VIZSGÁLHATJA-E A BÍRÓSÁG ELBOCSÁJTÁSKOR A NEM KÖTELEZŐ INDOKOLÁS JOGSZERŰSÉGÉT?

02 September 2020

A Munka Törvénykönyve bizonyos esetekben nem követeli meg a felmondás indokolását. De mi a helyzet akkor, ha a munkáltató ennek ellenére mégis megindokolja a felmondást? A Kúria friss döntésében egy próbaidő alatt gyakorolt azonnali felmondás kapcsán vizsgálta a fenti kérdést. Rövid cikkünkben elemezzük a döntést.

1. Tényállás

A munkavállaló (Munkavállaló) 2016 novemberétől dolgozott a munkáltatójánál (Munkáltató) diszpécser telefonkezelő munkakörben. A felek a Munkavállaló munkaszerződésében háromhavi próbaidőt kötöttek ki.

A Munkáltató a Munkavállaló munkaviszonyát a próbaidőn belül felmondással megszüntette, arra hivatkozva, hogy a Munkáltató egy régi munkavállalójára cseréli le a Munkavállalót, emiatt a Munkavállaló munkájára már nem tart igényt.

2. Elsőfokú ítélet

A Munkavállaló keresetében a Munkáltató felmondásának jogellenességére hivatkozva többek között elmaradt munkabére miatt kártérítés megfizetését kérte az Munkáltatótól.

A munkaügyi bíróság („Elsőfokú Bíróság”) a keresetnek részben helyt adott, kifejtve, hogy az Mt. alapján a korábbi szabályozással egyezően, a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást egyik félnek sem kell megindokolnia.[1] Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság szerint amennyiben a felmondást mégis megindokolják, a nyilatkozattevő fél az indokolásért helytállni tartozik.

Az Elsőfokú Bíróság a fentiekre tekintettel vizsgálta az Munkáltató „szükségtelen” indokolását, amely álláspontja szerint tartalmilag nem felelt meg az azonnali hatályú felmondás Mt.-ben meghatározott eseteinek, ugyanis a Munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét nem szegte meg, nem követett el olyan magatartást, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette volna, továbbá a Munkáltató nem is hivatkozott erre a felmondásban.

Az Elsőfokú Bíróság továbbá rögzítette, hogy a Munkáltató felmondásának indokolása „minőségi cserére”, tehát Munkavállalónál magasabb szakképzettségű munkavállalóra történő lecserélésére vonatkozó utalást sem tartalmaz, emiatt az Munkáltató azonnali hatályú felmondását jogellenesnek minősítette.

3. Másodfokú ítélet

A Munkáltató fellebbezése folytán eljárt törvényszék („Másodfokú Bíróság”) az Elsőfokú Bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kifejtve, hogy a próbaidő alatt a munkaviszony minden kötöttség nélkül, azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető, de a bírói gyakorlat alapján, ha valamely jognyilatkozatot nem kell indokolni, a nyilatkozattevő azonban indokolást közöl, ez utóbbi megfelelőségéért helytállni tartozik.[2]

A Másodfokú Bíróság szerint az Elsőfokú Bíróság helytelenül, az azonnali hatályú felmondás indokainak fennállását vizsgálta az Munkáltató felmondásának értékelésekor, holott a Másodfokú Bíróság álláspontja szerint jelen esetben az Mt. nem azonnali, a korábbi terminológia szerint „rendes” felmondás indokainak fennállását kellett volna vizsgálni.

Ugyanakkor a Másodfokú Bíróság szerint a Munkáltató munkaviszony megszüntetése nem felelt meg a „rendes” felmondás követelményeinek sem, mivel a felmondást nem a Munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy az Munkáltató működésével összefüggő okra alapozták.

Továbbá, a felmondás okának is világosan ki kellett volna tűnnie, de a Másodfokú Bíróság álláspontja szerint ez sem teljesült, mivel a Munkáltató nem utalt kifejezetten a „minőségi cserére”.

4. A Kúria döntése

A Kúria a Munkavállaló a másodfokú döntés ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta az alábbiakra figyelemmel.

A Kúria döntésében megismételte a Másodfokú Bíróság álláspontját, miszerint a nyilatkozattevő az indokolásáért akkor is felelős, ha a jogszabály alapján nem is szükséges indokolni.

A Kúria azonban hozzátette, hogy önmagában az indokolás léte az Munkáltató felmondását nem minősíti át olyan típusú felmondásnak, melyet az Mt. szerint indokolni szükséges, s mely vonatkozásban az adott felmondás típusra irányadó többlet feltételeknek teljesülniük kellene.

A Kúria álláspontja szerint jelen perben a Munkáltató indokolásának csak a valóságát és okszerűségét kellett értékelni, amelyek a Kúria szerint fennálltak, mivel az Munkáltató valóban korábbi munkavállalóját alkalmazta, és emiatt a Munkavállaló munkájára a továbbiakban már nem volt szüksége.

A Kúria hozzátette, hogy az Munkáltatónak a minőségi cserét nem kellett igazolnia, mivel arra nem hivatkozott konkrétan.

A fentiek miatt a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az Elsőfokú Bíróság ítéletét megváltoztatta és a Munkavállaló keresetét elutasította.

5. A döntés értékelése

Jelen ügyben az eljáró három bírói fórum mindegyike más következtetést vont le ugyanabból a tényállásból.

Az Mt. alapján a munkaviszonyt alapvetően két módon lehet megszüntetni, egyrészről a korábbi terminológia szerinti ún. „rendes” felmondással, másrészről azonnali hatályú felmondással. Mindkét típusú felmondás közös jellemzője, hogy azt indokolni kell.

A próbaidő alatti felmondás egy ezektől eltérő harmadik típusú munkaviszony megszüntetésnek tekinthető, mivel ebben az esetben azonnali hatállyal, de indokolás nélkül megszüntethető a munkaviszony.

Az Elsőfokú Bíróság a Munkáltató perbeli felmondását az azonnali hatályú felmondás, míg a Másodfokú Bíróság a „rendes” felmondás szabályai szerint értékelte, tehát az eljáró bíróságok az indokolás megléte miatt automatikusan alkalmazták az említett két „indokolásos” felmondásra vonatkozó szabályokat.

A Kúria érvelése szerint azonban a Munkáltató „szükségtelen” indokolása nem teszi a felmondást „indokolásos” rendes vagy azonnali hatályú felmondássá, emiatt az arra vonatkozó többlet követelmények nem alkalmazhatók ezen felmondásra, a Munkáltató csak a felmondás valóságáért és okszerűségéért felelős.

Megállapítható, hogy a Kúria döntése megerősítette a „szükségtelen” indokolással kapcsolatos bírói gyakorlatot, és emellett kiegészítette azzal, hogy a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetés egy szükségtelen indokolás miatt nem válik más típusú felmondássá, melynek további szabályait is alkalmazni kellene.

Így elég, ha a próbaidő alatti felmondás indokolása a valóság és okszerűség általános követelményének megfelel.

A cikk kérdésére válaszolva, a bíróság vizsgálhatja a felmondás nem kötelező indokolás jogszerűségét, de a felmondást az indokolásra tekintettel nem minősítheti át más típusú felmondássá.

A fentiekre tekintet nélkül azt javasoljuk, hogy olyan esetben, amikor a jogszabály nem teszi kötelezővé a felmondás indokolását, a munkáltató ne indokolja jognyilatkozatát.