ELFOGULT-E A BÍRÓ EGY MÁS ÜGYBEN HOZOTT KEDVEZŐTLEN ÍTÉLET MIATT?

2021 Május 13

Kizárható-e elfogultság miatt a jogvita eldöntéséből bíró, ha korábban más ügyben kedvezőtlen ítéletet hozott a felperes számára? Megalapozhatja-e a bíróság elfogultságát, ha a felperes a bíróság egy korábbi döntését az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt „támadta meg”? Cikkünkben a Kúria közelmúltban hozott ítéletét elemezve válaszolunk a fenti kérdésekre.

1. Tényállás

A konkrét ügyben egy a Debreceni Törvényszék („Törvényszék”) előtt folyamatban lévő közigazgatási perben a felperes („Felperes”) terjesztett elő a perben eljáró bíró és az egész Törvényszék kizárása iránti kérelmet.

Felperes kérelmében arra hivatkozott, hogy a perben eljáró bíró, illetve a Törvényszék jogelődje, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egy korábbi eljárásban a jelen perrel érintett ingatlannyilvántartási bejegyzés elbírálása során eljárási, illetve érdemi szabályt is megsértett.

Ezt meghaladóan a Felperes a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához („EJEB”) fordult egy ügyben, melyben az első fokú, Felperes által „támadott” határozatot hozó bíró a jelen perben eljáró bíró volt.

Felperes álláspontja szerint a fentiek alapján a Törvényszék bírái a jelen perben vele szemben elfogultak, és az Alperest védik.

A Törvényszék érintett bírái az ügyben akként nyilatkoztak, hogy nem értik magukat elfogultnak.

2. Kúria döntése

A Kúria kifejtette, hogy a törvényes, azaz pártatlan bíróhoz való jog biztosítása érdekében, a jelen ügyben alkalmazandó közigazgatási perrendtartás[1] („Kp.”)- hasonlóan a polgári perrendtartás kizárásra vonatkozó szabályaihoz – meghatározza az eljáró bíró, illetve bíróság kizárásához vezető abszolút, illetve relatív kizárási okokat is.

Felperes kizárás iránti kérelmében elfogultságra, mint relatív kizárási okra hivatkozott, álláspontja szerint az ügyben eljáró bíró, illetve a bíróság Felperes számára kedvezőtlen korábbi döntései alapján nem várható, hogy az ügyet tárgyilagosan ítéljék meg.

A Kúria szerint az eljáró bíró, illetve a Törvényszék valamennyi közigazgatási ügyekben eljáró bírái pártatlanságának hiányát, elfogultságát csak olyan konkrét tény, körülmény alapján lehet megállapítani, amelyek alapján a pártatlanság bárki számára nyilvánvaló.

Azonban Felperes szubjektív vélekedése, véleménye, miszerint a bíróság korábban jogszerűtlenül hozott számára kedvezőtlen döntést, nem tekinthető ilyen oknak

A Kúria álláspontja alapján a Törvényszék egyes bíráinak a felperes más ügyeiben hozott, számára kedvezőtlen döntése önmagában nem alapozza meg az eljáró bíróság elfogultságát.

Ezt meghaladóan további konkrét tények hiányában az a körülmény, hogy Felperes az EJEB eljárását kezdeményezte, önmagában szintén nem teszi elfogulttá a perben eljáró bíróságot.

A fentiekre tekintettel a Kúria a Felperes kizárás iránti kérelmet elutasította.

3. Döntés elemzése

Figyelemmel arra, hogy a jelen ügyben alkalmazott Kp. kizárásra vonatkozó rendelkezései érdemben megegyeznek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény („Pp.”) kizárásra vonatkozó szabályaival, érdemes a Pp. illetve a korábbi polgári perrendtartás[2] bírósági gyakorlata alapján elemezni a jelen ügyben hozott döntést.

4. Elfogultság, mint relatív kizárási ok

A perrendtartások általában taxatíve meghatároznak abszolút, tehát nem mérlegelhető kizárási okokat – pl. bírónak, vagy hozzátartozójának a jogvitában való közvetlen érdekeltsége, - mely esetben egyértelmű, hogy a bíró az ügyben nem járhat el. Emellett léteznek ún. relatív kizárási okok, amikor a perrendtartás alapján az adott személ  „egyéb okból” nem képes az ügy tárgyilagos megítélésre. [3]

A hazai jogirodalom a relatív kizárási okokra az ún. „elfogultság” gyűjtőfogalmat használja és szemben az abszolút kizárási okokkal, elfogultság esetén mindig az ügy összes körülménye alapján esetileg, illetve egyedileg kell mérlegelni, hogy az adott személy a jogvitában ítélkezhet-e, vagy sem.

