7 DOLOG AMIRE HATÁROZOTT IDEJŰ FOGLALKOZTATÁSNÁL FIGYELNI KELL

30 September 2020

Tipikus esetben a felek között határozatlan időtartamra jön létre a munkaviszony, azonban előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor bizonyos, például gazdasági okok miatt célszerű határozott időre szerződni. Cikkünkben összefoglaljuk, hogy munkáltatóként mire kell figyelni, ha határozott idejű munkaszerződést kötünk.

1. Hogyan kell meghatározni a határozott időt?

A feleknek a munkaszerződésben kell rendelkezniük arról, ha a munkaviszonyt határozott időre kívánják létrehozni. Ha erről a felek nem rendelkeznek, vagy a határozott idő kikötése érvénytelen, akkor a munkaviszony határozatlan időre jön létre.

A felek a munkaviszony tartamát egyrészt meghatározhatják naptárilag, például akként, hogy „a munkaviszony 2020. december 31-ig jön létre”.

Másrészt, a Munka Törvénykönyve arra is lehetőséget ad, hogy a felek a munkaviszony határozott időtartamát ne naptárilag, hanem más alkalmas módon határozzák meg, például egy adott feladat elvégzéséig.

Míg a munkaviszony tartamának naptári meghatározása viszonylag egyértelmű, addig a „más alkalmas mód” kérdéseket vethet fel.

2. Mire kell figyelni, ha nem naptárilag kötjük ki a határozott időt?

Ha a felek a munkaviszony tartamát nem naptárilag határozzák meg, a munkaviszony megszűnése nem függhet kizárólag a munkáltató vagy a munkavállaló akaratától.

Adott esetben például a Kúria[1] akként foglalt állást, hogy önmagában nem jogszabályba ütköző a munkaszerződés azon kikötése, miszerint a felek közötti munkaviszony „az egység bérleti üzemeltetése megszűnésének időpontjáig” tart. Ha viszont valamelyik fél cselekvése folytán következik be az a feltétel, amitől a foglalkoztatás tartamát függővé tették, a feltétel bekövetkezését előidéző fél nyilvánvalóan nem hivatkozhat a jogviszony megszűnésére[2].

Egy másik esetben ugyanakkor a Kúria érvénytelennek minősítette a munkaszerződés azon rendelkezését, miszerint a (Németországból történő) „hazarendeléssel a munkaviszony megszűnik”[3]. Emögött az a megfontolás húzódik, hogy a munkavállaló „hazarendelése” csak a munkáltató akaratától függ.

Lényeges továbbá, hogy ha a felek a munkaviszony tartamát nem naptárilag határozzák meg, a munkáltatónak ilyen esetben is tájékoztatnia kell a munkavállalót a munkaviszony várható időtartamáról. Például, ha a munkáltató egy GYES-en lévő kolléganő helyettesítésére alkalmazza a munkavállalót, tájékoztatnia kell a munkavállót, hogy ez előreláthatóan 2 évig fog tartani. Ugyanakkor a munkaviszony megszűnik a helyettesített kolléganő visszatértekor, függetlenül attól, hogy ez esetleg 1 év után megtörténik.

3. Lehet kikötni próbaidőt?

Próbaidő kikötésére alapvetően nemcsak határozatlan, hanem határozott időre kötött munkaszerződésben is van lehetőség.

A gyakorlatban kérdésként merült fel ugyanakkor, hogy a próbaidő időtartama megegyezhet-e a felek által a munkaszerződésben meghatározott határozott idő tartamával? Vagyis lehetséges-e, hogy a felek 3 hónap határozott időre kötnek munkaszerződést, és ennek egész tartamát próbaidőnek minősítik?

Emlékeztetünk, hogy a próbaidő rendeltetése, hogy a felek lehetőséget nyerjenek arra, hogy meggyőződjenek a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséről, az elvárásoknak való kölcsönös megfelelésről. A jogirodalmi álláspont szerint tehát a próbaidő – rendeltetésénél fogva – csak a munkaviszony tartamánál rövidebb lehet.

Vagyis jogellenes 3 havi próbaidő kikötése egy ugyancsak 3 hónapra szóló munkaviszonyt létesítő munkaszerződésbe, az viszont nem ütközik jogszabályba, ha egy 6 hónapra kötött munkaszerződésben a felek 3 havi próbaidőt kötnek ki.

4. Mennyi lehet a maximális időtartam?

Mivel a munkaviszony határozott időre történő létesítése megfoszthatja a munkavállalót bizonyos, egyébként őt védő rendelkezésektől, ezért a Munka Törvénykönyve limitálja a határozott idejű munkaviszony hosszát.

Ennek megfelelően a határozott idejű munkaviszony időtartama – meghosszabbítás vagy 6 hónapon belül újabb határozott idejű munkaviszony létesítése esetén is – az 5 évet nem haladhatja meg.

A fenti szabály alól kivételt jelent, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges. Ilyen eset áll fenn nem Európai Uniós munkavállalók esetén, akiknek a foglalkoztatása főszabály szerint engedélyhez kötött. Az ilyen munkavállalók esetében egyrészt a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra köthető. Ugyanakkor esetükben az 5 éves korlát nem érvényesül annyiban, hogy az engedély meghosszabbításakor az újabb határozott idő és a korábbi idő tartama együtt meghaladhatja az 5 évet.

