Blog
Blog » DISZKRIMINATÍV-E A NYUGDÍJAS MUNKAVÁLLALÓ ÉLETKORA MIATTI INDOKOLÁS NÉLKÜLI ELBOCSÁTÁSA?
DISZKRIMINATÍV-E A NYUGDÍJAS MUNKAVÁLLALÓ ÉLETKORA MIATTI INDOKOLÁS NÉLKÜLI ELBOCSÁTÁSA?
2022 Február 17
A Kúria legutóbbi döntésében azt vizsgálta, hogy az életkorra vonatkozó egyenlő bánásmód követelménye vizsgálható-e abban az esetben, amikor a munkáltató a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyát pusztán a munkavállaló életkora miatt, indokolás nélküli felmondással szünteti meg. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy milyen választ adott a Kúria a fenti kérdés kapcsán.
1. A felmondás kötelező indokolása alóli kivételek
Amint azt a próbaidőről szóló cikkünkben[1] már részleteztük a munkajogban a felmondást főszabályként köteles megindokolni a munkáltató.
A fenti kötelezettség alól a már említett próbaidő mellett, a munkavállaló nyugdíjas státusza is kivételt teremt, tehát amennyiben a nyugdíjas munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással szünteti meg a munkáltató, azt nem köteles indokolni.
A próbaidőre tekintettel közölt indokolás nélküli felmondás esetén is vizsgálhatja azonban a bíróság az egyenlő bánásmód követelményének megtartását és annak megsértése esetén jogsértőnek fogja minősíteni a munkáltató felmondását (például nem közölhető indokolás nélküli felmondás a munkavállaló várandóssága miatt).
Azonban mindezidáig nem volt egyértelmű, hogy a nyugdíjas munkavállalóval pusztán az életkorára tekintettel közölt indokolás nélküli felmondás esetében meg kell-e vizsgálnia a bíróságnak az életkorral kapcsolatos egyenlő bánásmód követelményének a megtartását.
2. Tényállás és a felek előadásai
Jelen ügyben a nyugdíjas munkavállaló autóbuszvezető munkakörben dolgozott a munkáltatónál, aki azonban fel kívánta frissíteni a munkavállalói csoportok életkorát, így indokolás nélküli felmondás közlésével megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát.
A munkavállaló a munkáltatóval szemben benyújtott keresetében előadta, hogy a munkáltató kizárólag a nyugdíjas minőségére tekintettel eszközölt felmondást, így őt életkorára tekintettel hátrányosan megkülönböztette, melyre hivatkozással kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, és a munkaviszonyának helyreállítását.
A munkáltató ellenkérelmében hivatkozott az Mt.[2] 66. § (9) bekezdésére, amely alapján a nyugdíjas munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonya indokolás nélküli felmondással megszüntethető, és a bírói gyakorlatra, amely ilyen esetekben nem tekinti a munkáltató intézkedését az egyenlő bánásmód követelményébe ütközőnek.
3. Az első- és másodfokú bíróság ítélete
Az elsőfokú bíróság a munkavállaló keresetét akként értékelte, hogy az az életkora szerinti megkülönböztetését sérelmezte, és nem a felmondás indokolás-nélküliségét.
A fentiekre tekintettel a munkáltató nem hivatkozhatott arra, hogy a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyának az indokolás nélküli megszüntetése esetén kizárt az egyenlő bánásmód követelményének a megtartásának a vizsgálata, így a bíróság helyreállította a munkavállaló munkaviszonyát.
A másodfokon eljárt bíróság, az elsőfokú bíróságtól eltérően arra az állaspontra jutott, hogy a munkaviszony megszüntetése jogszerű volt és a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét.
Döntését arra alapozta, hogy az Mt. hivatkozott rendelkezése a nyugdíjas munkavállaló jogviszonyának megszüntetését kiemelte az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma alól, így egy ilyen felmondás jogszerűnek minősül függetlenül attól, hogy arra milyen okból került sor, így az akár a fiatalítás érdekében is történhet.