A magyar bírói gyakorlat alapján kiindulási pont, hogy leszámítva azt az esetet, mikor a bíró elfogultnak vallja saját magát, mely helyzetben haladéktalanul ki kell zárni őt az ügy elintézéséből, a bíró vagy bíróság elfogultsága csak szűk körben, kivételes esetekben állapítható meg.

5. Korábbi kedvezőtlen bírói döntés

Az eljáró bíró korábbi ítélkezése kapcsán felmerült aggályok általában nem alapozzák meg a bíró elfogultságát további olyan körülmények hiányában, melyek pártatlanságát kétségbe vonnák.

A hazai joggyakorlat alapján a bíró esetleges jogi tévedése vagy késedelmes ügyintézése[4] egy korábbi ügyben önmagában nem lehet kizárási ok egy későbbi eljárásban elfogultság miatt. Egy másik döntésében a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy a bizonyítási teher téves telepítése szintén nem vezet az eljáró bíró elfogultságához.[5]

A Kúria gyakorlata alapján a bírót nem lehet kizárni kizárólag azért, mert a félnek már több ügyében ítélkezett, és a fél pervesztes lett, vagy ha a bíró ítéletét a fellebbezési bíróság megváltoztatta.[6]

Természetesen az egész bíróság elfogultságát sem lehet megállapítani azon az alapon, hogy ugyanannál a bíróságnál az egyik fél korábban sikertelenül pereskedett.[7]

Az elfogultság megállapításához a gyakorlat szerint tehát valamilyen többlet tényállás szükséges, a korábbi kedvezőtlen bírói döntések nem elegendő sem az adott bíró, sem a bíróság vonatkozásában az elfogultság megállapításához.

6. Perben állás a bírósággal

Tovább kérdésként merül fel, hogy megalapozhatja-e az egész bíróság elfogultságát, amennyiben a fél magával a bírósággal áll peres eljárásban egy másik ügyben.

A bírói gyakorlat alapján az a körülmény, hogy az egyik peres fél és egy adott bíróság között per van folyamatban például bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt, ezen per tekintetében megalapozza az adott bíróság kizárását.

Így amennyiben a fél a Pesti Központi Kerületi Bíróság ellen kártérítési pert indít, úgy e perben az egész PKKB elfogultnak minősül, így a pert egy másik bíróság előtt kell lefolytatni.

Ugyanakkor az a körülmény, hogy a károsult, mint felperes kártérítési perben áll a PKKB-val mint alperessel szemben, nem alapozza meg a károsult és egy harmadik fél közötti perben a PKKB elfogultságát.[8]

Érdemes megjegyezni, hogy a jelen ügyben egyébként a felperes nem is közvetlenül a bírósággal „állt perben”, hanem Magyarországgal, mivel az EJEB előtt az Emberi Jogok Európai Egyezményét aláíró állam ellen kezdeményezhető eljárás az EJEE-ben foglalt alapvető emberi jogok megsértése miatt.

A Felperes érvelésének elfogadása esetén a Magyarország ellen az EJEB előtt pert indító felperesek minden magyar állami szervvel szemben hivatkozhatnának elfogultságra, mely az igazságszolgáltatás működésének ellehetetlenülésére vezetne.

7. Összefoglalás

A jelen ügyben meghozott döntés tehát egyértelműen megerősíti a korábbi bírói gyakorlatot, amely alapján a bíró, bíróság elfogultságát csak szűk körben, a tárgyilagos megítélést egyértelműen akadályozó tények fennállása esetén állapítható meg.

Az a tény, hogy a bíró az egyik fél ügyében korábban már ítélkezett, és az ítélet a fél számára kedvezőtlen volt, önmagában nem tekinthető kizáró oknak, amennyiben semmilyen olyan további körülmény nem áll fenn, amely megakadályozná az eljáró bírót a későbbi ügy elfogulatlan elbírálásától.

Ugyanígy egy egész bíróságot sem lehet arra hivatkozva kizárni, hogy egy korábbi eljárásban az egyik fél számára sérelmes döntéseket hozott.

Végül, önmagában az a körülmény, hogy a fél jogi eljárást kezdeményez egy adott bírósággal szemben, szintén nem alapozza meg a bíróság elfogultságát más perekben, különösen akkor, ha a fél nem is a bírósággal, hanem Magyarországgal, mint az EJEE szerződő államával áll perben az EJEB előtt.