Blog
Blog » KI FIZETI MEG AZ ADMINISZTRÁCIÓS HIBA ÁRÁT A MUNKAVISZONY MEGSZÜNTETÉSEKOR?
KI FIZETI MEG AZ ADMINISZTRÁCIÓS HIBA ÁRÁT A MUNKAVISZONY MEGSZÜNTETÉSEKOR?
2022 Szeptember 15
Az ismert mondás szerint hibázni emberi dolog. Így előfordulhat, hogy a munkáltató által előkészített szerződésbe elírás miatt olyan feltétel is bekerül, amely nem tükrözi a valós akaratát. Mit tehet ilyenkor a munkáltató? És vajon elvárható a munkavállalótól, hogy felhívja a munkáltató figyelmét a hibára? A Kúria friss döntéséből megtudhatjuk a választ ezekre a kérdésekre.
1. Tények
A felperes munkavállaló („Munkavállaló”) munkaviszonya megszüntetését kezdeményezte az alperesi munkáltatónál („Munkáltató”) azzal, hogy felmondási idejét nem kívánja teljes egészében letölteni.
A Munkáltató személyzeti vezetője a Munkavállalót az utolsó munkanapján behívta a HR irodába, ahol egy már előkészített, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodást („Megállapodás”) íratott alá vele. A Megállapodást a Munkáltató részéről a HR vezető írta alá.
A Megállapodás szerint a Munkáltató az időarányos munkabér és szabadságmegváltás mellett megállapodási díjat is fizet a Munkavállalónak. A Megállapodás tartalmazta a Munkavállaló joglemondó nyilatkozatát is, mely szerint a Megállapodásban kifejezetten rögzítetteken kívül nincs további követelése a Munkáltatóval szemben.
A Megállapodás megkötését követően a Munkáltató egy ún. leszerelési lapot is kitöltött és átadott a Munkavállalónak, melyen a megállapodási díj nem szerepelt.
A Munkáltató a megállapodási díjat nem fizette meg a Munkavállalónak arra hivatkozással, hogy a megállapodási díj egy mintaként használt iratból adminisztrációs tévedés miatt került bele a Megállapodásba.
2. Az elsőfokú eljárás
A Munkavállaló pert indított a Munkáltatóval szemben arra hivatkozva, hogy a Munkáltató a megállapodási díjat, melyet az általa készített Megállapodás tartalmaz, elmulasztotta megfizetni részére.
A Munkáltató védekezése szerint a megállapodási díj csupán adminisztrációs tévedésből került bele a Megállapodásba, arról a felek korábban nem egyeztettek és a Munkavállalótól elvárható lett volna, hogy felhívja a Munkáltató figyelmét, hogy a Megállapodás a felek közötti megbeszélésekkel ellentétben megállapodási díjat tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság a Munkavállaló keresetét elutasította. A bíróság szerint nem volt szükség a Megállapodás megtámadására, mert a nyilvánvaló elírás nem tartozik a megtámadásra okot adó akarathibák körébe. Mivel a megállapodási díj adminisztrációs hiba folytán került bele a Megállapodásba, így az fizetési kötelezettséget nem keletkeztet.
A bíróság rámutatott, hogy a Munkavállalótól elvárható lett volna, hogy felhívja a Munkáltató figyelmét a leszerelési lap és a Megállapodás közötti ellentmondásra. Mivel a Munkavállaló ezt nem tette meg, magatartása a jóhiszeműség és tisztesség elvébe ütközött.
3. Másodfokú eljárás
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és helyt adott a Munkavállaló keresetének.
A bíróság kiemelte, hogy a Munkáltató nem volt tévedésben a megállapodási díjat illetően. Tévedésről ugyanis akkor van szó, ha a szerződési akarat és az írásbeli nyilatkozat azonos és mindkettő hibás. Ha azonban elírás folytán a szerződési akaratról kiállított írásbeli nyilatkozat tartalma hibás és azt a másik fél vitatja, akkor a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályok alapján kell eljárni.
A bíróság ezen értelmezési szabályok alapján arra jutott, hogy a Munkáltató által a Megállapodás megkötése és a joglemondó nyilatkozat megtétele érdekében meghatározott fizetési kötelezettség teljesen egyértelmű és a Megállapodás egészével összhangban áll. A megállapodási díj nem ellentmondásos a Megállapodás egyéb kikötéseivel, nem ellentétes a felek korábbi tárgyalásaival és nem ütközik jogszabályba sem. A Munkavállaló a szavak általánosan elfogadott jelentése és az eset összes körülményei alapján joggal bízhatott abban, hogy a személyzeti vezető által elé tárt szerződési ajánlat szakmailag átgondolt döntés következménye.
