DOLGOZNI VAGY NEM DOLGOZNI? - KORONAVÍRUS MUNKÁLTATÓI SZEMMEL

11 March 2020

A koronavírus immár Magyarországon is megjelent: jelen cikk írásakor 9 fertőzött és 67 karanténban elkülönített személyt tartanak nyilván. A vírus miatt a munkáltatóknak is fájhat a feje, sokszor nem egyértelmű ugyanis, hogy hogyan kell kezelni a helyzetet munkajogi szempontból. Rövid cikkünkben pár jellemző eset bemutatásán keresztül ismertetjük a vonatkozó munkajogi szabályokat.

1. Milyen óvintézkedéseket tegyen a munkáltató?

Az első kérdés, ami a vírussal kapcsolatban a munkáltatóban felmerülhet, hogy milyen kötelezettségeket ró ez rá. A munkáltatónak kell ugyanis biztosítania a dolgozói számára az egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezetet.

Az intézkedések skálája igen széles, kezdve a gyakori kézmosásra történő figyelemfelhívástól a maszkok, védőkesztyűk biztosításán át egészen az teljes munkahely bezárásáig.

Annak megítélése, hogy a munkáltatónak az adott helyzetben pontosan milyen intézkedéseket kell megtennie, minden esetben egyedi mérlegelést igényel. Az intézkedésekről célszerű a munkavédelmi szakértő és az üzemorvos bevonásával dönteni.

2. Megtagadhatja-e a dolgozó a munkavégzést?

Mindaddig, amíg a dolgozót nem minősítik keresőképtelennek, alapvetően be kell járnia dolgozni. A koronavírus miatt két esetben nyilváníthatják keresőképtelennek a munkavállalót: ha koronavírussal fertőzött, illetve ha járványügyi zárlat (karantén) alá helyezték. Ezekben esetekben a dolgozó táppénzre jogosult.

Ha viszont a munkavállaló nem keresőképtelen, akkor nem tagadhatja meg a munkavégzést, vagyis be kell jönnie dolgozni a munkahelyre. Ha a dolgozó igazolható ok nélkül nem jelenik meg a munkahelyen, az akár a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetését is indokolhatja.

A fenti főszabály alól egy kivétel van: a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha az életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ilyen eset lehet például az, ha a munkáltató Olaszországba küldené üzleti útra a dolgozót.

3. Kötelezheti a munkáltató a dolgozót a távolmaradásra?

Na de mi a helyzet akkor, ha a nem fertőzött, tehát keresőképes munkavállaló jönne dolgozni, viszont a munkáltató ezt – a többi dolgozó egészségének megóvása érdekében – nem akarja, például mert a kolléga a Velencei karneválon bulizott?

Amennyiben a munkáltató munkaköre ezt lehetővé teszi, ilyen esetben szóba kerülhet az otthoni munkavégzés lehetősége. Emellett a munkáltató – betartva a jogszabályi határidőket – kiadhatja a munkavállaló szabadságának egy részét.

Ha sem a „home office”-ra, sem a szabadság kiadására nincs mód, a munkáltató még ebben az esetben is dönthet úgy, hogy a munkavállalónak nem ad munkát és kötelezheti a munkahelytől való távolmaradásra. Ilyenkor azonban a munkáltató alapbért köteles fizetni a munkavállaló részére az állásidő szabályai szerint.

4. Mi történik, ha a munkáltató nem tud munkát adni a dolgozónak?

Sajnos olyan is előfordulhat, hogy a koronavírus-helyzetre tekintettel nem érkezik be valamilyen alapanyag és emiatt a munkáltató nem tud munkát adni a dolgozóknak. Ilyenkor a munkáltató megpróbálhatja különböző munkaszervezési intézkedésekkel (pl. munkaidő-beosztás módosítása, szabadság kiadása) kezelni a helyzetet, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a már fent említett állásidő szabályait kell alkalmazni.

Ha a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget a beosztás szerinti munkaidőben, akkor a dolgozó alapbérre jogosult, kivéve, ha a munkáltató elháríthatatlan külső okból nem tud munkát adni.

A jelenlegi gyakorlat nem tekinti elháríthatatlan külső oknak azokat, amelyek a munkáltató működési körében merülnek fel. Ilyen például az, hogy rendelkezésre áll-e a munkavégzéshez használt alapanyag, felszerelés vagy berendezés. Ez azt jelenti, hogy ha a koronavírus miatt a beszállítótól nem érkezik be az alapanyag és emiatt áll a munka, a dolgozónak alapbért kell fizetni.

5. Be kell zárni a munkahelyet?

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a munkahely valamilyen módon kapcsolatba került a koronavírussal (pl. egy munkavállaló vagy egy látogató vírushordozó, vagy fertőzött volt), akkor be kell-e zárni.

Magyarországon járvány esetén az egészségügyi államigazgatási szerv korlátozhatja vagy megtilthatja az olyan intézmény működését, amely a járvány terjedését elősegítheti. Amennyiben tehát az arra jogosult szerv elrendeli a munkahely bezárását a járvány-érintettség miatt, természetesen eleget kell tenni a kötelezésnek. Ilyen esetben a dolgozók táppénzre jogosultak.

Amennyiben a hatóság nem rendeli el a munkahely bezárását, a munkáltató – az egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet biztosítása érdekében – önként is dönthet a munkahely bezárásáról. Az állásidőre vonatkozó szabályok alapján, ha a bezárás a munkáltató saját mérlegelésén alapul, a munkavállalók attól függően jogosultak alapbérre, hogy a bezárás elháríthatatlan külső ok miatt történt-e vagy sem. Bár a gyakorlat alapján nem teljesen egyértelmű, de elháríthatatlan külső ok lehet, ha a munkáltató más, ésszerű intézkedésekkel (pl. egészségügyi maszkok rendelkezésre bocsátásával, egyes munkavállalók távoltartásával) nem tudja elhárítani a járványveszélyt.