A PENNÁTÓL A PENDRIVE-IG – ÚJ CIKKSOROZAT E-ÍRÁSBELISÉGRŐL

2023 Január 19

A nyilatkozatok írásba foglalása azon túl, hogy elősegíti az egyes tények, nyilatkozatok bizonyíthatóságát, sok esetben az érvényesség feltétele is, így jelentősége elvitathatatlan. Amikor írásbeliségre gondolunk, általában a papíralapú, kézzel aláírt dokumentumok jutnak eszünkbe. Azonban a technológia fejlődése óta egyre inkább teret nyernek a különböző digitális megoldások, mint az elektronikus aláírás, az e-mail, vagy egy SMS. Mindazonáltal kérdés, hogy ezen modern megoldások valóban megfelelnek-e az írásbeliség kritériumainak. Tekintettel arra, hogy egy viszonylag friss, illetve folyamatosan fejlődő kérdéskörről van szó, melyre az egyes jogterületeken különböző válaszokat találunk, egy több részes cikksorozatban fogjuk körbejárni ezt a témát, mely az üzleti élet valamennyi szereplőjét bizonyára érinti. Jelen cikkünkben bemutatjuk az írásbeliség jogi alapjait és utánajárunk, hogy milyen esetekben merül fel annak kötelező alkalmazása. Majd körbejárjuk, hogy a modernizáció folytán melyek a „hagyományos” írásbeli forma kihívói. Végül pedig bemutatjuk, hogy a cikksorozatunkban mely jogterületeket fogunk részletesen megvizsgálni.

1. Írásbeliség jogi alapjai

Mit takar az írásbeliség?

Az írásbeliség a nyilatkozatok alakszerűségével kapcsolatos szempont, illetve sok esetben kritérium.

Az alakszerűség alatt lényegében azt értjük, hogy a nyilatkozat milyen formában jelenik meg a külvilág számára, milyen formában rögzül és azt később hogyan lehet visszaidézni.

A nyilatkozat alakszerűsége a magyar jog alapján lehet

1. írásbeli (pl. aláírt szerződés)
2. szóbeli (pl. rendelés közlése a pincérrel)
3. ráutaló magatartás (pl. pénz átadása a buszsofőrnek, bólogatás, stb…)

Annak kapcsán, hogy mikor minősülhet egy nyilatkozat írásbelinek, a Polgári Törvénykönyv[1] rendelkezéseiből kell kiindulni. A Ptk.-ban lefektetett alapvetések a legtöbb jogterület kapcsán irányadók, kivéve, ahol az adott jogterület kapcsán eltérő vagy kiegészítő szabályokat találunk (ilyen például a munkajog).

A Polgári Törvénykönyv szerint a jognyilatkozatnak a lényeges tartalmát írásba kell foglalni[2] és a nyilatkozónak azt alá kell írnia[3], ahhoz, hogy az írásbeliség követelményének eleget tegyen.

A Ptk. kimondja, hogy a fentieken túl írásba foglaltnak kell tekinteni egy jognyilatkozatot akkor is, ha az

1. biztosítja a nyilatkozat tartalmának változatlan visszaidézését, ÉS
2. lehetővé teszi a nyilatkozó személyének megállapítását, ÉS
3. lehetővé teszi a nyilatkozat megtétele időpontjának megállapítását.

Lényeges tehát, hogy jogi szempontból az írásbeli forma nem egyenlő azzal, hogy valamit elolvasható formában rögzítünk (pl. sms), a nyilatkozatnak azt is tanúsítani kell, hogy a nyilatkozatot ki tette. Ez értelemszerűen valamilyen aláírást, vagy a nyilatkozattevő személyének egyéb módon történő tanúsítását jelenti.

Mikor kötelező az írásbeliség?

