ADÓSPARADICSOM LESZÜNK - AVAGY A CSŐDTÖRVÉNY 2018 NYÁRI MÓDOSÍTÁSA

25 July 2018

Az „Ördög mindig a részletekben rejlik”. Hogy a mondás mennyire igaz, azt bizonyítja az törvényjavaslat, melyet az Országgyűlés a nyári uborkaszezonban néhány nap alatt fogadott el. A Csődtörvényt módosító új jogszabály a felszámolási eljárásnak csupán egyetlen szakaszát módosítja, de a hazánkban amúgy sem túl magas fizetési morált tovább fogja rontani, több hónap haladékot adva a nem fizető adósok részére.

A fenti negatív hatások jobb megértéséhez érdemes összefoglalni a Csődtörvény adott szakaszának fejlődését.

Az első 20 év

A követelésbehajtási célú felszámolási eljárás közel 30 éve jelen van a magyar jogban, hiszen az 1991. évben elfogadott Csődtörvény már a kezdetektől fogva lehetővé tette az adós által nem vitatott, lejárt számlakövetelés miatt az adós felszámolását.

Ezt a „fegyvert” a hitelezők a gyakorlatban a peres eljárás alternatívájaként használták, hiszen felszámolási eljárás sajátosságai miatt – írásbeli eljárás, tárgyalás és tanúbizonyítás kivételes jellege – egy több évig elhúzódó peres eljárással szemben általában 0,5 -1 év alatt lehetővé tette a nem vitatott követelések behajtását.

Az első 20 év gyakorlatában egy elsőfokú bíróság által elrendelt felszámolás esetén az adós cégek nagy része kifizette a követelést, és ha továbbra is az igazát akarta keresni, akkor később megpróbálta „visszaperelni” a kényszerből kifizetett összeget.

Józan cégvezetők ugyanis általában nem akarták kockáztatni, hogy a „papír alapú” másodfokú eljárásban „bejön-e a fellebbezés”, hiszen ha mégsem, akkor a cég egyik pillanatról a másikra felszámolás alá került, és a felszámolóbiztos vette át az irányítást.

2012 avagy Rés a Pajzson

A fenti jól működő szabályokon ütött rést a Csődtörvény 2012. évi módosítása, mely lehetővé tette azt, hogy a másodfokú bíróság által jogerősen elrendelt felszámolás és annak Cégközlönyben való közzététele közötti időben, mely a gyakorlatban általában 1-2 hét volt, a hitelező egyoldalúan elálljon a felszámolástól. Erre nyilván akkor került sor, ha az adós kifizette a követelést a hitelezőnek.

Jogi szempontból a fenti megoldás nem túl elegáns, hiszen áttöri az „ítélt dolog” elvét, de a jogalkotó szándéka érthető volt, hiszen felesleges felszámolásba dönteni egy amúgy jól működő céget, ha a 24. óra után mégis meg tud egyezni a hitelezőjével.

2018 avagy „Lex Reptér”

A probléma az, hogy a másodfokon elrendelt, de a Cégközlönyben még közzé nem tett felszámolás egy „zsarolási potenciált” is adott a hitelezők kezébe. Egyes hitelezők a felszámolási eljárástól való elállásukat olyan további feltételekhez kötötték, melyek már kívül estek a felszámolási eljárásban érvényesített követelés keretein.

Így például bizonyos hitelezők megpróbálták a felszámolási eljárás által fenyegetett adósnál kikényszeríteni, hogy más, nem vitatott követelésüket is fizesse meg, vagy egyéb jogvitában engedjen stb.

A Csődtörvény legújabb módosítása a fenti hitelezői taktikát szünteti meg, amikor kimondja, hogy a másodfokon jogerősen elrendelt felszámolást követően, a felszámolás Cégközlönyben való közzétételét megelőzően az adós kifizetheti a felszámolási eljárás tárgyát képező követelést, és ekkor meg kell szüntetni az eljárást.

A ló másik oldala

Úgy tűnik a jogalkotó a fenti, kivételes helyzetre alkotott szabály bevezetésével átesett a ló másik oldalára.

A követelésbehajtási célú felszámolások többségében ugyanis egyszerűbb hitelező-adós kapcsolatokról beszélhetünk, ahol a kis- és középvállalkozás méretű felek között általában egy-két ki nem fizetett számla képezte a jogvitát.

Ezekben az esetekben a felek között nincs több szerződés, illetve a nagyvállalati kapcsolatokra jellemző egyszerre folyamatban lévő több jogvita, ami miatt értelme lenne „taktikázni” a felszámolási eljárástól való elállással, azért, hogy egy másik jogi csatát is meg lehessen ezzel nyerni.

Az új jogszabály nyújtotta lehetőséget azonban mind a kicsi, mind a nagy adósok nagyon gyorsan fel fogják ismerni!

Azáltal, hogy az adósnak még a másodfokú bírósági végzés után is lehetősége lesz hitelezői hozzájárulás nélkül, egy egyszerű fizetéssel „megúszni a felszámolást” az adósok többsége a 25. órában fogja rendezni a tartozását.

Ez azt jelenti, hogy a felszámolást első fokon elrendelő bírói döntésnek gyakorlatilag nem lesz kényszerítő ereje, azt az adós megfellebbezi, majd a 6-12 hónap után meghozott másodfokú végzést követően átutalja a hitelezőnek a nem vitatott követelést.

A hab a tortán pedig az, hogy az adósnak kedvező új szabályok a már folyamatban lévő felszámolási ügyekben is alkalmazandó lesznek …

A fentiek alapján ki ne mondaná, hogy Magyarország Adósparadicsom lesz?