MIKOR MINŐSÜL VEZETŐNEK A MUNKAVÁLLALÓ? - A KÚRIA DÖNTÖTT

20 May 2020

Vezető állásúnak számít-e a munkavállaló, ha a felek a munkaszerződésben vezetőnek minősítik ugyan a dolgozót, de a Munka Törvénykönyvének rossz rendelkezésére utalnak? Vajon a felek akarata, vagy szerződéses nyilatkozata bír ilyenkor elsőbbséggel? Jelen cikkünkben a Kúria friss döntését elemezzük.

1. Tényállás

Az ügyben a munkavállaló („Felperes”) 2015 óta minőségirányítási igazgatóként dolgozott a munkáltatónál („Alperes”). Munkaszerződésének 2.1. pontja a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) 208. § (1) bekezdésére utalással rögzítette, hogy vezető állású munkavállalónak minősül, "mint a munkáltató vezetőjének közvetlen irányítása alatt álló és részben, vagy egészben helyettesítésre jogosult munkavállaló".

Az Alperes egy év után a Felperes munkakörét határozott időre minőségirányítási tanácsadóra változtatta és a munkaköri leírásban azt is meghatározta, hogy ebben a tanácsadói munkakörben a vezetői feladatok és felelősség nem terjedt ki rá. A Felperes a határozott idő lejárta ellenérre továbbra is  minőségirányítási tanácsadóként dolgozott a munkaviszonya megszüntetéséig.

Az Alperes 2016 végén felmondással szüntette meg a Felperes munkaviszonyát, amelyet nem indokolt, tekintettel arra, hogy a Felperes vezető állású munkavállalónak minősült. Felperes a felmondás indokolásának hiánya miatt munkaviszonyának jogellenes megszüntetésére hivatkozva munkaügyi pert indított.

2. Első- és másodfokú ítélet

A Felperes álláspontja szerint - a munkaszerződés 2.1. pontjában foglaltak ellenére - nem minősült vezető állású munkavállalónak, mivel nem rendelkezett a vezérigazgató helyetteseként értelmezhető feladat-, vagy hatáskörrel, továbbá az alperes működésére, gazdálkodására döntéseiben meghatározó befolyásolást nem gyakorolt. Emiatt a munkaszerződés 2.1. pontjának érvénytelenségére hivatkozott.

A Felperes álláspontja szerint, jóllehet a felek az Mt. 208. § (2) bekezdése alapján megállapodhatnak abban, hogy a munkavállaló vezető állású munkavállalónak minősül, azonban jelen esetben nem ez történt, mivel a munkaszerződés ugyan rögzíti, hogy Felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető, de ez tényszerűen nem volt igaz.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Alperes jogellenesen szüntette meg a Felperes munkaviszonyát.

Az eljárás során az Alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a felek az Mt. 208. (2) bekezdését szerették volna rögzíteni a szerződésben, amely alapján megállapodás szerint minősült volna a Felperes vezető állású munkavállalónak. A megállapodás hiánya miatt a bíróság nem vizsgálta azt, hogy a megállapodáshoz szükséges Mt. szerinti feltételek, tehát a Felperes munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkaköre és a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét elérő alapbére fennálltak-e.

A bíróság megállapította, hogy a munkaszerződés tartalma alapján egyértelmű, hogy a Felperest az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján tekintették a felek vezető állású munkavállalónak. Az Mt. ezen pontja alapján a Felperes vezetői minősége nem a felek megállapodása, hanem e törvényi rendelkezésben foglaltak fennállása esetén áll fenn.

Az elsőfokú bíróság ezek után vizsgálta, hogy a Felperes valóban vezető állásúnak minősült-e ezen törvényi feltételek alapján. A rendelkezésre álló munkaköri leírások, szervezeti ábrák alapján a Felperes sosem volt helyettesítésre jogosult, tehát egyik munkakörében sem minősült vezető állású munkavállalónak.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, megállapítva, hogy ha a munkaszerződésben az Mt. rossz bekezdését idézik [(Mt. 208. § (1)], azt a másik, helyes bekezdésre nem lehet kiterjesztően értelmezni [Mt. 208. § (2)].

3. Kúria döntése

A Kúria a másodfokú bíróság döntését hatályában fenntartotta. Az eljárása során az alsóbb fokú bíróságokkal egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a Felperes nem volt vezető állású munkavállaló, mert helyettesítésre nem volt jogosult, illetve nem is állt a vezérigazgató közvetlen irányítása alatt a felmondás közlésekor.

Ezekre figyelemmel nem minősült az Mt. 208. § (1) bekezdés szerinti vezető állású munkavállalónak. A szerződésben meghatározott „vezető állású klauzula” viszont csak erre vonatkozott, emiatt az Mt. 208. § (2) bekezdésében meghatározott „megállapodás alapján” vezető állású munkavállalónak minősítés nem jött létre, így nem is vizsgálta, hogy ez utóbbi jogszabályi hely feltételei fennállnak-e vagy sem.

4. A döntés értékelése

A Munka Törvénykönyve alapján egy munkavállaló két esetben minősülhet vezetőnek.

Egyrészről a jogszabály alapján, mely körben annak van jelentősége, hogy a munkavállaló rendelkezik-e olyan feladat- és hatáskörrel, amely lehetővé teszi számára, hogy a munkáltató működésére, gazdálkodására döntéseivel meghatározó befolyást gyakoroljon, és a munkáltató irányításában döntő szerepe legyen.[1] [Mt. 208. § (1) bek.]

Másrészről a felek megállapodása alapján. Ez utóbb esetben a munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét. [Mt. 208. § (2) bek.]

A Kúria döntése rávilágít arra, hogy a munkaszerződés megkötésekor különös figyelemmel kell eljárnia a munkáltatónak, mivel a rossz jogszabályra való hivatkozás a második esetben nem hoz létre vezetői jogállást.

Hiába volt a munkáltatónak az a szándéka, hogy a Felperest megállapodás alapján minősítse vezető állású munkavállalónak, a téves jogszabályi hivatkozás miatt a Felperes nem minősült vezetőnek, tekintet nélkül arra, hogy munkaköre kiemelt, illetve fokozottan bizalmas jellegű volt és munkabére adott esetben elérte a jogszabály által megkövetelt összeget.

Fentiek alapján a Kúria a szerződés értelmezése során a felek akaratával szemben a felek szerződéses nyilatkozatának adott elsőbbséget, melyet azonban megszorítóan, a munkavállaló javára értelmezett.

A fentiekre tekintettel ajánljuk, hogy a munkaszerződés megkötése előtt annak tartalmáról egyeztessen munkajogban járatos ügyvéddel, hogy a hasonló apró, de súlyos következményekkel járó hibákat elkerülje.