Blog
Blog » MEGALAPOZHATJA-E A JOGHATÓSÁGOT EGY BÍRÓI TÉVEDÉS KÜLFÖLDI TELJESÍTÉSI HELY ELLENÉRE?
MEGALAPOZHATJA-E A JOGHATÓSÁGOT EGY BÍRÓI TÉVEDÉS KÜLFÖLDI TELJESÍTÉSI HELY ELLENÉRE?
2021 Április 14
Perelhető-e Magyarországon a Brüsszel I Rendelet alapján a külföldi székhelyű alperes nemzetközi adásvételi szerződés hibás teljesítése esetén, ha a teljesítés helye külföldön van? Megalapozhatja-e a magyar bíróság joghatóságát, ha az alsóbb fokú bíróság a per kezdetén kifejezetten megállapítja joghatóságát? Hogyan kell értelmezni az EXW kikötést a Brüsszel I Rendelet alapján? Cikkünkben a Kúria friss döntését elemezzük.
1. Tényállás, peres eljárás
A Kúria által vizsgált ügyben[1] felperes mint vevő és alperes mint eladó között adásvételi szerződés jött létre burgonya vétele tárgyában. A magyarországi székhelyű felperes az árut fuvarozó megbízásával szállította Magyarországra alperes Szlovákiában található telephelyéről, majd minőségi hibára hivatkozással visszaküldte.
Felperes ezt követően európai fizetési meghagyásos eljárást indított a szlovák alperessel szemben, mely a Kecskeméti Járásbíróság előtt perré alakult. Felperes a perben az általa közölt elállásra hivatkozva kérte alperestől vételár, a fuvardíjak és a tolmácsolási munkadíj megfizetését.
Az alperes joghatósági kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint a felperes követelésére az Uniós jog alapján a Brüsszel Ia rendelet[2] („Rendelet”) az irányadó, amelynek 4. cikk (1) bekezdése[3] értelmében az ügy kapcsán a szlovák bíróságok rendelkeznek joghatósággal.
2. Az első- és másodfokú döntés
Az elsőfokú bíróság a per elején I. sorszámú végzésével megállapította, hogy az ügy elbírálására joghatósággal rendelkezik, azonban a per későbbi részében mégis alaposnak találta alperes joghatósági kifogását és a pert megszüntette joghatóság hiánya miatt.
A bíróság kifejtette, hogy a joghatósága nem állapítható meg a Rendelet 4. cikk (1) bekezdése szerinti általános joghatósági szabály alapján, mivel az alperes székhelye nem Magyarországon található.
A Rendelet 7. cikk (1) bekezdése szerinti különös joghatósági szabály kapcsán a bíróság kifejtette, hogy miután az áru szállítását a felperes vállalta, ezért az adásvételi szerződés teljesítése az áru átadásával Szlovákiában valósult meg, így a magyar bíróság joghatósága nem állhat fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság nem értett egyet a felperes azon érvelésével, miszerint a bíróság a per elején meghozott, joghatóságát megállapító végzéséhez kötve volt, így azt követően már nem lehetett volna az eljárást joghatóság hiányára hivatkozással megszüntetni.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a joghatóság hiányát a bíróságnak az eljárás bármely szakaszában hivatalból kell észlelnie. A korábbi végzésnek nincs „res iudicata” hatása, illetve az joghatósági okot nem keletkeztethet.
Ezen felül, a másodfokú bíróság megerősítette, hogy a Rendelet 7. cikk (1) bekezdése alapján nem állt fenn a magyar bíróság joghatóságát megalapozó különös joghatósági ok.
Felperes a jogerős végzés felülvizsgálatát kérelmezte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kötve volt korábbi, joghatóságot megállapító végzéséhez.
Ezen felül kiemelte, hogy a Rendelet 7. cikk (1) bek. (a) pontja alapján a magyar bíróság joghatósága megállapítható, mivel a teljesítésre, az áru felperes részére történő átadására Magyarországon került sor. Felperes a magyar bíróság joghatóságának alátámasztására hivatkozott az EU Bírósága C-88/17. sz. Zurich Insurance plc ítéletére is.[4]
Végül, figyelemmel arra, hogy keresete hibás teljesítésből eredő kártérítési igényt is tartalmaz, ezért a Felperes szerint a magyar bíróságok joghatósága a 7. cikk (2) bekezdése alapján is fennáll, mely alapján károkozás esetén a károkozás helye szerinti bíróság is joghatósággal rendelkezik a károkozással kapcsolatos ügyben.
3. A Kúria döntése
A Kúria kiemelte, hogy nem volt jogszabálysértő, amikor az elsőfokú Bíróság a korábbi végzésével szemben később a joghatósága hiányát állapította meg és megszüntette az eljárást, mivel a joghatóságot megállapító végzés a bíróságot nem köti, azt a per lezárásáig megváltoztathatja.