A másodfokú bíróság szerint továbbá nem jogellenes és az általános magatartási követelményekbe sem ütközik, hogy a Munkavállaló a számára előnyös szerződéses kikötést, a megállapodási díjat elfogadta, hiszen a bírói gyakorlat szerint a szerződést kötő fél által tanúsított súlyosan gondatlan magatartás következményei a szerződéshez ragaszkodó félre nem háríthatóak át.
4. A Kúria döntése
A Kúria szerint jelen esetben valóban a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni és egyetértett a másodfokú bíróság ez alapján tett megállapításaival is.
A Kúria rámutatott, hogy a Munkavállaló a Megállapodás megkötésének körülményeiből alappal következtethetett arra, hogy az előkészített Megállapodás a Munkáltató valós akaratát tükrözte. A Munkavállalónak – különösen a munkaviszonyt jellemző alá-fölé rendeltségi helyzetből eredően – nem volt indoka arra, hogy az írásba foglalt, a Munkáltató részéről két személy kontrollját élvező Megállapodás tartalmát kétségbe vonja, a juttatás szándékát megkérdőjelezze.
A Kúria szerint nem róható a Munkavállaló terhére, hogy a részére átadott, a megállapodási díjat tartalmazó ajánlat valóságát nem kérdőjelezte meg. A Munkavállaló az adott helyzetben tőle elvárható magatartást tanúsította, amikor a szakértelemmel rendelkező munkáltatói képviselőtől származó, számára kedvező feltételt tartalmazó ajánlatot aláírásával elfogadta.
Mindezek alapján a Kúria helybenhagyta a jogerős ítéletet.
5. Összegzés
A Kúria döntésében megerősítette azon korábbi gyakorlatát, miszerint nyilvánvaló elírás esetén nincs szükség a szerződés tévedésre hivatkozással történő megtámadására, hanem ilyen esetben a szerződés tartalmát értelmezés útján kell rekonstruálni. Ennek során – ahogyan ezt az eljárt bíróságok is tették – figyelembe kell venni a szerződés megkötésének körülményeit. Ezek alapján jelen esetben nem kellett, hogy a Munkavállaló kételkedjen abban, hogy a Munkáltató a megállapodási díjat meg kívánja fizetni a részére.
A jogerős ítélet továbbá azt is egyértelművé teszi, hogy a laikus munkavállalótól nem várható el, hogy felismerje, illetve felhívja a munkáltató figyelmét a szerződés hibáira.
Mindezek alapján munkáltatóként megfelelő körültekintéssel kell eljárni a szerződések előkészítésekor, mert egy adminisztrációs hiba árát a bírói gyakorlat alapján jó eséllyel a munkáltatónak kell megfizetni.
-
MEDDIG TERJED A BÍRÓ DÖNTÉSI SZABADSÁGA?
Mit tehet a bíró, ha a tények alátámasztják a felperes keresetét, de a fél tévesen jelöli meg kereseti kérelme jogcímét? Megítélheti ilyenkor a bíróság a felperes követelését a helyes jogalapon? A kérdésre a 2018. óta hatályos polgári perrendtartás egyértelmű választ ad, rövid cikkünkben pedig egy friss kúriai döntésen keresztül járjuk körül a jogcímhez kötöttség témakörét.
Bővebben » -
A PENNÁTÓL A PENDRIVE-IG – II. RÉSZ: KONZERVATÍV POLGÁRI JOG
Amint arra legutóbbi cikkünkben is utaltunk, az írásbeliség kapcsán a Polgári Törvénykönyvben lefektetett szabályok iránymutatásul szolgálnak valamennyi jogterület kapcsán. Ebből kifolyólag cikksorozatunkban az egyes jogterületek vizsgálatát a polgári joggal fogjuk kezdeni. Körbejárva a bírói gyakorlatot látni fogjuk, hogy a többi jogághoz képest a polgári jogi területen szigorúbb felfogással találkozhatunk és a hétköznapi értelemben vett írásbeli kommunikáció sok esetben nem felel meg az írásbeliség polgári jogi kritériumainak .
Bővebben » -
VERSENGŐ VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÉS RENDES BÍRÓSÁGI KIKÖTÉSEK – ELŐADÁS A MAGYAR VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI EGYESÜLET KÖZGYŰLÉSÉN
A Magyar Választottbírósági Egyesület (MVbE) 2022. december 16. napján tartotta éves közgyűlését, melyet követően Irodánk vezető partnere, dr.Schmidt Richárd tartott online előadást „Dupla vagy semmi? - Versengő választottbírósági és rendes bírósági kikötések” címmel.
Bővebben »