5. Meg lehet hosszabbítani a határozott időt, avagy mi a helyzet a láncszerződésekkel?

Mivel a határozott idő lejárta automatikusan megszünteti a munkaviszonyt és nem kell alkalmazni a felmondási idő vagy felmondás esetén az indokolás szabályait, vonzó alternatíva lehet a munkáltató számára, hogy határozatlan időtartamú munkaviszony helyett csak rövid időtartamra kötött határozott idejű jogviszonyok láncolatával foglalkoztassa a munkavállalót.

A fentebb említett 5 éves korlát mellett a láncszerződéseknek van még egy korlátja, méghozzá, hogy határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges és ez nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására.

A Kúria több ügyben is foglalkozott a láncszerződések kérdésével és megállapította, hogy rendeltetésellenes joggyakorlást valósít meg, ha egy kb. 20 hónapos időtartam alatt törvényes érdek nélkül 6 alkalommal került sor a munkaviszony meghosszabbítására[4].

Egy még ennél is extrémebb esetben a felek 5 év alatt 19 alkalommal hosszabbították meg a munkaszerződést és mivel a munkáltató nem tudott megjelölni a munkavállaló munkakörét érintő sajátos konkrét gazdálkodási, szolgáltatási körülményt, amely az alkalomszerű, vagy ciklikus foglalkoztatást igényelte, illetve indokolta volna, a Kúria érvénytelennek tekintette a határozott időre szóló kikötést[5].

Abban az esetben viszont, amikor a munkáltató éves keret- és támogatási szerződéssel, bizonytalan finanszírozási feltételek mellett működik, fennállt a munkáltatói jogos érdeke arra, hogy a munkavállalót egymás után több határozott idejű munkaviszony keretében foglalkoztassa[6].

6. Mi történik, ha a lejárat után tovább dolgozik a munkavállaló?

Érdekes kérdést vet fel, hogy mi történik akkor, ha a felek határozott időre kötnek munkaszerződést, a határozott idő lejár, azonban a munkavállaló tovább dolgozik anélkül, hogy a felek írásban meghosszabbították volna a szerződést.

A 2012. előtti szabályok alapján ilyen esetben, ha a munkavállaló a határozott idő lejárta után legalább 1 munkanapot dolgozott a közvetlen vezetője tudtával, akkor a munkaviszony határozatlan idejűvé alakult át. Ugyanakkor, ha az eredeti jogviszony legfeljebb 30 napra jött létre, akkor a munkaviszony csak az eredeti jogviszony hosszának megfelelő idővel hosszabbodott meg.

A jelenlegi Munka Törvénykönyve ilyen szabályt nem tartalmaz, így amennyiben a munkavállaló a határozott idő lejárta után tovább dolgozik anélkül, hogy a felek erről írásban rendelkeztek volna, akkor a felek között érvénytelen munkaszerződés áll fenn.

A „dilemmának” két feloldási lehetősége van. Az egyik, hogy ha a munkavállaló 30 napon belül hivatkozik az érvénytelenségre és a felek nem küszöbölik ki ennek okát, azaz nem kötnek írásban szerződést, akkor a munkáltató köteles azonnali hatállyal megszüntetni a munkaviszonyt. Ilyen esetben a munkáltató köteles annyi időre járó távolléti díjat a munkavállalónak megfizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna.

A másik lehetőség az, hogy amennyiben a munkavállaló nem hivatkozik 30 napon belül az érvénytelenségre, akkor a felek között érvényesen létrejön a munkaszerződés, méghozzá – mivel a felek nem kötöttek ki határozott időt – határozatlan időtartamra. Természetesen ilyen esetben a munkáltató felett a munkaügyi bírság is lebeg.

7. Hogyan lehet megszüntetni a határozott idejű munkaviszonyt?

Végül, érdemes megemlékezni arról, hogy milyen eltérő szabályok vonatkoznak a határozott idejű munkaviszony megszüntetésére.

Ami a „rendes” felmondást illeti, határozott idejű munkaviszony esetében erre szűkebb körben kerülhet sor. A munkáltató ugyanis a határozott idejű munkaviszonyt csak felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt, a munkavállaló képességére alapított okból vagy akkor szüntetheti meg, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.

Míg tehát egy határozatlan idejű munkaviszonyt a munkáltató felmondhat például arra hivatkozva, hogy gazdasági okokból létszámcsökkentést határozott el, addig egy határozott idejű munkaviszonynál erre alapvetően nincs lehetőség, mert a munkáltató döntésén alapuló létszámcsökkentés nem minősül külső oknak.

A Munka Törvénykönyve továbbá lehetőséget ad a munkáltatónak, hogy a határozott idejű munkaviszonyt azonnali hatállyal indoklás nélkül felmondja. Ilyen esetben azonban a munkavállaló 12 havi távolléti díjra, vagy ha a határozott időből egy évnél rövidebb idő van hátra, akkor a hátralévő időnek megfelelő távolléti díjra jogosult.

8. Összefoglalás

A határozott idejű munkaviszony létesítése tehát vonzó alternatíva lehet a munkáltató számára, hogy a munkaerő-igényét a működéséhez, pl. a kereslethez igazítsa. Érdemes ugyanakkor körültekintően eljárni, hiszen a határozott idejű munkaviszonynak is megvannak a buktatói, mint például a láncszerződések problematikája vagy a felmondás korlátozott lehetősége.