MEDDIG TERJED A BÍRÓ DÖNTÉSI SZABADSÁGA?

2023 Február 15

Mit tehet a bíró, ha a tények alátámasztják a felperes keresetét, de a fél tévesen jelöli meg kereseti kérelme jogcímét? Megítélheti ilyenkor a bíróság a felperes követelését a helyes jogalapon? A kérdésre a 2018. óta hatályos polgári perrendtartás egyértelmű választ ad, rövid cikkünkben pedig egy friss kúriai döntésen keresztül járjuk körül a jogcímhez kötöttség témakörét.

1. Tények

A felperes („Felperes”) az alperesnél („Alperes”) egy egyházi fenntartású iskolában dolgozott pedagógusként, ő látta el az igazgatói feladatokat.

A megyéspüspök, a munkáltatói jogkör gyakorlója 2018-ban olyan intézkedést hozott, hogy az egyházmegye fenntartásában lévő oktatási intézményekben, így az Alperesnél is a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben[i] (Kjt.) meghatározott feltételekkel jubileumi jutalmat fizessenek a munkavállalóknak.

A Felperes az Alperes 2020. évi költségvetésében tételként szerepeltette a saját jubileumi jutalmát, amit az egyházmegye mint fenntartó jóváhagyott. Néhány hónappal később ugyanakkor az egyházmegye vagyonkezelője gazdasági határozatot hozott, mely szerint a Felperes részére a jubileumi jutalom kifizetését nem támogatják.

A fenntartó képviselője a döntést azzal indokolta, hogy a Felperes azért nem részesülhet jubileumi jutalomban, mert nem az egyházmegye által elvárt módon viselkedett az Alperes munkavállalóival.

2. Felperes keresete és Alperes védekezése

Felperes keresetet terjesztett elő, melyben a jubileumi jutalom megfizetését kérte. A keresete jogcímeként egyrészt a nemzeti köznevelésről szóló törvény[ii] (Nkt.) 64. § (1)-(2) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy mivel pedagógus munkakörben dolgozott, ezért részére a jubileumi jutalom a Kjt-ben meghatározott feltételekkel jár.

Másrészt jogalapként a munka törvénykönyve[iii] (Mt.) 6. §-t is megjelölte, mely szerint a munkáltatónak a jóhiszeműség és tisztesség elve alapján kell eljárnia.

Alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert állítása szerint a Felperes teljesítménye nem volt megfelelő. Emellett arra is hivatkozott, hogy egy másik munkavállaló sem kapta meg a jubileumi jutalmat, holott a Kjt-ben foglalt feltételek fennálltak.

3. Az elsőfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt rögzítette, hogy az Nkt. alapján a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a Felperesre. A Felperesen és egy másik nyugdíjba vonuló munkavállalón kívül ugyanakkor az Alperes fenntartója a Kjt. szerinti jubileumi jutalmat 2018 óta minden munkavállalónak megfizette.

Az elsőfokú bíróság szerint az Alperes az Mt. 16. §-a alapján egyoldalú kötelezettségvállalást tett arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók részére a Kjt.-ban feltételek szerint jubileumi jutalmat fizet. Alperes erről írásbeli szabályzatot nem készített, azonban ráutaló magatartásával a munkavállalók felé ezen kötelezettségvállalást megtette.

Mivel az Alperes nem kötötte feltételhez a jubileumi jutalom megfizetését, ezért a Felperes részére is jár ezen összeg, így az elsőfokú bíróság helyt adott a Felperes keresetének.

4. A másodfokú eljárás

Az ítélőtábla szintén megállapította, hogy a megyéspüspök mint munkáltatói jogkörgyakorló kötelezettséget vállalt arra, hogy az egyházmegye munkavállalói részére a Kjt-ban meghatározott feltételekkel jubileumi jutalmat fizetnek. A másodfokú bíróság szerint pedig a megyéspüspök intézkedése az Mt. 16 §-a szerinti kötelezettségvállalásnak minősül, melynek teljesítése a jogosult által követelhető.

Az ítélőtábla abban is osztotta a törvényszék megállapításait, miszerint a megyéspüspök kötelezettségvállalásának nem volt része az a kikötés, hogy a kifizetés feltétele a munkáltató által megfelelőnek minősített munkavégzés.

A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

5. A Kúria döntése

Az Alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet ellen, melyben arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok túlterjeszkedtek a kereseti kérelmen, ezért az ítélet sérti a polgári perrendtartás[iv] (Pp.) ezzel kapcsolatos rendelkezéseit[v]. Felperes ugyanis a jubileumi jutalomra való jogosultsága jogcímeként kizárólag az Nkt. 64. §-ára hivatkozott, azonban az Mt. 16. §-t meghatározott jogcím sem a perfelvétel, sem az érdemi tárgyalás során a Felperes részéről nem hangzott el.

A Kúria osztotta az Alperes álláspontját, miszerint a Felperes az igénye érvényesítése során nem hivatkozott arra, hogy a munkáltatót a jubileumi jutalom kifizetésére egyoldalú kötelezettségvállalása (Mt. 16. §) alapján kellene kötelezni.

