PERELHETED A SAJÁT ORSZÁGODBAN ERŐFÖLÉNNYEL VISSZAÉLÉS MIATT A BOOKING.COM-OT?

09 December 2020

Az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a Booking.com-ra regisztrált szálloda perelheti-e saját tagállamában a Booking.com-ot erőfölénnyel való visszaélés miatt. Rövid cikkünkben az ügy hátterét és az Európai Unió Bíróságának döntését elemezzük.

1. Tények

A booking.com platformot valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: a platform a szállás kínáló társaságokat hozza össze a szálláskeresőkkel. A platformot a Booking.com BV társaság üzemelteti, melynek székhelye Hollandiában van.

A németországi Schleswig-Holstein tartományban honos szállodát üzemeltető Wikingerhof társaság 2009-ben kötött szerződést a Booking.com-al, melynek elválaszthatatlan részét képezték a Booking.com általános szerződési feltételei. A szerződés szerint a felek közötti jogvitákra az amszterdami bíróságok rendelkeznek joghatósággal.

A Wikingerhoffal történt szerződéskötést követően a Booking.com többször módosította az általános szerződési feltételeit, melyeket a szállásoknak fenntartott extranet oldalán tett közzé.

A Wikingerhof írásban vitatta, hogy a Booking.com általános szerződési feltételeinek 2015. június 15. napján közzétett változata a szerződés részévé vált volna. Arra hivatkozott, hogy a Booking.com-mal a szerződést kizárólag ez utóbbinak piaci erőfölénye miatt kötötte meg annak ellenére, hogy szerinte a szerződés egyes feltételei tisztességtelenek és ellentétesek a versenyjoggal.

2. Jogvita a német bíróságok előtt

Fenti előzmények után a Wikingerhof kereset indított a Booking.com ellen a németországi Landgericht Kiel (kieli regionális bíróság) előtt.

A Wikingerhof keresete arra irányult, hogy a bíróság tiltsa el a Booking.com-ot attól, hogy hozzájárulása nélkül a Wikingerhof által megadott árat „kedvezményes ár” vagy „leszállított ár” jelöléssel lássa el, megfossza a Wikingerhofot a szerződéses partnerek által a platformon megadott elérhetőségi adataikhoz való hozzáféréstől, valamint hogy a Wikingerhof által kínált szállás találati listában elfoglalt helyét több mint 15%-os jutalék megfizetésétől tegye függővé.

A Landgericht Kiel – hivatkozva a felek közötti szerződésben szereplő joghatósági kikötésre – joghatóságának hiánya miatt nem bírálta el a Wikingerhof keresetét.

A Landgericht Kiel joghatósága hiányát megállapító döntését a fellebbezési eljárásban az Oberlandesgericht Schleswig (schleswigi regionális felsőbíróság) helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint ugyanis a német bíróságok joghatósága nem áll fenn sem a Brüsszel Ia Rendelet[1] 7. cikkének 1. a) pontja, vagyis a szerződéses kötelezettség teljesítésének helye, sem a 7. cikk 2. pontja értelmében, mely szerint az alperes jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben perelhető a káresemény bekövetkezése helyének bírósága előtt.

A döntés ellen a Wikingerhof felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) elé, mely előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt.

3. Az Európai Unió Bírósága által vizsgált kérdés

Először is, a Bundesgerichtshof abból indult ki, hogy a Wikingerhof és a Booking.com közötti szerződésben szereplő joghatósági kikötés nem érvényes, ezért annak az ügy szempontjából nincs jelentősége. Ezért a Brüsszel Ia Rendeletben szereplő más joghatósági okok alkalmazhatósága vizsgálandó.

A Bundesgerichtshof szerint a Wikingerhof által előterjesztett kereset a Brüsszel Ia Rendelet 7. cikk 2. bekezdése szerinti jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek alá tartozhat, ha a kereset tárgyát kártérítésre vagy abbahagyásra kötelezés iránti igények képezik, amelyeket arra alapoznak, hogy a vitatott magatartás erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

A fentiek alapján az Európai Unió Bíróságának azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy úgy kell-e értelmezni a Brüsszel Ia Rendelet 7. cikkének 2. pontját, hogy az alkalmazandó a felperest és az alperest összekötő szerződés keretében tanúsított magatartás abbahagyására kötelezés iránti olyan keresetre, amely azon az állításon alapul, hogy az alperes a versenyjogot megsértve visszaélt az erőfölényével.

