. Miután megállapította, hogy a versenytilalmi megállapodás a felek között létrejött és a Munkáltató az alapján ellenértéket fizetett a Munkavállalónak, azt vizsgálta, hogy az ellenérték mennyiben felel meg a jogszabályi követelményeknek.

Ennek során megállapította, hogy a Belső Szabályzatban meghatározott számítás alapján a Munkavállaló által kapott díj nem érte el az Mt-ben meghatározott minimumot.[2] A nem megfelelő díjra tekintettel a szerződés ezen része érvénytelen (részleges érvénytelenség), így erre jogot alapítani sem lehet.[3]

A másodfokú bíróság érdemben helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. Az elsőfokú bírósággal ellentétben ugyanakkor arra jutott, hogy a versenytilalmi megállapodás nem részlegesen, hanem teljesen érvénytelen. A Munkáltató ugyanis nem tudta bizonyítani a Belső Szabályzat tartalmát, vagyis hiányzott a szerződés egyik leglényegesebb eleme, az ellenérték meghatározása.

A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az ellenérték pontos összegének magából a szerződésből kell kitűnnie, így nem elegendő az, ha a munkavállaló egyéb körülményekből (pl. bérjegyzékből vagy a kapott juttatás mértékéből) ki tudná következtetni azt.

4. A Kúria döntése

Bár a Kúria érdemben nem változtatott az alsóbb fokú bíróságok döntésén, egyértelművé tette, hogy tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a szerződés érvénytelenségét állapították meg.

E körben egy korábbi Kúriai véleményre[4] hivatkozott, amely rögzíti, hogy lényeges kérdésben való megállapodás hiányában nem jön létre a versenytilalmi megállapodás. Az ellenérték pedig ilyen lényeges kérdésnek minősül, vagyis ha a versenytilalmi megállapodás nem tartalmazza a kikötött korlátozást és annak ellenértéke meghatározását, akkor nem érvénytelenségről, hanem nem létező szerződésről van szó.

A Kúria maga is megállapította, hogy a Felek közötti versenytilalmi megállapodás nem tartalmazott pontos összeget. Így tehát jelen esetben nem érvénytelenségről, hanem nem létező szerződésről van szó, így a szerződésre nem lehet jogot alapítani, tehát az sem jogosultságot, sem kötelezettséget nem keletkeztet.

5. A döntés értékelése

Látható, hogy jelen döntésével a Kúria megerősítette a korábban már elfoglalt, a fent idézett véleményben is kifejtett álláspontját, mely szerint a versenytilalmi megállapodásnak tartalmaznia kell mind a kikötött korlátozást, mind annak ellenértéket, ennek hiányában a versenytilalmi megállapodás nem jön létre a felek között.

Jelen esetben a Munkáltató nem rögzítette egyértelműen a versenytilalmi megállapodás ellenértékét, csupán egy belső szabályzatra hivatkozott, amely azonban a pontos összeget számszakilag nem tartalmazta.Így annak ellenére, hogy a Munkavállaló részére teljesített kifizetést, egy elsőre jelentéktelennek tűnő részlet következtében a volt Munkavállalójával szemben nem tudta érvényesíteni a konkurencia tilalmat.

Összefoglalva, a versenytilalmi kötelezettség és az ellenérték pontos meghatározása nem csak a munkavállalót, hanem adott esetben a munkáltatót is védi, így versenytilalmi megállapodás megkötése előtt célszerű egy munkajogban jártas jogász bevonása.

 

[1] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

[2] lásd: Mt. 228. § (2) Az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada

[3] Ptk. 6:114. § (1)

[4] a versenytilalmi megállapodással és a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény