FELMONDÁS JOGSZERŰEN ─ VI. RÉSZ: AZONNALI HATÁLYÚ FELMONDÁS

12 February 2020

A munkáltató általi felmondást bemutató cikksorozatunk utolsó két részében a munkavállalóval szemben alkalmazható legsúlyosabb szankciót, az azonnali hatályú (korábban: rendkívüli) felmondást ismertetjük. Erre általában súlyos incidensek miatt kerül sor, ezért sok munkáltató abban bízik, hogy náluk nem lesz szükség a jogintézmény alkalmazására. De, mint tudjuk, az ördög nem alszik, és a részletekben rejlik, így a munkáltatónak erre a „forgatókönyvre” is fel kell készülni a további kellemetlenségek elkerülése érdekében.

Jelen cikkünkben az azonnali hatályú felmondás sajátosságait mutatjuk be, következő cikkünkben pedig a bírói gyakorlat alapján elemezzük, milyen konkrét szabálysértések alapozhatják meg az ismertetett szankciót.

 

1. Mi az az azonnali hatályú felmondás?

A munkáltató általi azonnali hatályú felmondás a rendes felmondás intézményén alapul, viszont a két szankció között lényeges különbségek vannak. Az legfontosabb már az elnevezésből megállapítható: azonnali hatályú felmondás esetén a munkavállaló általában már aznap, rövid búcsúzást követően távozik.

A két típus közti fontos különbségek továbbá:

 

2. Indokolás

Az összehasonlításból látható, hogy azonnali hatályú felmondás esetén a munkaviszony (és ezzel együtt a munkavállaló jövedelemforrása) egyik napról a másikra szűnik meg. Ezért az Mt. csak súlyos jogsértések esetén, szigorú eljárási szabályok megtartásával teszi lehetővé az alkalmazását:

A munkáltató az azonnali hatályú felmondását köteles megindokolni. Az indokolással szembeni követelményeket a rendes felmondással kapcsolatos cikkünkben részletesen elemeztük. Ezen szabályok az azonnali hatályú felmondás indokolására is érvényesek. (https://smartlegal.hu/publication/munkaltatoi-felmondas-jogszeruen-i-resz-hogyan-indokold-a-felmondast)

Fontos, hogy egy munkaügyi perben a munkáltatónak kell bizonyítania az indok(ok) valóságosságát, okszerűségét, így megfelelő bizonyítékok hiányában a munkáltatónak nem sok esélye van a pernyertességre.

3. Felmondási okok

Az Mt. az alábbi két esetkörben teszi lehetővé az azonnali hatályú felmondást:

1. a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi
2. egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

a)  Súlyos kötelezettségszegés

Fontos, hogy az ok fennállásához a rendelkezésben foglalt mindhárom feltételnek teljesülni kell:

aa) Lényeges kötelezettség megszegése: jogszabály nem sorolja fel, mely kötelezettség minősül lényegesnek, a gyakorlat alapján például az alábbiak annak számítanak:

• Igazolatlan távollét
• Munkaidő nem munkával való töltése
• Károkozás
• Alkoholos állapotban történő munkavégzés
• Kötelezettségszegés (pl. szabálytalan szerződéskötés, beszámolás kötelezettségének elmulasztása)[1]
• Utasítás teljesítésének megtagadása
• Szabálytalan versenytevékenység[2]
• Együttműködési kötelezettség megszegése

 

ab) Szándékosság vagy súlyos gondatlanság: A felróhatóság megállapítása az egyértelmű eseteket leszámítva jogi tudást igényel. Egyértelmű a szándékosság, ha a munkavállaló teljesen részegen érkezik a munkába, vagy az utasítást dacból megtagadja. Árnyaltabb a helyzet például egy károkozás vagy igazolatlan távollét estén, hiszen ilyen események a munkavállaló gondossága ellenére, illetve külső körülmények miatt is bekövetkezhetnek.

ac) Jelentős mértékű kötelezettségszegés: További feltétel, hogy a kötelezettségszegésnek kellően súlyosnak kell lenni. Ennek megállapítása sokszor neuralgikus pontnak számít, hiszen nincs „kőbe vésve”, hány perc késés, hány munkaidőben Facebook-ozás meríti ki a jelentős mérték fogalmát.