4. A Bíróság döntése

Az Európai Unió Bírósága szerint a német bíróságok joghatóságának megállapítása éppen egyrészt a Brüsszel Ia Rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti, a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel, másrészt a Rendelet 7. cikk 1. a) pontja szerinti szerződéses igény közötti különbségtételen alapul.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy kereset a Brüsszel Ia Rendelet 7. cikk 1. a) pontja szerinti szerződéses igény fogalmába tartozik, ha az alperest a felpereshez kötő szerződés értelmezése elengedhetetlen az alperes terhére rótt magatartás jogszerű vagy jogellenes magatartásának megállapításához.[2] Ez a helyzet többek között egy olyan kereset esetében, amelynek jogalapja valamely szerződés rendelkezései és / vagy olyan jogszabályok, amelyek csak e szerződés alapján alkalmazandók.[3]

Ezzel szemben a Brüsszel Ia Rendelet 7. cikk 2. pontja szerinti jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek keretébe tartozik a kereset, amennyiben a felperes törvény által előírt kötelezettség megsértésére hivatkozik, és az alperes kifogásolt magatartásának értékeléséhez nem tűnik elengedhetetlennek a szerződés tartalmának megállapítása.

Az EUB szerint a jelen ügyben a Booking.com-nak felrótt gyakorlat jogszerű vagy jogellenes jellegének megállapításához nem elengedhetetlen a felek közötti szerződés értelmezése. A Bíróság szerint tehát a Wikingerhof keresete, amennyiben az erőfölénnyel való visszaéléstől való tartózkodásra irányuló jogi kötelezettségen alapul – mely kérdést az alapügyben eljáró bíróságnak kell eldöntenie – a Brüsszel Ia Rendelet 7. cikk 2. pontja értelmében vett jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügy fogalma alá tartozik.

Az EUB szerint a fenti értelmezés felel meg a Brüsszel Ia Rendelet szoros kapcsolatra és a megfelelő igazságszolgáltatásra irányuló célkitűzéseinek.[4] Az EUB szerint ugyanis az állítólagos versenyellenes magatartással érintett piac bírósága a legalkalmasabb arra, hogy ezen állítás megalapozottságáról döntsön, különösen a releváns bizonyítékok összegyűjtése és értékelése tekintetében.

5. A döntés elemzése

Az EUB már korábban is hangsúlyozta, hogy „a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyeket” a 7. cikk 1. pontja szerinti megfelelőjétől kell elhatárolni, mely olyan ügyekben biztosít joghatóságot, ahol az „eljárás tárgya egy szerződés”, és amellyel egymást kölcsönösen kizáró viszonyban vannak.[5]

Az Európai Unió Bíróságának döntése követi a Bíróság által már korábban az olyan ügyekben kialakított különbségtételt, ahol a felek között szerződéses jogviszony áll fenn. A Brüsszel Ia Rendelet 7. cikk 1. a) és 2. pontja szerinti joghatósági ok közötti megkülönböztetés alapja az, hogy az alperes kifogásolt magatartása jogellenességének megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges-e a szerződés értelmezése.

Ami a „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek” fogalmát illeti, a Bíróság annak széleskörű autonóm jelentést adott, úgy értelmezve, hogy az kiterjed valamennyi keresetre, amely „az alperes olyan felelősségének megállapítására irányul, amely nem kapcsolódik egy szerződéshez a 7. cikk 1. pontja értelmében”. Következtésképpen, a 7. cikk 2. pontja olyan ügyeket foglal magában, ahol nincs szó „az egyik fél által a másik fél felé önállóan vállalt kötelezettségről”.[6]

Az esetjogból kiderül, hogy a 7. cikk 2. pontja változatos igényeket ölel fel, lefedve (nem kizárólagosan) a klasszikus jogellenes károkozást mint a közlekedési baleseteket, a termékfelelősségből eredő igényeket, a pénzpiaci felelősségből vagy a tájékoztatásért való felelősségből eredő igényeket, szellemi tulajdonjog megsértéséből fakadó igényeket, trösztellenes ügyeket, szervezett fellépésből eredő igényeket, fogyasztóvédelmi szervezetek által kereskedők ellen előterjesztett kereseteket, környezetkárosítást fennálló felelősséget, rágalmazás és a személyiségi jogok megsértéséből fakadó igényeket valamint a szerződéskötést megelőző felelősséggel kapcsolatos ügyeket.[7]

Úgy tűnik, hogy az EUB mostani döntése a „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek” fogalmának széleskörű értelmezését támasztja alá. Továbbá a döntés megerősíti a Bíróságnak a flyLAL-Lithuanian Airlines (C‑27/17) ügyben korábban már elfoglalt azon álláspontját, miszerint a versenyellenes magatartásokkal okozott kár megtérítése iránti kereset a „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek” kategóriájába tartozik.

A döntés fontos lehet a Booking.com-hoz hasonló platformokon árukat, illetve szolgáltatásokat kínáló partnerek számára, hiszen adott esetben lehetővé teszi számukra, hogy a saját tagállamukban pereljenek, amennyiben a kifogásolt magatartás a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés körébe tartozik.