MILYEN A HELYTELEN MUNKAHELY, AVAGY MIRE FIGYELJ MUNKÁLTATÓKÉNT? – A KÚRIA DÖNTÉSE

2019 Április 17

A Kúria friss döntésében a központi kérdés az volt, hogy hogyan kell meghatározni a munkaszerződésben a munkavégzés helyét. Első ránézésre mi sem egyszerűbb ennél, és talán meglepőnek tűnhet, hogy egy ilyen kérdés eljut a legmagasabb bírói fórumhoz. A döntést összefoglaló rövid cikkünkből azonban kiderül, hogy munkáltatóként miért kell a munkahely fogalmát pontosan megfogalmazni és ennek hiánya milyen következményekkel járhat.

1. Tények

Az ügy felperese egy nem sokkal a nyugdíj előtt álló dolgozó, aki finomítási és karbantartási szakértőként dolgozott az alperes munkáltatónál. A munkaszerződésben a felperes munkavégzési helyeként a munkáltató telephelyének címét és az ott található szervezeti egység névét és kódját jelölték meg.

A munkáltató csoportos létszámcsökkentést hajtott végre és ennek keretében megszüntette a felperesi dolgozó munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással. A felmondásban munkáltató azt is rögzítette, hogy a munkahelyen nincs a felperes által betölthető másik munkakör.

2. Jogi háttér

Az ügy megértéséhez tudni kell azt, hogy Magyarországon a munkavállalókat a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül egy speciális felmondási védelem illeti meg.

A munkáltató ebben az 5 éves időszakban ugyanis csak akkor szüntetheti meg átszervezésre hivatkozással a dolgozó munkaviszonyát, ha a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen nincs a munkavállaló részére felajánlható betöltetlen munkakör vagy a munkavállaló elutasítja a munkáltató ajánlatát.

3. A peres ügy

Visszatérve cikkünk főszereplőjére, a felperes pert indított a munkáltató ellen a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt. Arra hivatkozott, hogy a munkaszerződése szerinti munkahelye a munkáltató telephelye és itt lett volna olyan munkakör, amelyet a munkáltató felajánlhatott volna.

A munkáltató a kereset elutasítását kérte és azzal érvelt, hogy a felperes munkavégzési helye a telephelyen belül meghatározott szervezeti egység és itt nem volt a munkavállaló részére felajánlható munkakör.

4. A Kúria döntése

A fentiek alapján a Kúriára várt annak a kérdésnek az eldöntése, hogy pontosan mi tekinthető a felperes munkaszerződés szerinti munkavégzési helyének. Ettől függött ugyanis, hogy a felajánlható munkaköröket „hol” kell vizsgálni: az egész telephelyen vagy a telephelyen belüli szervezeti egységnél.

A Kúria emlékeztetett arra, hogy munkahely a munkáltató földrajzilag meghatározott területe. Ez alapján a munkaszerződés szerint munkavégzési helyet nem lehet szűken értelmezni. Nem lehet tehát arra a következtetésre jutni, hogy a felperes munkavégzési helyeként kizárólag a telephelyen belüli szervezeti egységet kell érteni, ahol a felperes a munkáját végezte.

Mindezek fényében a munkáltatónak az egész telephely vonatkozásában kellett volna vizsgálnia, hogy van-e a felperes részére felajánlható munkakör. Mivel a munkáltató a perben nem tudta bizonyítani, hogy az egész telephelyen nem volt a felperes részére felajánlható munkakör, az általa közölt felmondás jogellenes és meg kell fizetnie a felperes elmaradt jövedelmét.

5. Tanulság

A Kúria döntésének tanulsága, hogy a munkaszerződésben földrajzi területként, címmel vagy más azonosítható módon, pl. helyrajzi számmal kell megjelölni a munkavégzés helyét. Bár nincs annak akadálya, hogy a szerződésben pontosításra kerüljön a szervezeti egység, ahol a dolgozó munkát végez, azonban munkahelynek ekkor sem ez a szervezeti egység, hanem a „tágabb” földrajzi terület, például a székhely vagy telephely fog minősülni.