Mind jogszabály, mind a felek megállapodása megkövetelheti, hogy egy adott nyilatkozatot csak meghatározott alakban lehet megtenni. Ez általában a ráutaló magatartással tett nyilatkozatok, vagy akár a szóbeli nyilatkozatok kizárását és az írásbeli forma megkövetelését jelenti.

A jogszabályok számos olyan esetet tartalmaznak, amikor a feleknek nincs lehetőségük választani, mivel a nyilatkozat csak írásban tehető meg érvényesen. Kötelező írásba foglalni például az ingatlan adásvételi szerződést, a kötbér kikötést vagy például a felszámolási eljárás kapcsán az adósnak címzett fizetési felszólítást.

Előfordulhat az is, hogy az írásbeliség nem jogszabály, hanem a felek erre vonatkozó megállapodása miatt kötelező. Ennek nyilván praktikus okai vannak, hiszen -az irat birtokában- az írásban tett nyilatkozat megtörténtét, illetve tartalmát egyszerű bizonyítani, ezzel szemben egy szóbeli nyilatkozat rekonstruálása jóval körülményesebb, például, a tanúk sokszor felejtenek, rosszul emlékeznek vagy nem meggyőző a vallomásuk.

2. Írásbeliség megvalósulási formái

Amint láttuk, sok esetben szükség van arra, hogy egy jognyilatkozatot írásban tegyünk meg. Kérdés, hogy a hétköznapi értelemben írásbelinek számító kommunikáció (pl. email, Messenger, sms) jogi szempontból írásban megtett nyilatkozatnak minősül-e.

Múlt - Papír és toll

Korábban sokkal kevésbé jelenthetett gondot eldönteni egy nyilatkozatról, hogy az írásbelinek minősül-e, hiszen az írásbeli kommunikáció döntően papíron zajlott, amin, ha szerepelt a nyilatkozat lényeges tartalma, valamint a nyilatkozó aláírása, az vita nélkül írásbelinek volt tekinthető.

Jelen - A technológia térhódítása

A technológia fejlődése azonban rengeteg új lehetőséget nyitott meg a nyilatkozatok megtételére és ma már a toll és a papír helyett a legtöbben elektronikus úton kommunikálnak.

Ezeknek az új megoldásoknak a tárháza végtelen, gondoljunk csak egy e-mailben vagy SMS-ben megküldött üzenetre, vagy ezeken keresztül megküldött aláírt és bescannelt vagy akár elektronikus aláírással ellátott dokumentumra.

Ezen újítások kapcsán azonban széleskörű vita bontakozott ki, hiszen az írásbeli kommunikáció hagyományos, évezredek alatt kialakult rendszerét képesek pár év alatt átformálni. Továbbá, amint majd lentebb látni fogjuk, nem csak az egyes országok között, de az országokon belül egyes jogterületek között is eltérő álláspontokat találunk.

3. Egyes digitális megoldások kapcsán kialakult álláspontok

Egységesítési kísérlet – eIDAS Rendelet[4]

Természetesen az EU is felismerte a szükségét a digitális megoldások kapcsán egy egységes felfogás kialakításának. Ez azonban csupán a digitális azonosítók és elektronikus aláírások kapcsán ad iránymutatást, nem vonatkozik a legelterjedtebb hétköznapi megoldásokra, mint az e-mail vagy egyéb szöveges üzenetek, pl. WhatsApp, SMS, stb…

Az elektronikus aláírásokat a Rendelet három kategóriába osztja:

1. egyszerű elektronikus aláírás
2. fokozott biztonságú elektronikus aláírás
3. minősített elektronikus aláírás

Az egyszerű aláírás (pl. egy képernyőre rajzolt aláírás) kapcsán a Rendelet rögzíti, hogy joghatása és bírósági eljárásokban bizonyítékként való elfogadhatósága nem tagadható meg kizárólag amiatt, hogy az elektronikus formátumú, illetve nem felel meg a minősített elektronikus aláírásra vonatkozó követelményeknek. Azonban, mivel nem bizonyítja, hogy valóban az aláírásra jogosulttól származik, sok esetben nem tekintik jogilag megfelelőnek (pl. szerződések megkötésénél).

