Blog

Blog » „RABSZOLGATÖRVÉNY” VAGY SZÉLESEBB PRIVÁT AUTONÓMIA?

„RABSZOLGATÖRVÉNY” VAGY SZÉLESEBB PRIVÁT AUTONÓMIA?

09 January 2019

A „rabszolgatörvényként” elhíresült törvénymódosítás nagy vihart kavart az elmúlt időszakban. Mennyi lehet a munkáltató által elrendelt túlóra? 250? 300? 400 óra? Lehet mostantól hatnapos munkahetet szervezni? A mostani cikkünkben a törvénymódosítással kapcsolatban gyakran hallott városi legendákat szeretnénk tisztázni, hogy tudd, milyen hatással lesz a cégedre az új szabályozás.

Ami nem változott: 250 óra

A módosítással kapcsolatban az egyik legnagyobb hangsúlyt kapott hír az, hogy 400 óra lett a rendkívüli munka (azaz hétköznapi szóhasználattal túlóra) felső határa. Az információ azonban pontosításra szorul. A rendkívüli munka, amit bizonyos szükséghelyzetekben munkáltatóként, egyoldalúan, a törvény alapján megkövetelhetsz a munkavállalótól, továbbra is évi maximum 250 óra maradt, tehát ez nem változott.

Megállapodással + 150 óra

A törvénymódosítás ezen felül megengedi, ha egyedi megállapodást kötsz a munkavállalóddal, ez az évi 250 óra legfeljebb évi 150 órával megemelhető. Ezt a törvény „önként vállalt túlmunkának” nevezi. Ha esetleg kollektív szerződést alkalmazol, akkor az évi 300 órás felső limit viszont nem toldható meg 150 órával, abban az esetben legfeljebb 100 óra túlórát vállalhat a munkavállaló. Így jön ki a híres 400 óra, aminek egy része csak külön, kétoldalú szerződésben írható elő, a törvényből automatikusan nem következik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkavállaló hozzájárulására van szükség, egyoldalú utasítás nem elegendő.

Természetesen lehet úgy is dönteni, hogy nem írtok alá ilyen megállapodást, akkor változatlanul az évi 250 óra korlát alkalmazandó, ha pedig szeretnétek élni a lehetőséggel, akkor úgy is dönthettek, hogy a plusz 150 órás kereten belül egy nektek tetsző mértékkel növelitek az éves határértéket. A 150 órát ugyanis nem kötelező kihasználni. Ebben a céged működése, a munkaerőszükségleted, és a munkavállaló kapacitása, teherbírása, és a munkarendje az, ami mérvadó lesz (például általános munkarendben a heti két pihenőnap kiadása továbbra is kötelező).

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az aláírt megállapodásban szereplő óraszámot nem kötelező kiaknázni. Ha nincs szükséged rendkívüli munkára, nem szükséges előírnod. Az anyagi vonzatát is javasolt szem előtt tartani, mivel a túlórázás az alapbér fizetése mellett pótlékfizetési kötelezettséggel is jár.

Felmondási korlát

Az önként vállalt túlmunka a munkaszerződéstől elkülönül, ezért azt külön meg lehet szüntetni anélkül, hogy a munkaviszonyban változás állna be. A közös megszüntetés mellett a munkavállalónak biztosít a törvény egy olyan lehetőséget is, hogy a naptári év végére egyoldalúan felmondhatja az önként vállalt túlmunka szerződést. Fontos, hogy ha ez bekövetkezik, akkor a megállapodás felmondása miatt nem küldheted el a munkavállalót.

Emellett magától értetődőnek tűnik, de azért érdemes megemlíteni, hogy ha a munkavállaló az önként vállalt túlmunka megállapodást nem szeretné aláírni, akkor ez még annyira sem lehet felmondási ok egy munkaviszonyban, mint a létrejött túlmunka megállapodás felmondása.

Nyilvántartási kötelezettség a túlmunkára

Újdonság még, hogy amennyiben úgy döntötök, hogy önként vállalt túlmunkáról kétoldalú megállapodást írtok alá, úgy a nyilvántartást kell vezetned a túlmunkaidőre vonatkozó megállapodásokról és az eszerint teljesített rendkívüli munkaidő tartamáról.

Megemelt munkaidőkeret kollektív szerződéssel

A törvénymódosítás a rendkívüli munka mellett más szabályokat is tartalmaz, így például a megemelt munkaidőkeret szabályait. Fontos, hogy bár a két fogalom hasonlóan hangzik, és egy törvényben szerepel, ne keverjük, mert két különálló területre vonatkoznak.

A munkaidőkeret lényege, hogy a munkaidő-beosztást meghatározott időszakra előre el kell készíteni, és az erre az időtartamra eső összes napi teljes munkaidőt figyelembe véve kell elosztani a napi munkaidőt, ami így rugalmas: hol több, hol kevesebb.

A munkaidőkeret tartama alapesetben legfeljebb négy hónap, vagy legfeljebb tizenhat hét lehet, ezt a mértéket hat hónapra, vagy huszonhat hétre lehet emelni bizonyos helyzetekben, mint például a több műszakos, vagy készenléti jellegű munkakörben. Ez a szabály a módosítás szerint sem változik.

Ha viszont kollektív szerződést alkalmaz a céged, látványos változást tapasztalhatsz, ugyanis az eddig megengedett maximális 12 hónapos munkaidőkeretet kollektív szerződéssel 36 hónapos munkaidőkeretre lehet emelni, ha ezt objektív vagy műszaki, vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják.

Ehhez természetesen a kollektív szerződés újratárgyalására van szükség az érintett szakszervezettel, illetve szakszervezetekkel, akik a munkaidőkeret emelést megfelelő ellentételezéshez köthetik.

Összegzés

Megállapítható, hogy a törvénymódosítás a korábbi kötelező korlátozások lazításával a munkaidő szervezés területén növeli a felek privát autonómiáját. Így egyrészről a munkaszerződést kötő felek megállapodása esetén a munkavállaló – megfelelő díjazás fejében – több időt tölthet a munkájával, a kollektív szerződés szakszervezettel való újratárgyalása pedig megteremti a lehetőségét annak, hogy a munkáltató rugalmasabban tudja beosztani a munkavállalók munkaidejét, ha munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatják.

Mivel mindkét lehetőség a felek konszenzusán alapul, és a mai munkaerőpiacon a munkavállalók alkupozíciója a legtöbb gazdasági szektorban nem nevezhető gyengének, a „rabszolgatörvény” elnevezés erős publicisztikai túlzásnak tűnik.

Érdemes mérlegelni, hogy cégeteknek a fentiekből mit érdemes alkalmazni, mivel mindkét fenti jogi lehetőség kihasználása pénzügyi következményekkel jár.