MUNKAVÁLLALÓ ÜZLETI ÚTON – MUNKAIDŐNEK SZÁMÍT AZ UTAZÁS?

16 October 2019

Akár hetente, akár évente egyszer, akár egy másik kontinensre, akár a város túloldalára, a munkaügyben történő utazás szinte minden munkaviszonyt érint. A jelentősége ellenére a magyar szabályozás nem egyértelmű az utazással kapcsolatban, mely bizonytalanság könnyen egy kellemetlen munkaügyi vita okozója lehet. Ennek elkerülése érdekében jelen cikkünkből megtudhatod, hogy vajon céged szabályosan jár-e el a céges utazások elszámolásakor.

1. Az utazás és elszámolása

Fontos tisztázni, hogy a „kiküldetés” nem munkajogi fogalom, a munkaügyben történő utazásra vagy a külföldi konferencián való részvételre nincsenek külön munkajogi szabályok, az „általános” szabályok szerint kell eljárni.

A céges utazással kapcsolatban az elszámolás általában a szállodai és éttermi költségek körül zajlik, melyet a Munka Törvénykönyve (Mt.) megfelelően szabályoz. Ezzel szemben érdekes helyzet állhat elő az oda-, valamint visszautazással töltött idő elszámolásakor.

A logika azt diktálja, hogy amennyiben egy hétköznap nyolctól négyig dolgozó munkavállaló a céges utazás miatt éjfélre ér haza, vagy már vasárnap délután indul a repülője, hogy hétfőn egy külföldi meetingen részt tudjon venni, az valamilyen formában munkaidő kell, hogy legyen.

Nos, az Mt. egy kevésbé körültekintően megfogalmazott rendelkezése miatt az utazás és a munkaidő viszonya jogi szempontból nem a logikus gondolkodást követi, így nem árt, ha az utazással töltött idő kompenzálását előzetesen, adott esetben már a felvételkor tisztázod a munkavállalóval.

2. Az utazás és a munkaidő viszonya az Mt.-ben

A „probléma” forrása, hogy az Mt. alapján nem minősül munkaidőnek a munkavállaló lakóhelyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakóhelyére történő hazautazás tartama.

Habár értelemszerű, hogy a szabály az „ingázásra” vonatkozik, ha a céges utazás alatt a tényleges munkavégzés helye egy másik országban lesz, az oda történő eljutás vagy visszaút ugyanúgy nem számít munkaidőnek a szabály alapján, ha a munkavállaló otthonról indul vagy közvetlenül otthonába érkezik meg.

A rendelkezés abszurd helyzetekhez vezethet: például, ha egy rendes munkaidőben (hétköznap 8-16h) dolgozó értékesítő hétfőn külföldön kezd és emiatt már vasárnap oda kell utaznia, az utazással töltött időt munkáltatóként nem vagy köteles kompenzálni.

Viszont amennyiben az említett munkavállaló az utazás előtt „beugrik” az irodába, hogy felvegye a céges laptopot vagy autót, attól a pillanattól az utazás további része már munkaidőnek (túlórának) fog minősülni, hiszen a fenti rendelkezés csak a lakóhelyről indított utazásra vonatkozik.

A szabály alapján, ha egy rendes munkaidőben alkalmazott értékesítő üzletkötést követően délben hazaindul vidékről és késő este ér haza, a munkaideje valójában már délben véget ért.

Fontos, hogy rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a munkavállaló szokásos munkavégzési helye egyébként megállapítható. Az Európai Unió Bírósága ugyanis kifejtette, hogy azon munkakörök esetén, ahol a munkavégzés szokásos helye nem állapítható meg (pl.: utazó ügynök, kivonuló szerelő), az utazás a munkaidő részét képezi.[i]

Láthatod, hogy a szabályozás elsősorban a munkavállalók számára jelent hátrányos helyzetet, mert amennyiben az utazás nem minősül munkaidőnek, a kötelező pihenőidő szabályait sem kell figyelembe venni az utazás tervezésekor.

Ugyanakkor a rendelkezés a munkáltató számára is okozhat kellemetlen meglepetést, hiszen amíg nem egyértelmű, hogy munkaidőről van-e szó, bizonytalan, hogy a munkavállalónak az utazás ideje alatt rendelkezésedre kell-e állnia, utasíthatod-e. A fenti kérdés viszont csak az utazás végén dől el attól függően, hogy a munkavállaló hova érkezik meg…

3. A megoldás:

Cikkünkben rámutattunk, hogy a magyar munkajog nem rendezi megfelelően, hogy kinek az órája ketyeg, amikor a munkavállaló a cég érdekében utazik. Körültekintő munkáltatóként fontos, hogy már előzetesen tiszta helyzetet teremts és rögzítsd az utazással töltött idő kompenzálásának szabályait. Ezt megteheted akár a munkaszerződésben, vagy az összes munkavállalódra vonatkozó munkáltatói szabályzatban. Mivel munkaügyek esetén különösen fontos a jogszabályok megfelelő ismerete, minden esetben javasoljuk jogi szakértő igénybevételét.