Blog

Blog » MIKOR JÁR BÖRTÖN A NEM FIZETŐ ADÓSNAK?

MIKOR JÁR BÖRTÖN A NEM FIZETŐ ADÓSNAK?

15 January 2020

Rendszeresen találkozni olyan esetekkel, amikor az adós „lelép a pénzzel”, az építési vállalkozó „eltűnik”, vagy az adós vállalkozást „kiürítik”. A fizetés elmaradása alapvetően szerződésszegést jelent, mellyel szemben polgári jogi úton lehet fellépni. Amennyiben viszont az ügylet mögött átverést gyanítunk, a nemfizető adós ellen akár büntetőeljárás is kezdeményezhető, többek között csalás miatt. Cikkünkben ez utóbbi esetet elemezzük.

1. A polgári jogi igény és a büntetőjogi felelősség elhatárolása

A köztudatban sokszor összemosódik a polgári jog és a büntetőjog területe, és a nemfizető adóst egyből börtönben kívánják látni. Egy kölcsönügylet vagy vállalkozási szerződés nemteljesítése viszont alapvetően polgári jogi kategória, a jogosult polgári úton (pl: perben) érvényesíthet különböző igényeket, például a szerződés teljesítését vagy kártérítést.

Ugyanakkor mások szándékos megkárosítása vagy a fél súlyosan hanyag hozzáállása olyan, a társadalom számára nemkívánatos magatartások, mellyel szemben a büntetőjog is fellép.

A Büntető Törvénykönyv[1] (Btk.) számos esetben bünteti, ha más vagyonában egy polgári jogi jogviszony (pl.: szerződés) során kárt okoznak. Az átverés-gyanús ügyletek kapcsán legtöbbször csalás elkövetése merülhet fel:

2. Mikor minősül csalásnak a nemfizetés?

Csalást nem csak a kártyában, hanem az üzleti életben is el lehet követni. A Btk. alapján csalást követ el, aki:

„jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.”

A csalás nem más vagyonának „elvételével” valósul meg: a tévedésben levő fél a tévedés hatására saját maga adja át a vagyont vagy teljesít szolgáltatást. Viszont az ellentételezés (pl: kifizetés) elmarad, ami a sértettnél kárként jelenik meg (pl.: a fuvar végén nem fizetünk a taxisnak).

Az üzleti életben gyakori, hogy az adóst csalás miatti feljelentéssel fenyegetik arra hivatkozva, hogy előre tudta, hogy nem fog tudni fizetni, tehát az üzlet során megtévesztette őket. Ez a következtetés sok esetben téves, mivel a csalás megállapításhoz további elemek fennállása is szükséges.

Szándékosság és haszonszerzési cél

Fontos, hogy a csalást kizárólag szándékosan, jogtalan haszonszerzés céljából lehet elkövetni. A szándékosságnak és a célzatnak már a tévedésbe ejtés vagy tartás időpontjában fenn kell állni, azaz az adósban már a szerződéskötéskor tudatosulni kell annak, hogy nem fog fizetni, vagy a teljesítésnek nincs reális esélye.

Ennek megfelelően a bíróság megállapította a csalás elkövetését, amikor egy rossz anyagi helyzetű, fizetésképtelen cég a helyzete ellenére fővállalkozóként nagy értékű szerződést kötött, majd a kapott összeget adósságai rendezésére fordította, az alvállalkozót pedig nem fizette ki. Ebben az esetben ugyanis a teljesítésnek eleve nem volt realitása.[2]

Árnyaltabb a helyzet, amikor a jogviszony során bekövetkező esemény miatt az eredetileg teljesíteni kívánó adós végül nem teljesít. Vizsgálni kell, minek minősül, ha az adós elhallgatja a megváltozott anyagi körülményeit.

Fontos leszögezni, hogy a fizetésképtelenség (nem tud fizetni) nem egyenlő a teljesítési hajlandóság hiányával (nem akar fizetni). A bűncselekmény ugyanis csak az utóbbi esetben, a jogellenes vagyonszerzésre irányuló szándék esetén állapítható meg.[3] 

Az üzleti életben nem életszerű, hogy egy vállalkozás tájékoztassa a partnereit vagy megszüntesse a szerződéseit, amennyiben likviditási problémák jelentkeznek, ami esetleg kihathat a későbbi teljesítésre. Hiszen, ha a fizetési szándék megvan az adósban, az ügy végkimenetele lehet akár a késedelmes megfizetés, fizetési megállapodás vagy akár egy csődeljárás is.

Így önmagában nem állapítható meg a csalás az alapján, hogy az adós a teljesítési határidő lejárta előtt már felismerhette a szerződés teljesítésének bizonytalanságát.

Más a helyzet, ha az adós a megváltozott körülményeket elhallgatva, a teljesítés reális esélye nélkül meghosszabbítja a szolgáltatást (pl.: ingatlan bérlet) vagy csupán abból a célból kér fizetési haladékot, hogy az ellene irányuló igényérvényesítést késleltesse. Az adós ilyenkor a valótlan ígérettel ejti tévedésbe a sértettet, így a szándékosság és a jogellenes célzat megléte esetén megállapítható a csalás.

A tévedés

Lényeges, hogy tévedésbe ejtés, vagy tartás hiányában nem beszélhetünk csalásról. Ilyen például, ha valaki saját elhatározásból előnytelen vagy kockázatos üzletet köt, a piaci ártól eltér, anélkül, hogy a másik fél megtévesztő információt közölt vagy fontos tényt hallgatott volna el. [4]

További feltétel, hogy a megtévesztés és a károsodás között okozati összefüggés álljon fenn, azaz a kár a megtévesztő magatartás és ne más miatt következzen be.

4. Összegzés

Cikkünkben bemutattuk, hogy a polgári „pereskedésen” felül büntetőjogi vonzata is lehet, ha az adós nem fizet a szerződésnek megfelelően. A csalás megállapításához viszont bizonyítani kell a szándékos és célzatos elkövetést, a fizetésképtelenség miatti nemfizetés önmagában nem valósít meg bűncselekményt.

Emiatt javasoljuk, hogy a jogügyletek előtt mindig mérje fel a másik fél anyagi helyzetét, melyre vonatkozóan többek között a cégnyilvántartás tartalmaz adatokat.

Továbbá, kockázat esetén a teljesítés biztosítása érdekében kezesség, garancia, bankgarancia nyújtását is kérheti a partnertől, melyhez javasoljuk jogi szakértő igénybevételét.


[1] 2012. évi C. törvény

[2] BH 2011.3.58

[3] BH 2011.6.160

[4] BH 1983.392