A Kúria továbbá vizsgálta, hogy a Rendelet alapján fennállhatott-e a magyar bíróság joghatósága. Kiemelte, hogy mivel Felperes a keresetében szerződéssel kapcsolatos igényt érvényesített, így a Rendelet 7. cikk (2) bekezdésében szabályozott károkozás helye szerinti joghatósági ok nem alkalmazható.
Ezt követően a Kúria vizsgálta a Rendelet 7. cikk (1) bek. (a) pontja szerinti különös joghatósági ok fennállásának kérdését. E körben kérdésként merült fel, hogy a Rendelet alkalmazásában mi minősül a teljesítés helyének, ha a szállítmányt egy harmadik személy fuvarozta alperes Szlovákiában található telephelyéről Magyarországra.
A Kúria indokolása alapján a perbeli esetben a felperes gondoskodott az áru elszállításáról, az ezzel kapcsolatos költségeit is megjelölte keresetében. Az alperes a saját, szlovákiai telephelyén adta át az árut a felperes megbízottjának, a teljesítés helye tehát Szlovákiában volt. A Kúria szerint a Rendelet 7. cikk (1) bekezdés szerinti különös joghatósági ok nem állt fenn, így a magyar bíróságok nem rendelkeztek joghatósággal az ügyben.
Fentiek alapján a Kúria a jogerős másodfokú ítéletet fenntartotta.
4. A jogeset elemzése
A jogeset által felvetett első kérdés, hogy a joghatósági kifogás tárgyában hozott bírói döntésnek milyen kötőereje van a per során. Eltérhet-e a bíróság a saját döntésétől, vagy a joghatóságot megállapító döntés „rögzíti” a bíróság joghatóságát?
E kérdésben a Kúria helyesen alkalmazta a hazai joggyakorlat által az illetékességi kifogás elbírálása kapcsán korábban kifejlesztett elveket.
A magyar polgári eljárásjogban már több évtizede kialakult gyakorlat, hogy a bíróságnak az illetékességi kifogás elutasításáról nem kell alakszerű döntést hoznia az eljárás közben, elég a kifogást az eljárást lezáró érdemi határozatban elbírálni. Ugyanakkor, amennyiben a bíróság mégis külön végzést hozna az illetékességi kifogás kérdésében, és - mint ahogy a jelen esetben -, külön megállapítaná az illetékességét, e döntése ellen külön fellebbezésnek nincs helye.[5]
Mivel az ilyen, ún. pervezető végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, így abból a contrario az következik, hogy a végzésnek jogi kötőereje sincsen, így azt a bíróság saját belátása szerint szabadon változtathatja meg az elsőfokú eljárás folyamán.
A Kúria helyesen alkalmazta a fenti elveket a Rendelet szerinti joghatóság megállapítása körében. Amennyiben ugyanis a felperes álláspontja érvényesült volna, úgy egy „bírói tévedés” is megalapozhatná a bíróság joghatóságát a Rendelet alapján.
Ugyanakkor az EU Bírósága esetjoga szerint a Rendelet egyik fő célja a joghatósági szabályok alkalmazása körében a jogbiztonság és előreláthatóság biztosítása, annak érdekében, hogy egy kellően informált alperes előre láthassa, hogy melyik országban indul ellene peres eljárás.[6]
A fenti fényében könnyen belátható, hogy egy eseti „bírói tévedés” nem hozhat létre joghatóságot, hiszen az nem lenne összeegyeztethető sem a jogbiztonsággal, sem az előreláthatósággal.
A másik kérdés, hogy a Rendelet 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazása körében mi minősül a teljesítés helyének.
Fontos kiemelni, hogy a Rendeletet e kérdés kapcsán is autonóm módon kell értelmezni, így nem a nemzeti jog szabályaira, hanem az európai uniós jog értelmezésére kizárólagosan jogosult Európai Unió Bírósága döntéseire kell figyelemmel lenni.
A Kúria helyesen mellőzte a Felperes által kifejezetten hivatkozott Zurich Insurance plc ítéletet, mivel az multimodális szállítmányozás, azaz szolgáltatás nyújtásával kapcsolatban értelmezte a Rendeletet, míg a jelen ügyben adásvételről volt szó.
Azonban észre kell venni, hogy a jelen ügyben a felperesi érvelés – hallgatólagosan – a Car Trim ügyben[7] hozott ítéletre is támaszkodik, mely alapján távértékesítés esetén, amennyiben a szállítási helyet a szerződés alapján nem lehet meghatározni, úgy a teljesítési hely ott található, ahol az árut az adásvételi ügylet szerinti rendeltetési helyen a vevőnek oly módon adják át, hogy ezáltal megszerzi, vagy meg kellene szereznie az áru feletti tényleges rendelkezés jogát.
Ugyanakkor jelen esetben a felek gyakorlatilag EX WORKS paritásban állapodtak meg, azzal, hogy a fuvarozást már a vevő szervezte meg.
