MENNYI SZABADIDŐ JÁR MUNKA KÖZBEN A MUNKAVÁLLALÓNAK ?

03 January 2017

A munkajogi szabályok közismerten nagyon szigorúak, azonban azok értelmezése sokszor vitákat szül a munkáltató és a munkavállaló között. Az egyik kényes kérdés a munkavállalónak munka közben járó pihenőidő kérdése. A tévhitek eloszlatása érdekében szeretnénk megválaszolni a témakörrel kapcsolatban leggyakrabban felvetődő kérdéseket.

Szabadidő? Pihenőidő? Munkaközi szünet? 

Ahhoz, hogy a témáról részletesebben beszéljünk, szükséges tisztázni néhány fogalmat. A szabadidő nem jogi kategória, ez egy hétköznapi fogalom. A munkavállalónak járó szabadidő közül a legtágabb kategória a pihenőidő. Pihenőidőnek számít minden olyan időszak, amikor a munkavállaló törvényben biztosított alanyi joga, hogy ne dolgozzon. Fontos, hogy ez az időtartam nem része a munkaidőnek. A pihenőidőknek több fajtája van, amelyekből az alábbi csoportokat lehet létrehozni:

• munkaközi szünet: a napi munkavégzésbe iktatott szünet, ami percekben meghatározott, ez segíti a munkavégzés közbeni regenerációt.
• a két munkanap közötti pihenőidő: a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között biztosított szabadidő, amely órákban van meghatározva. Ez a két nap közti pihenést hivatott biztosítani.
• a heti pihenőnap, vagy heti pihenőidő: ebben az esetben a pihenőidő teljes napra vonatkozik. A munkavállalónak szüksége van ugyanis rendszeresen biztosított munkamentes napokra ahhoz, hogy regenerálódjon, és újult erővel álljon neki a legközelebbi munkanapnak.
• szabadság: a szabadság a fentiektől eltérően rendszertelenül igénybe vehető pihenési lehetőség, melyre a munkavállalónak nagyobb ráhatása van.

A fentiekkel kapcsolatban mostani cikkünkben a munkaközi szünet kérdéskörét járjuk körbe.

Munkaközi szünet

A munkaközi szünet a Munka Törvénykönyve alapján a munkavállalónak abban az esetben jár, amennyiben a beosztás szerinti napi munkaideje, illetőleg a munkaidő beosztástól eltérő rendkívüli munkaideje a hat órát meghaladja. Időtartama húsz perc, ha pedig a kilenc órát meghaladja, akkor további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

A munkaközi szünettel kapcsolatosan kiemelendő, hogy a készenléti jellegű munkakört kivéve nem minősül munkaidőnek, így arra az időszakra fizetés sem jár. Ettől a felek, illetve a kollektív szerződés is eltérően állapodhat meg. Figyelemmel azonban arra, hogy a főszabály az általunk ismertetett, ezért fontos, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás megelőzése érdekében a törvény konkrétan meghatározza a munkaközi szünet tartamát.

A felek megállapodása, illetve a kollektív szerződés ezért eltérhet az általános szabályoktól, azt azonban még így sem lehet a munkaközi szünet időtartama hosszabb hatvan percnél, hogy a munkavállaló szabad idejét csak a legszükségesebb mértékben töltse a munkahelyén.

A Munka Törvénykönyve meghatározza azt is, hogy milyen módon és mikor kell kiadni a munkaközi szünetet. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően. Így elkerülendő, hogy a munka kezdetének későbbre tolásával vagy a munka előbb befejezésével kiiktassák a szünetet.

Ezt az időszakot a munkavállalók leggyakrabban étkezésre fordítják, így hétköznapi használatban az „ebédszünet” elnevezéssel illetik. Természetesen a munkaközi szünet lényege nem merül ki az étkezési lehetőség biztosításában. Biztosítani kell azt is, hogy a munkavállaló a munkaközi szünetben a munkavégzési kötelezettség megszakításával a regenerálódjon, pihenjen és így a további munkavégzési feladatok ellátására felkészüljön.

Rendkívüli szükségletek

Természetesen előfordul az, hogy a munkavállalónak egészségügyi okokból meg kell szakítania a munkáját, így például gyógyszert bevenni, vizet inni, vagy a mellékhelyiséget felkeresni. Bár a Munka Törvénykönyve nem deklarálja, az Alaptörvény kimondja, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, melyből levezethető, hogy az említett rendkívüli tevékenységeket a munkaidő alatt is jogosult elvégezni.

Cigiszünet

Olyan intézmény, minit „cigiszünet”, nem létezik. Nincs olyan jogszabály, ami lehetővé teszi azt, hogy a munkavállaló az értékes munkaidejét egészségromboló szenvedélyének szentelje. Természetesen a korábban ismertetett munkaközi szünet szabadon választott tevékenységgel tölthető, így amennyiben a munkavállaló betartja a nemdohányzók védelméről szóló jogszabályokat, és belefér a rendelkezésre álló időbe, szabadon dohányozhat.

Számítógépes munkavégzés

A munkaköréből kifolyólag nagyrészt képernyő előtt dolgozó munkavállalókra speciális szabályok vonatkoznak. A munkáltató a munkafolyamatokat köteles úgy megszervezni, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. A szünetek össze nem vonhatóak[1].

Kivételes esetben, ha a képernyő előtti munkavégzés fentiek szerinti megszakítása más életét, testi épségét, valamint egyes vagyontárgyak biztonságát veszélyezteti, vagy az adott technológia miatt nem lehetséges, a munkáltató úgy szervezi meg a munkahelyen a napi munkavégzést, hogy a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként a munka jellegéhez igazodóan szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő hetvenöt százalékát.

Ez a típusú szünet munkaidőnek számít, mivel nem azt jelenti, hogy a munkavállaló mentesül a munkavégzés alól, hanem csupán a képernyő elől kell felállnia, mely időt a munkáltató utasítása szerint más munkával is ki lehet tölteni. Egy irodában például ez jelentheti azt, hogy a munkavállaló feláll a számítógéptől amíg iratot rendez, postát iktat, fénymásol, vagy egyéb más hasznos tevékenységet végez, amely nem számít képernyő előtti munkavégzésnek.