A Kúria emlékeztetett arra, hogy a jogirodalom és a következetes ítélkezési gyakorlat jelentősen megváltoztatta a korábban hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény („rPp.”) 215. §-án alapuló „jogcímhez kötöttség” elvét. A Pp-hez fűzött miniszteri indokolás szerint a bíróság a fél magán autonómiáját tiszteletben tartva nem dönthet a kereset szerinti kérelemnek megfelelően olyan jogalapon, amely eltérő a fél jogállításától még akkor sem, ha a fél esetlegesen tévedésből jelölte meg a jogát rosszul, és az eltérő jogot a perben állított és bizonyított tények egyébként megalapozzák.

A Pp. háromtagú pertárgy fogalma megköveteli, hogy a felperes keresetlevelében jelölje meg milyen jogalapon, milyen tények alapján, milyen ítéleti rendelkezést kér a bíróságtól. A bíróság érdemi döntése pedig nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított, azaz döntését nem alapíthatja olyan jogra, amelyre a felek nem hivatkoztak, a perben nem érvényesítettek.

Tekintettel arra, hogy a Felperes a keresetében mint érvényesíteni kívánt jogot nem jelölte meg az Alperes egyoldalú kötelezettségvállalását (Mt. 16. §), ezért a bíróságnak nem lehetett ezen munkáltatói magatartást irányadónak tekinteni a jogvita eldöntése során.

A Kúria ezért a jogerős ítéletet megváltoztatta és a Felperes keresetét elutasította.

6. A döntés elemzése

Az ismertetett döntés kiválóan illusztrálja, hogy milyen következményekkel jár a Pp. által a magyar polgári eljárásjogba bevezetett jogcímhez kötöttség intézménye.

A 2018-ig hatályos rPp. alkalmazása nyomán kialakult bírói gyakorlatban a jogcímhez kötöttség nem érvényesült következetesen; ha a fél által előadott és igazolt tényalap a követelést alátámasztotta, a bíróságok akkor is megítélték a követelést a szerintük helyes jogcímen, ha az egyáltalán nem vagy tévesen volt megjelölve. Mivel a bíróság döntése ilyen módon olyan jogcímen is alapulhatott, melyre a felek nem hivatkoztak, gyakran születtek „meglepetés-ítéletek”.

A „meglepetés-ítéletek” kiiktatása a Pp. kodifikációs folyamatának fontos célkitűzése volt, amit a jogalkotó a Pp. 342. § (3) bekezdésében annak egyértelmű rögzítésével kívánt elérni, hogy szűk kivételektől eltekintve a bíróság döntése nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. Vagyis a Pp. hatálybalépése után indult ügyekben a bíróság már nemcsak a felek kérelmeihez, de a felek által megjelölt jogcímhez is kötve van.

Ez a kötöttség az eljárás során mindvégig, így a perorvoslati eljárásokban is érvényesül. A perfelvétel körében kell a feleknek a bíróság közrehatásával pontosan megállapítaniuk az érvényesíteni kívánt jogot és megjelölniük követelésük jogcímét, ezt követően a fél csak korlátozott körben változtathatja meg a kérelmét[vi].

Ily módon például a bíróság egy eseti döntésben azért utasította el a felperes fellebbezési kérelmét, mert azt a szerződéssel okozott károkért fennálló felelősség szabályainak megsértésére alapította, holott kereseti kérelme jogalapjaként a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősséget jelölte meg, a jogcím megváltoztatása pedig meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősült[vii]. Egy másik ügyben pedig a bíróság azért nem adott helyt a felperes referenciaadat törlési kérelmének, mert a felperes keresetének jogcímeként a mulasztás esetére átadott adatok törlésére vonatkozó jogszabályt jelölte meg, azonban a felperesre vonatkozóan az adatbázis nem tartalmazott mulasztásos adatot, felperes csak az ún. pozitív listán szerepelt[viii].

Bár a meglepetés-ítéleteket valóban visszaszorítja a jogcímhez kötöttség elvének kodifikálása, kérdéses, hogy az mennyiben segíti a jogérvényesítést. Nem véletlen, hogy több európai jogrendszer, így különösen a német és a svájci perjog a kéttagú pertárgy-fogalmat követi és elveti a jogcímhez kötöttség elvét[ix]. A német perjog logikája szerint a felperes megnevezhet konkrét jogot, illetve jogszabályt, ahhoz azonban nincs joga, hogy a jogszabályok megjelölése által a keresetet kizárólag egy meghatározott jogra korlátozza, és így korlátozza a bírót a döntése meghozatalában[x].

Mivel a német jogrendszertől eltérően Magyarországon a bírót a felek jogállítása köti, a jogkereső felpereseknek érdemes körültekintően eljárniuk a keresetük előterjesztésekor és kiemelt figyelmet fordítaniuk arra, hogy a keresetük jogcímét helyesen jelöljék meg. A bíróság ugyanis még akkor sem adhat helyt a keresetnek a felperes által megjelölttől eltérő jogcímen, ha egyébként a tények alátámasztják a felperes keresetét.