A fentieket az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata tette lehetővé azzal, hogy kimondta, hogy az egyenlő bánásmód EU-s szabályaitól[3] a nemzeti jogszabályok foglalkoztatáspolitikai vagy munkaerő-piaci célkitűzés elérése érdekében eltérhetnek.
Megállapította, hogy amennyiben a törvényi felhatalmazás ellenére vizsgálni kellene a felmondással összefüggésben az egyenlő bánásmód követelményének megtartását, a felhatalmazást tartalmazó rendelkezés kiüresedne.
4. A Kúria döntése
A Kúria ítéletében a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta és az indokolás nélküli felmondást jogszerűnek minősítette.
A másodfokú bírósághoz hasonlóan hivatkozott azon bírói gyakorlatra[4], mely szerint a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyának indokolás nélküli megszüntetésére vonatkozó szabályozást az teszi jogszerűvé, összhangban az EU-s rendelkezésekre, hogy a munkavállaló jogosulttá válik egy olyan jövedelemre – a nyugdíjra – amiből a megélhetését fedezni tudja.
Ítéletében továbbá kitért az Alkotmánybíróság azon döntésére[5] is, amely megállapította, hogy nem minősül alkotmányellenesnek az Mt. azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy indokolás nélkül szűntesse meg az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerző munkavállaló munkaviszonyát.
5. Összegzés
Látható, hogy bár a jog sok téren védi a munkavállalót a munkáltatóval szemben a munkaviszony aszimmetrikus jellegére tekintettel, mégis a munkavállaló nyugdíjas státusza önmagában megalapozza az indokolás nélküli munkáltatói felmondás lehetőségét, anélkül, hogy az életkorra vonatkozóan az egyenlő bánásmód követelményének megtartását vizsgálni kellene.
Fentiek fényében e körben nincs jelentősége annak, hogy a munkaviszony megszüntetésére milyen okból került sor, így az akár a munkavállalói csoportok életkorának frissítése is lehet.
A fenti lehetőséget az Európai Unió Bíróságának gyakorlata, valamint az Mt. vonatkozó rendelkezése teszi lehetővé, fontos azonban, hogy jelen engedményen kívül a nyugdíjas munkavállalót éppen olyan elbánásban kell részesíteni, mint a többi munkavállalót.
-
MEDDIG TERJED A BÍRÓ DÖNTÉSI SZABADSÁGA?
Mit tehet a bíró, ha a tények alátámasztják a felperes keresetét, de a fél tévesen jelöli meg kereseti kérelme jogcímét? Megítélheti ilyenkor a bíróság a felperes követelését a helyes jogalapon? A kérdésre a 2018. óta hatályos polgári perrendtartás egyértelmű választ ad, rövid cikkünkben pedig egy friss kúriai döntésen keresztül járjuk körül a jogcímhez kötöttség témakörét.
Bővebben » -
A PENNÁTÓL A PENDRIVE-IG – II. RÉSZ: KONZERVATÍV POLGÁRI JOG
Amint arra legutóbbi cikkünkben is utaltunk, az írásbeliség kapcsán a Polgári Törvénykönyvben lefektetett szabályok iránymutatásul szolgálnak valamennyi jogterület kapcsán. Ebből kifolyólag cikksorozatunkban az egyes jogterületek vizsgálatát a polgári joggal fogjuk kezdeni. Körbejárva a bírói gyakorlatot látni fogjuk, hogy a többi jogághoz képest a polgári jogi területen szigorúbb felfogással találkozhatunk és a hétköznapi értelemben vett írásbeli kommunikáció sok esetben nem felel meg az írásbeliség polgári jogi kritériumainak .
Bővebben » -
VERSENGŐ VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÉS RENDES BÍRÓSÁGI KIKÖTÉSEK – ELŐADÁS A MAGYAR VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI EGYESÜLET KÖZGYŰLÉSÉN
A Magyar Választottbírósági Egyesület (MVbE) 2022. december 16. napján tartotta éves közgyűlését, melyet követően Irodánk vezető partnere, dr.Schmidt Richárd tartott online előadást „Dupla vagy semmi? - Versengő választottbírósági és rendes bírósági kikötések” címmel.
Bővebben »