AZ IDŐ PÉNZ! – III. RÉSZ: KISKAPU MUNKÁLTATÓKNAK A NAPI 8 ÓRÁS MUNKAVÉGZÉS ALÓL

2022 Június 16

Cikksorozatunk előző részében bemutattuk a munkáltató által történő egyenlő munkaidő-beosztást, mely legtöbbször a –munka világában alapvetésnek tekinthető– napi 8 órás munkarendet jelenti. A munkáltató hatékony működése azonban sok esetben nem oldható meg ebben a rendszerben és szükségessé válik a munkaidő szabadabb, a munkáltatói igényekhez jobban igazodó beosztása. Jelen cikkünkben az erre szolgáló munkajogi eszközzel, vagyis az egyenlőtlen munkaidő-beosztással és annak a megvalósítására szolgáló munkaidőkerettel és elszámolási időszakkal kapcsolatos szabályozást fogjuk körül járni, melyeket gyakorlati elterjedtségük ellenére igen kevesen ismernek.

A cikk előző része elérhető itt: AZ IDŐ PÉNZ! – II. RÉSZ: A MUNKAIDŐ MENNYISÉGE ÉS BEOSZTÁSÁNAK SZABÁLYAI - Blog - Smartlegal

1. Mikor alkalmazzák az általánostól eltérő szabályokat?

Előző cikkünkben szó volt róla, hogy az általános munkarend alapján a munkavállaló hétfőtől péntekig, legtöbb esetben napi 8 órát dolgozik. Mi a helyzet azonban az ettől eltérő esetekben? Gondoljunk csak például egy gyárra, egy hétévégén is nyitva lévő üzletre, vagy egy építkezésre, mely esetekben elkerülhetetlen, hogy a munkavállalók különböző műszakokban, hétvégén is, vagy évszakonként eltérő gyakorisággal dolgozzanak.

Az általános munkarend és az egyenlő munkaidő-beosztás alapján a fenti beosztásokra –pár kivételtől eltekintve[1]– nincs lehetőség. Az alábbi ábra alapján látható, hogy a munkaidő beosztása számos esetben a most bemutatásra kerülő egyenlőtlen rendszerben történik, általában munkaidőkeret alkalmazásával:

2. Mikor is beszélünk egyenlőtlen munkaidő-beosztásról

A fentiekben részletezett munkaidő-szervezésre az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása lehetőséget teremthet, melyet a munkáltató egyoldalúan jogosult elrendelni. Ennek lényege, hogy a munkavállaló naponta, illetve hetente eltérő munkaidőre legyen beosztva. Ilyen esetben zsúfolt, jobban terhelt időszakok és lazább periódusok váltogatják egymást. Az egyenlőtlen beosztással a lazább időszakokról munkaidőt lehet átcsoportosítani azokra a napokra, amikor viszont nagy a terhelés.

Az Mt.[2] alapján egyenlőtlen munkaidő-beosztásról abban az esetben beszélünk tehát, ha a munkaidőt a napi munkaidőtől eltérően osztja be a munkáltató, vagyis a munkavállaló nem napi 8 órát dolgozik, illetve azokban az esetekben, mikor a munkáltató a heti pihenőnapot nem heti két napra, vagy a heti pihenőidőt nem heti 48 órára osztja be.

Bármelyik fenti eset érvényesülése esetén megvalósul az egyenlőtlen munkaidő-beosztása tényállása, azonban fontos, hogy önmagában a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének a változása még nem jelent egyenlőtlen munkaidő-beosztást.

3. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás korlátai

Látható, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás nagy szabadságot tud biztosítani a munkáltató számára, azonban fontos kiemelni, hogy a munkavállaló az egyenlőtlen beosztás esetén is ugyanannyi időmennyiséget dolgozik le (1 hónapra vetítve kb. 168 órát) mint az általános szabályok alapján dolgozók, csak ilyen esetben lehetőség van arra, hogy a meghatározott időmennyiség ledolgozása egyenlőtlenül, pl. eltérő napokon és/vagy eltérő hosszúságú „műszakokban” történjen[3].

Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás kapcsán még felhívnánk a figyelmet arra, hogy a munkavállaló munkaideje alapesetben[4] nem haladhatja meg a napi 12 órát és a heti 48 órát[5].

A fenti követelményeken túl ilyenkor is figyelemmel kell lennünk a pihenőidőkre is (munkaközi szünet, napi pihenőidő, heti pihenőnap/pihenőidő). Az Mt. kiköti, hogy 6 egybefüggő munkanap után biztosítani kell egy pihenőnapot.

4. Milyen módszerekkel osztható be egyenlőtlenül a munkaidő

A fentiekben részletezett egyenlőtlen beosztás kétféle módszerrel valósítható meg: munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazásával.

a. A munkaidőkeret

Munkaidőkeret esetén, ahogy azt a neve is jelzi, a munkáltató a teljesítendő munkaidőt egy hosszabb időszak (keret) figyelembevételével határozza meg és azt a fentiekben részletezettek szerint egyenlőtlenül oszthatja be.

A munkáltató egyoldalúan dönthet a munkaidőkeret bevezetéséről, ahhoz nem szükséges a munkavállalók hozzájárulása.

A keret – melynek kezdő és befejező dátumát írásban kell közölni a munkavállalóval - legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét lehet, azonban bizonyos esetekben ez az időtartam 6 hónapra vagy 26 hétre[6], sőt akár 36 hónapra[7] is felemelhető.

Az adott időszakot követően a munkáltató új munkaidőkeretet rendelhet el, azonban ezt megelőzően minden esetben köteles elszámolni a munkavállalóval.

Mivel a munkaidőkeret során az adott időszakra vonatkozó elvégzendő munka átlagban felel meg az általános teljes napi munkaidőnek, felmerül a kérdés, hogy hogyan kell elszámolni abban az esetben, ha a munkaviszony az adott keret lejárta előtt megszűnne.

Ebben az esetben az Mt. az alábbi szempontokat vizsgálja: a díjazás összege; ki és milyen okból szűntette meg a munkaviszonyt; milyen okból szűnt meg a munkaviszony; a napi munkaidőhöz képest a megszűnést megelőzően a munkavállaló többet vagy kevesebbet dolgozott.

A fentiek figyelembevételével rendeli adott esetben például a magasabb összegű díjazást vagy a már kifizetett többlet összeg visszafizetését, minden esetben törekedve arra, hogy a munkavállaló igazságosan, arányos összegű díjazásban részesüljön.

b. Elszámolási időszak

A munkaidőkerethez képest kevésbé elterjedt módja az egyenlőtlen munkaidő-beosztásnak az elszámolási időszak, amely esetében a heti munkaidőt a munkavállaló a munkáltató által meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam alatt teljesíti.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha például az adott elszámolási időszak január 1-től kezdődik és 16 hétig tart, akkor a január 1-7. közötti első hét munkaidejét, a 16. hét végéig kell ledolgozni (első elszámolási időszak), a január 8-14. közötti második hét munkaidejét a január 8-tól kezdődő 16 hét időtartam végéig, vagyis a 17.  naptári hét végéig kell ledolgozni (második elszámolási időszak).

Bár a törvény az elszámolási időszak tekintetében a munkaidőkeret több szabályát alkalmazni rendeli fontos, hogy a két intézményt egymástól el kell választanunk.[8]

5. Összegzés

Cikkünkben bemutattuk, hogy a munkáltatók számos esetben eltérhetnek a munkaidő beosztás általános rendjétől és egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmaznak, mely lehetővé teszi a hétvégi és a napi 8 óránál hosszabb munkavégzést, vagy akár különböző műszakok alkalmazását. Ezen beosztásokat az Mt. alapján munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazásával lehet megvalósítani.

Fontos azonban, hogy ilyenkor is a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell kalkulálni, így a munkaidőkeret tartama alatt összességében ledolgozott munkaidő mennyisége ugyanannyi lesz, mint amennyit ugyanazon időszak alatt egyenlő beosztás alapján is le kell dolgozni.

Következő cikkünkben azon esetköröket ismertetjük, amelyek során a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát átengedi a munkavállaló részére.