Olyan esetekben, amikor a felek valamely szokványra, például a széleskörben használt INCOTERMS[8] paritások egyikére hivatkoztak, a nemzeti bíróságok nem minden esetben találták a paritás alapján megállapíthatónak a teljesítés helyét, ugyanis egyes paritások inkább a költségviselést vagy a fuvarozás módját hivatottak meghatározni, mint az áruk tényleges és „végső” átadásának helyét[9].
Ugyanakkor az EU Bírósága az Electrosteel ügyben[10] a szerződésben kikötött „ex works” (EXW) INCOTERMS paritás kapcsán megállapította, hogy az a felek teljesítési helyre vonatkozó megállapodásának minősül.
A Kúria tehát az EU Bírósága fenti esetjogával összhangban alkalmazta az Rendeletet és a felek által egyértelműen meghatározott szlovákiai átadási helyre – mint „ex works” paritásra - figyelemmel helyesen állapította meg, hogy a nemzetközi adásvételi szerződésből eredő jogvitára belföldi teljesítési hely hiányában a magyar bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal.
5. Összegzés
A Kúria fenti ügyben hozott döntése két szempontból is fontos.
Egyrészről a Kúria a korábbi bírósági illetékesség körében kifejlesztett eljárásjogi gyakorlatot a joghatóság körében analógia útján alkalmazta és egyértelművé tette, hogy egy esetleges bírói tévedés nem alapozhatja meg a magyar bírósági joghatóságát a Rendelet alapján.
Másrészről a Kúria az EU Bírósága esetjogával összhangban megállapította, hogy nemzetközi adásvételi szerződésből eredő jogvitára belföldi teljesítési hely hiányában a magyar bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal.
[1] A cikkben a BH 2021.2.48 számon közzétett döntést elemezzük
[2] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról
[3] „E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
[4] C-88/17. sz. Zurich Insurance plc kontra Abnormal Load Services ügyben hozott ítélet
[5] BH 1987.13.7, 1996.55.
[6] Ld. többek között C-281/02. sz. Andrew Owusu kontra "Villa Holidays Bal-Inn Villas" ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:C:2005:120) 40. pont.
[7] Az Európai Unió Bírósága C-381/08. sz. ügyben 2010. február 25. napján hozott ítélete
[8] a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) által létrehozott szokványok gyűjteménye
[9])A Rotterdami Bíróság 2015 július 15-i ítélete a Rhoonse Recycling & Service BV v BSS Heavy Machinery GmbH ügyben, C/10/473788 / HA ZA 15-350, NL: RBROT: 2015: 5292
A Dán Fellebbviteli Bíróság 2015 szeptember 1-i ítélete a Cimtrode The Electrode Company GmbH v Carbide BV ügyben, HD 200.133.747 / 01, NL:GHSHE [2015] 3396
[10] Az Európai Unió Bírósága C‑87/10. sz. ügyben 2011. június 9 napján hozott ítélete
-
MEDDIG TERJED A BÍRÓ DÖNTÉSI SZABADSÁGA?
Mit tehet a bíró, ha a tények alátámasztják a felperes keresetét, de a fél tévesen jelöli meg kereseti kérelme jogcímét? Megítélheti ilyenkor a bíróság a felperes követelését a helyes jogalapon? A kérdésre a 2018. óta hatályos polgári perrendtartás egyértelmű választ ad, rövid cikkünkben pedig egy friss kúriai döntésen keresztül járjuk körül a jogcímhez kötöttség témakörét.
Bővebben » -
A PENNÁTÓL A PENDRIVE-IG – II. RÉSZ: KONZERVATÍV POLGÁRI JOG
Amint arra legutóbbi cikkünkben is utaltunk, az írásbeliség kapcsán a Polgári Törvénykönyvben lefektetett szabályok iránymutatásul szolgálnak valamennyi jogterület kapcsán. Ebből kifolyólag cikksorozatunkban az egyes jogterületek vizsgálatát a polgári joggal fogjuk kezdeni. Körbejárva a bírói gyakorlatot látni fogjuk, hogy a többi jogághoz képest a polgári jogi területen szigorúbb felfogással találkozhatunk és a hétköznapi értelemben vett írásbeli kommunikáció sok esetben nem felel meg az írásbeliség polgári jogi kritériumainak .
Bővebben » -
VERSENGŐ VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÉS RENDES BÍRÓSÁGI KIKÖTÉSEK – ELŐADÁS A MAGYAR VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI EGYESÜLET KÖZGYŰLÉSÉN
A Magyar Választottbírósági Egyesület (MVbE) 2022. december 16. napján tartotta éves közgyűlését, melyet követően Irodánk vezető partnere, dr.Schmidt Richárd tartott online előadást „Dupla vagy semmi? - Versengő választottbírósági és rendes bírósági kikötések” címmel.
Bővebben »