MEGÚSZHATJA-E AZ ADÓSOD A FELSZÁMOLÁST KÖVETELÉS BESZÁMÍTÁSÁVAL?

2019 Június 26

A felszámolási eljárás kezdeményezése a követelésbehajtás hatékony eszköze, hiszen a Csődtörvényben meghatározott feltételek fennállása esetén az adós a felszámolást csak a követelés megfizetésével kerülheti el. Épp ezért felszámolás megindítása esetén az egyik gyakori adósi védekezés a beszámításra történő hivatkozás. De vajon korlátlanul hivatkozhat-e az adós beszámításra, ha felszámolás indult ellene? Rövid cikkünkben erre a kérdésre válaszolunk.

Beszámítás a polgári jogban

A Ptk. alapján két cég között fennálló kölcsönös tartozás esetén egy tartozás nem csak annak megfizetésével teljesíthető, hanem úgy is, hogy az egyik fél a másik fél tartozását beszámítja, gyakran használt szóval „kompenzálja”, azaz saját tartozását nem fizeti meg és azon összeg erejéig a másik féltől sem követeli a tartozása megfizetését.

Beszámítás a felszámolási eljárásban

A felszámolási eljárásban az adós gyakran hivatkozik arra, hogy azért nem fizette meg a felszámolást kérő hitelező számláit, mert neki is van fennálló követelése a hitelezővel szemben, amit be kíván számítani.

A felszámolási eljárás során viszont a Csődtörvény szabályait kell alkalmazni a beszámítással kapcsolatban, melyek azt a Ptk-hoz képest szűkebb körben teszik lehetővé.

A felszámolási kérelem után közölt beszámítás

Az adós gyakran csak akkor kezd el a beszámításra hivatkozni, amikor a hitelező megindítja ellene a felszámolási eljárást, tehát az adós csak a felszámolási kérelem bírósági kézbesítése után gyakorolja beszámítási jogát.

Mivel ez sokszor azt jelentette, hogy az adós nem létező, vagy megalapozatlan követeléseket próbált beszámítani, annak érdekében, hogy elkerülje a felszámolási eljárást, a Csődtörvény szigorította az adósi beszámítás megengedhetőségét, így jelenleg az adósnak erre csupán az alábbi három esetben van lehetősége:

1. Ha olyan követelési számít be, ami már a hitelező által a felszámolási kérelem előtt küldött felszólító levél kézhezvétele előtt keletkezett, viszont csak a hitelezői követelés a vitatására nyitva álló határidő után vált esedékessé. Erre példa, egy olyan adósi követelés, melynek hosszabb a teljesítési határideje, így a követelés keletkezése és esedékessége között hosszabb idő telik el.
2. Ha a hitelező által küldött fizetési felszólítást követően szerez tudomást arról, hogy a hitelezővel szemben követelése áll fenn vagy a fennálló követelése lejártnak minősül. Erre példa egy olyan követelés, melyről az adós nem tud pl. a hitelező szerződésszegése miatti kártérítési követelés.
3. Ha a Hitelező a követelést elismeri.

Ezen felül, az a-b) pont alatti esetekben az adósnak a követelését közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell bizonyítani, tehát egy számla csatolása nem lesz elégséges.

A korlátozások indoka, hogy a jogalkotó szankcionálni kívánta az olyan adósok hanyagságát, akik a saját, már a felszámolási kérelem előtt esedékes követeléseiket nem érvényesítik kellő időben és a felszámolási eljárást nehezítik el a beszámításra történő hivatkozással.

A felszámolási kérelem előtt közölt beszámítás

Mi a helyzet abban az esetben, ha az adós arra hivatkozik, hogy a követelést azért nem fizette meg, mert azt már korábban beszámította saját követelésébe? A Csődtörvény és a joggyakorlat nem rendezi egyértelműen a helyzetet, kérdéses, hogy a felszámolási kérelem előtti beszámítást a fenti szabályok, vagy a Ptk. alapján kell értékelni a fizetésképtelenség megállapítása során.

Ami bizonyos, hogy a felszámolási bíróság sokkal formálisabb bizonyítást folytat le, voltaképp a Csődtörvényben meghatározott kritériumok fennálltának vizsgálatára szorítkozik. Ebből kifolyólag nem engednek teret a tényállás széleskörű feltárásának és az ügy háttere vizsgálatának. Így tehát eljárási szempontból egy korábbi beszámítás jogszerűségének eldöntése nem a felszámolási-, hanem egy polgári peres eljárás tárgya.

A gyakorlat alapján tehát az adós egy korábban közölt beszámításra való hivatkozással sem mentesülhet, ha a beszámítani kért követelést a Hitelező vitatja.

„Kényszer kifizetés” és visszakövetelés

Amennyiben az adós nem tudja gyakorolni beszámítási jogát a felszámolási eljárásban, azonban el kívánja kerülni azt, hogy a bíróság megállapítsa fizetésképtelenségét és felszámolás alá kerüljön, úgy egyetlen lehetősége marad: kifizeti a hitelező részére a követelést, mely által a hitelező „birtokon belül” kerül.

A Csődtörvény szerint azonban az ilyen „kényszer kifizetés” nem minősül az adósi tartozás elismerésének, és a kényszerűségből kifizetett összeget az adós egy külön polgári peres eljárásban visszakövetelheti a hitelezőtől, mely során lehetőség nyílik a teljeskörű bizonyításra is.

Összegzés

Mint látható, a felszámolás során az Adós csak korlátozott keretek között hivatkozhat beszámításra. Ennek oka egyrészt az, hogy az adóst terhelje annak következménye, hogy a már esedékes követelését nem érvényesíti időben és ne hátráltassa a felszámolási eljárást.

Jóllehet a kényszer kifizetéssel a hitelező nem válik véglegesen jogosulttá a követelésre, azonban kétségtelenül a pénz birtokába kerül, mely adott esetben erősebb tárgyalási pozíciót jelent számára a jogvita lezárására.

Fentieket összegezve, amennyiben adósód a vélt vagy valós követelések beszámításával próbál menekülni a felszámolás elől, érdemes ellenőrizni, hogy valóban hivatkozhat-e ezekre a követelésekre a felszámolási eljárás keretei között.