Blog

Blog » DISZKRIMINATÍV-E A NYUGDÍJAS MUNKAVÁLLALÓ ÉLETKORA MIATTI INDOKOLÁS NÉLKÜLI ELBOCSÁTÁSA?

DISZKRIMINATÍV-E A NYUGDÍJAS MUNKAVÁLLALÓ ÉLETKORA MIATTI INDOKOLÁS NÉLKÜLI ELBOCSÁTÁSA?

2022 Február 17

A Kúria legutóbbi döntésében azt vizsgálta, hogy az életkorra vonatkozó egyenlő bánásmód követelménye vizsgálható-e abban az esetben, amikor a munkáltató a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyát pusztán a munkavállaló életkora miatt, indokolás nélküli felmondással szünteti meg. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy milyen választ adott a Kúria a fenti kérdés kapcsán.

1. A felmondás kötelező indokolása alóli kivételek

Amint azt a próbaidőről szóló cikkünkben[1] már részleteztük a munkajogban a felmondást főszabályként köteles megindokolni a munkáltató.

A fenti kötelezettség alól a már említett próbaidő mellett, a munkavállaló nyugdíjas státusza is kivételt teremt, tehát amennyiben a nyugdíjas munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással szünteti meg a munkáltató, azt nem köteles indokolni.

A próbaidőre tekintettel közölt indokolás nélküli felmondás esetén is vizsgálhatja azonban a bíróság az egyenlő bánásmód követelményének megtartását és annak megsértése esetén jogsértőnek fogja minősíteni a munkáltató felmondását (például nem közölhető indokolás nélküli felmondás a munkavállaló várandóssága miatt).

Azonban mindezidáig nem volt egyértelmű, hogy a nyugdíjas munkavállalóval pusztán az életkorára tekintettel közölt indokolás nélküli felmondás esetében meg kell-e vizsgálnia a bíróságnak az életkorral kapcsolatos egyenlő bánásmód követelményének a megtartását.

2. Tényállás és a felek előadásai

Jelen ügyben a nyugdíjas munkavállaló autóbuszvezető munkakörben dolgozott a munkáltatónál, aki azonban fel kívánta frissíteni a munkavállalói csoportok életkorát, így indokolás nélküli felmondás közlésével megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát.

A munkavállaló a munkáltatóval szemben benyújtott keresetében előadta, hogy a munkáltató kizárólag a nyugdíjas minőségére tekintettel eszközölt felmondást, így őt életkorára tekintettel hátrányosan megkülönböztette, melyre hivatkozással kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, és a munkaviszonyának helyreállítását.

A munkáltató ellenkérelmében hivatkozott az Mt.[2] 66. § (9) bekezdésére, amely alapján a nyugdíjas munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonya indokolás nélküli felmondással megszüntethető, és a bírói gyakorlatra, amely ilyen esetekben nem tekinti a munkáltató intézkedését az egyenlő bánásmód követelményébe ütközőnek.

3. Az első- és másodfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság a munkavállaló keresetét akként értékelte, hogy az az életkora szerinti megkülönböztetését sérelmezte, és nem a felmondás indokolás-nélküliségét.

A fentiekre tekintettel a munkáltató nem hivatkozhatott arra, hogy a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyának az indokolás nélküli megszüntetése esetén kizárt az egyenlő bánásmód követelményének a megtartásának a vizsgálata, így a bíróság helyreállította a munkavállaló munkaviszonyát.

A másodfokon eljárt bíróság, az elsőfokú bíróságtól eltérően arra az állaspontra jutott, hogy a munkaviszony megszüntetése jogszerű volt és a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét.

Döntését arra alapozta, hogy az Mt. hivatkozott rendelkezése a nyugdíjas munkavállaló jogviszonyának megszüntetését kiemelte az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma alól, így egy ilyen felmondás jogszerűnek minősül függetlenül attól, hogy arra milyen okból került sor, így az akár a fiatalítás érdekében is történhet.

A fentieket az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata tette lehetővé azzal, hogy kimondta, hogy az egyenlő bánásmód EU-s szabályaitól[3] a nemzeti jogszabályok foglalkoztatáspolitikai vagy munkaerő-piaci célkitűzés elérése érdekében eltérhetnek.

Megállapította, hogy amennyiben a törvényi felhatalmazás ellenére vizsgálni kellene a felmondással összefüggésben az egyenlő bánásmód követelményének megtartását, a felhatalmazást tartalmazó rendelkezés kiüresedne.

4. A Kúria döntése

A Kúria ítéletében a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta és az indokolás nélküli felmondást jogszerűnek minősítette.

A másodfokú bírósághoz hasonlóan hivatkozott azon bírói gyakorlatra[4], mely szerint a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyának indokolás nélküli megszüntetésére vonatkozó szabályozást az teszi jogszerűvé, összhangban az EU-s rendelkezésekre, hogy a munkavállaló jogosulttá válik egy olyan jövedelemre – a nyugdíjra – amiből a megélhetését fedezni tudja.

Ítéletében továbbá kitért az Alkotmánybíróság azon döntésére[5] is, amely megállapította, hogy nem minősül alkotmányellenesnek az Mt. azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy indokolás nélkül szűntesse meg az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerző munkavállaló munkaviszonyát.

5. Összegzés

Látható, hogy bár a jog sok téren védi a munkavállalót a munkáltatóval szemben a munkaviszony aszimmetrikus jellegére tekintettel, mégis a munkavállaló nyugdíjas státusza önmagában megalapozza az indokolás nélküli munkáltatói felmondás lehetőségét, anélkül, hogy az életkorra vonatkozóan az egyenlő bánásmód követelményének megtartását vizsgálni kellene.

Fentiek fényében e körben nincs jelentősége annak, hogy a munkaviszony megszüntetésére milyen okból került sor, így az akár a munkavállalói csoportok életkorának frissítése is lehet.

A fenti lehetőséget az Európai Unió Bíróságának gyakorlata, valamint az Mt. vonatkozó rendelkezése teszi lehetővé, fontos azonban, hogy jelen engedményen kívül a nyugdíjas munkavállalót éppen olyan elbánásban kell részesíteni, mint a többi munkavállalót.

 

[2] a munka törvénykönyvélről szóló 2012. évi I. törvény

[3] 2000/78/EK irányelv

[4] EBH 2019.M.14

[5] 11/2001. (IV. 12.) AB határozat