ÉRVÉNYES-E AZ INGYENES VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁS VEZETŐ ESETÉBEN?

23 January 2019

Vajon meg lehet állapodni egy vezető állású munkavállalóval, hogy a munkaviszony megszűnése után ne legyen a munkáltató versenytársa, úgy hogy ezért nem kap külön díjazást? A Kúria vezető munkavállaló esetében úgy tűnik máshol látja a szerződéses szabadság korlátait, mint a jogalkotó. A friss döntést cikkünkben elemezzük.

Tények

A munkáltató 2015. márciusától kereskedelmi igazgató munkakörben foglalkoztatta a felperest. A munkaszerződés szerint a felperes vezető állású munkavállaló volt, jogosult volt a munkáltató ügyvezetőjének a helyettesítésére.

A munkaszerződésben a felperes vállalta, hogy a munkaviszonya megszűnését követő 3 évig a munkáltató versenytársai részére csak a munkáltató hozzájárulásával fejt ki gazdasági tevékenységet. A felek azt is rögzítették, hogy eltérnek a Munka Törvénykönyve rendelkezéseitől, és felperes nem kap ellenértéket a versenytilalmi kötelezettség teljesítéséért.

Jogvita a felek között

A munkáltató még a próbaidő alatt megszüntette a felperes munkaviszonyát. A munkavállaló beperelte a munkáltatót, többek között azon az alapon, hogy szerinte a versenytilalmi megállapodás – annak ingyenessége miatt – érvénytelen.

A munkáltató ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a versenytilalmi megállapodás érvényes. Vezető állású munkavállaló esetében ugyanis a felek szerződéses szabadsága szélesebb, és a Munka Törvénykönyve alapvetően lehetővé teszi, hogy a felek a munkavállaló hátrányára eltérjenek a törvény rendelkezéseitől. Vezetők esetében az eltérés lehetősége csak szűk körben kizárt (pl. várandós vezető állásút sem lehet rendes felmondással elbocsájtani). Az, hogy a versenytilalmi kötelezettség teljesítéséért külön díjazást kell fizetni, nem tartozik ebbe a körbe, ezért attól a felek szabadon eltérhetnek.

A Kúria döntése

A Kúria – mint már jónéhány esetben – most sem a munkáltatóval értett egyet. Azt ugyan elismerte, hogy a versenytilalmi megállapodás nem szerepel azon felsorolásban, ahol a Munka Törvénykönyve arról rendelkezik, hogy mely rendelkezésektől nem lehet eltérni a munkavállaló hátrányára.

A Kúria szerint ugyanakkor a versenytilalmi megállapodás érvényességének alapvető feltétele, hogy a munkavállaló kötelezettségeinek teljesítéséért ellenértéket fizessen a munkáltató. A versenytilalmi megállapodás ugyanis a munkavállaló lényeges jogait korlátozza, amit viszont ellenérték fizetésével kell, hogy kompenzáljon a munkáltató. Ettől vezető állású munkavállaló esetében sem lehet eltérni.

Összefoglalás

A Kúria a döntésben elfoglalt álláspontjával gyakorlatilag kitágította a Munka Törvénykönyve által meghatározott taxatív listát, amely arról rendelkezik, hogy vezető állású munkavállaló esetében a Munka Törvénykönyve mely rendelkezéseitől nem lehet eltérni a munkavállaló hátrányára.

A Kúria ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy a felek olyan mértékben nem térhetnek el a Munka Törvénykönyve rendelkezéseitől, amely a versenytilalmi megállapodást ingyenessé teszi. Ebből ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy az nem kizárt, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy a munkáltató kisebb összegű ellenértéket fizet a versenytilalmi kötelezettség teljesítéséért, mint az adott időszakra járó alapbér 33%-a, ami nem vezető munkavállalók esetében érvényességi feltétel.

Ugyanakkor, ha a munkáltatónak fontos, hogy a volt vezető ne kezdjen konkurens tevékenységbe, akkor nem érdemes játszani a számokkal és ezen spórolni. Ha ugyanis a versenytilalmi megállapodás megdől, akkor azon sokkal többet bukhat a munkáltató.