FEDEZETELVONÁS – A VAGYONKIMENTÉS HATÁRAI

27 October 2016

Minden felperes rémálma egy megnyert pert követően azzal szembesülni, hogy az adóstól nem lehet behajtani a követelést, mert már semmi sincs a nevén. Mégis előfordulhat, hogy nincs veszve minden, mert amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a szerződés „fedezetelvonó”, úgy az a jogosult irányában hatástalan lesz. De mikor fedezetelvonó egy szerződés? Rövid cikkünkben ezt a kérdést járjuk körül a bírói gyakorlat alapján.

Mi a fedezetelvonó szerződés?

Fedezetelvonó szerződés az olyan szerződés, melyet az adós egy harmadik személlyel (kedvezményezett) azért köt, hogy a jogosultat kijátssza, ezáltal a jogosult követelésének kielégítési alapját elvonja.

Ki a kedvezményezett?

A fedezetelvonó szerződés esetén egy háromszereplős jogviszonyról van szó, mivel az adós a jogosult kijátszása érdekében a kedvezményezettel köt valamilyen szerződést, mely vagyonkimentést valósít meg.

Az Új Ptk. alapján a kedvezményezett fogalmát tágan kell értelmezni, így a fedezetelvonó szerződés megállapításának nem akadálya, ha az előny közvetlenül nem az adóssal szerződő félnél, hanem másnál jelentkezik.

Az időzítés kérdése

A fedezetelvonó szerződés vizsgálatakor kiemelt figyelmet kell annak tulajdonítani, hogy azt milyen időpontban kötötték meg.

A bírói gyakorlat alapján ahhoz, hogy fedezetelvonó szerződésről legyen szó, az adóssal szembeni konkrét követelésnek már fenn kell állnia akkor, amikor az adós megköti a kedvezményezettel azt a szerződést, mely a jogosult követelésének kijátszására irányul.

Így amennyiben az adóssal szembeni követelés csak azt követően merül fel, hogy az adós átruházta vagyontárgyait, nyilván nem beszélhetünk fedezetelvonásról.

A bírói gyakorlat alapján szintén nem teszi fedezetelvonó jellegűvé a szerződést a körülmények utólagos megváltozása. Erről akkor van szó, amikor a korábban jóhiszeműen átruházott vagyontárgy ugyan egy később keletkezett követelés fedezete lehetne, de a követelés érvényesítésekor már nincs meg.

Vagyonkimentés

A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához szükséges az is, hogy a szerződés meghiúsítsa a hitelező követelésének kielégítését.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fedezetelvonó jelleget csak akkor állapítják meg, ha az adósnak nincs más olyan vagyona, amelyből a követelést be lehetne hajtani. Így például amennyiben az adós eladja az ingatlanát, viszont egyéb értékű vagyontárgyai vannak (pl. gépjármű, céges részesedés) amelyek értéke fedezi jogosult követelését, akkor az ingatlan eladása nem lesz fedezetelvonó ügylet.

Rosszhiszeműség vagy ingyenesség

Fontos, hogy a fedezetelvonás megállapításához a kedvezményezettnek tudnia kell, hogy a jogosult kijátszásában vesz részt, vagy ennek hiányában a szerződésből valamilyen ingyenes előnyben kell részesülnie, mely világossá teszi számára, hogy az ügylettel nincs minden rendben.

Tehát amikor az adós az első fokon elvesztett perben elajándékozza a gyermekének a több 10 millió Forint értékű családi házát, joggal merülhet fel a gyanú, hogy az adóst nem (csak) a gyermeke iránti szeretet vezérelte, hanem az ügylet sokkal inkább azt célozta, hogy családi házra ne lehessen végrehajtást vezetni.

Az alábbi esetekben vélelmezni kell a rosszhiszeműséget illetve az ingyenességet:

• ha az adós a hozzátartozójával köt szerződést,
• ha az adós olyan céggel köt szerződést, amelyben többségi befolyással (50% +) rendelkezik,
• ha a cég a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével vagy ezek hozzátartozójával köt szerződést,
• ha két olyan cég köt egymással szerződést, amelyek azonos személy befolyása alatt állnak.

Míg az „alapesetben” a jogosultnak kell bizonyítania a harmadik személy rosszhiszeműségét vagy az ügylet ingyenességét, addig a fenti vélelmek esetében fordul a bizonyítási teher: az adósnak és vagyont szerző félnek kell bizonyítania, hogy nem volt rosszhiszemű illetve visszterhes volt az ügylet.

Jogkövetkezmények

Amennyiben a bíróság a szerződésről megállapítja, hogy az fedezetelvonó jellegű volt, ez azt eredményezi, hogy a szerződés a jogosulttal szemben hatálytalan lesz, azaz irányában nem fog kiváltani joghatásokat.

A gyakorlatban ez azzal jár, hogy az adóssal szerződő vagyonszerző fél köteles tűrni, hogy a hitelező végrehajtást vezessen az általa megszerzett vagyontárgyra. Ha pedig esetleg időközben a megszerezett vagyontárgyat rosszhiszeműen továbbadta vagy azt elvesztette, akkor a megszerzett vagyontárgy értékéig az egyéb vagyonával felel a hitelező felé.