Szerencsére pár általános szabály a fentiekkel kapcsolatban is leszűrhető: A kötelezettségszegés elbírálásánál nem mellőzhető az adott munkahelyen kialakult körülmények, a munkahelyi gyakorlat vizsgálata[3]. Nem róható fel például az olyan magatartás, melyet a munkáltató korábban eltűrt. Figyelembe kell venni továbbá a munkavállalónak a munkahelyi szervezetben betöltött helyét, a munkakörén alapuló felelősségét[4] (pl: vezetők fokozottabb felelőssége).

b) a magatartás a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi

Erre az okra csak kivételes esetekben hivatkoznak önállóan, inkább kisegítő kategóriaként funkcionál. A felmondást megalapozó magatartás ugyanis az esetek többségében visszavezethető a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettség megszegésére, mely kérdés objektívebben bizonyítható. Példa az ok alkalmazására: A munkavállaló egyben tagja (tulajdonosa) is volt a cégnek, ahol dolgozott. Tulajdonosként kivonta a saját vagyonrészét a cégből, mellyel a cég működését, így saját foglalkoztatását is veszélyeztette. A bíróság szerint a magatartás a munkaviszonya fenntartását lehetetlenné tette, így a rendkívüli felmondás jogszerű volt.[5]

4. A közlés határideje

Fontos, hogy az azonnali hatályú felmondást megalapozó incidensre a munkáltatónak rövid időn belül kell reagálni. Ennek több oka van: egyrészt, az idő múlásával a bizonyítás egyre nehezebb, továbbá, a határidővel megelőzhető, hogy a munkáltató a felmondás lehetőségét „lebegtetve” zsarolja a munkavállalót.

Az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlásával kapcsolatban az Mt. kétféle határidő együttes megtartását követeli meg:

1. Szubjektív határidő: a munkáltató az okról való tudomásszerzéstől számított 15 (tizenöt) napon belül gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás jogát. Tudomásszerzés alatt azt kell érteni, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy tudomására jut olyan információ, melyből felismerheti az azonnali hatályú felmondást megalapozó esemény megtörténtét. Fontos, hogy amennyiben az eset feltárásához vizsgálat szükséges, a határidő a vizsgálat lezárása után kezdődik.[6]
2. Objektív határidő: a felmondás joga az azt megalapozó esemény bekövetkezésétől számított 1 (egy) éven belül gyakorolható. Tehát egy évnél korábban történt eseményre a munkáltató nem alapozhatja a felmondást, az legfeljebb „súlyosbító” körülmény lehet.

De hogyan számítjuk a határidőket, ha a felmondást több kötelezettségszegés együttesen alapozza meg (pl.: rövidebb, de rendszeres késések)? Ilyenkor a 15 napos határidőt a „legfrissebb” kötelezettségszegéshez képest kell számolni. Ugyanakkor az objektív határidőt ilyenkor is meg kell tartani, így csak az 1 éven belül történt események vehetők figyelembe.

5. Összegzés

Mint látható, a „rendes” és az azonnali hatályú felmondás között jelentős különbségek vannak, az utóbbit a Munka Törvénykönyve csak különösen súlyos szabályszegés esetén teszi lehetővé. Meg kell győződni, hogy a szabályszegés elég súlyos-e az azonnali hatályú felmondához, továbbá, a 15 napos határidőből sem szabad kicsúszni. Mivel a szankció alkalmazása szigorú feltételekhez kötött, a jogszerűség megtartása és a költséges munkajogi jogvita elkerülése érdekében mindenképp javasoljuk jogi szakértő igénybevételét a felmondás során.