A fokozott biztonságú elektronikus aláírás, amely a Rendeletben rögzített követelményeknek eleget tesz (pl. kizárólag az aláíróhoz köthető), már sokkal szélesebb körben elfogadott. Amennyiben az EU tagállamok közigazgatási szervei ilyen aláírással nyújtanak online szolgáltatást, azt a többi tagállamban is el kell fogadni.[5]

A saját kezű aláírásnak azonban csak a minősített elektronikus aláírás felel meg, aminek többletkövetelménye a fokozott biztonságú elektronikus aláíráshoz képest, hogy egy minősített bizalmi szolgáltató[6] a dokumentum részeként egy ún. minősített tanúsítványt bocsásson ki.

Különbségek az egyes országok között

Bár a Rendelet rögzíti, hogy melyik aláírás fajtához milyen bizonyító erőt kell a tagállamoknak elfogadniuk, mivel az egyes országok különböző szolgáltatókon keresztül veszik igénybe az elektronikus aláírásokat, a gyakorlatban nehézséget okozhat egy külföldi dokumentum felhasználása.

A fentieken túl a Rendelet nem nyújt segítséget az EU-n kívülről érkező dokumentumok kapcsán, így a világszinten egységes elektronikus megoldásra még várnunk kell.

Gyakran kapunk amerikai ügyfelektől olyan szolgáltató által rendszeresített aláírással ellátott dokumentumot, amilyennel korábban nem találkoztunk, így annak hitelessége számunkra megkérdőjelezhető, holott könnyen lehet, hogy náluk teljes mértékben elfogadott szolgáltatóról van szó.

Eltérő felfogások az egyes jogterületek között

Annak kapcsán, hogy az elektronikus kommunikációs módok közül mely minősül írásbelinek jogi szempontból, nem csak az egyes államok, hanem Magyarországon belül az egyes jogterületek között is eltérő álláspontok alakultak ki.

Ha a bírói gyakorlatot vizsgáljuk, látható például, hogy a polgári jog területén szigorúbb felfogás uralkodik és a bírók inkább afelé hajlanak, hogy az írásbeliség eléréséhez legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással kell ellátni a nem papíralapú nyilatkozatot.

Ezzel szemben a munkajog területén megengedőbb joggyakorlattal találkozhatunk és az írásbeli forma hiánya általában nem okozza a kizárólag írásban megtehető jognyilatkozat érvénytelenségét, ha a jognyilatkozat nyilvánvalóan a munkáltatótól származott és annak valódisága kapcsán nem merül fel kétely.

4. E-írásbeliség vizsgálata az egyes jogterületeken

Cikksorozatunk következő részeiben igyekszünk körbejárni az egyes jogterületeket, annak érdekében, hogy átfogó képet kaphassunk az elektronikus írásbeliség hazai megítéléséről és jelenlegi helyzetéről.

Amint említettük, a Polgári Törvénykönyvben található szempontok valamennyi jogterület számára iránymutatásul szolgálnak, így a következő részben a polgári jog vonatkozásában fogunk vizsgálódni.

Azt követően külön-külön cikkekben mutatjuk be az alábbi jogterületekre vonatkozó speciális szabályokat és a területtel kapcsolatos legfontosabb bírói gyakorlatot:

III. rész – Követeléskezelés

IV. rész – Cégjog

V. rész – Munkajog

VI. rész - Vitarendezés

Cikksorozatunk követését az üzleti élet valamennyi résztvevőjének ajánljuk, hiszen az elektronikus kommunikáció jogi megfelelősége egy olyan kérdés, amelyen szerződések kikényszeríthetősége, peres eljárások kimenetele, munkaviszonnyal kapcsolatos jogviták eredménye is múlhat.