KIKÉNYSZERÍTHETŐ-E EGY 20 ÉVES BÍRÓSÁGI KIKÖTÉS?

2022 Szeptember 15

Az üzleti életben sokszor előfordul, hogy a felek megkötnek egy jogviták esetére bírósági kikötést is tartalmazó szerződést, melyből aztán csak évek, sőt évtizedek múlva lesz jogvita. Milyen hatással van az időközben bekövetkezett jogszabály változás a bírósági kikötésre? A szerződéskötéskor, vagy a perindításkor hatályos szabályok szerint kell eldönteni, hogy alkalmazható-e a kikötés? A kérdéseket a Kúria egy közelmúltban hozott döntése alapján elemezzük.

1. Tényállás

Felperes egy vállalkozás, melynek jogelődje 1998-ban üdülőhasználat tárgyában „bérleti szerződés” elnevezésű szerződést kötött Alperessel, aki egy természetes személy („Szerződés”). A Szerződés 12. pontjában a felek jogvitáikra a Keszthelyi Városi Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki („Illetékességi Kikötés”).

Felperes a Szerződés alapján 2018-2020 évekre üdülőhasználati díjat követelt Alperestől, majd 2020. évben fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett ellene. A fizetési meghagyás perré alakult, az ügyet a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz továbbította a közjegyző, mivel Alperes lakóhelye Budapesten található.

2. Bírósági eljárás

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a per tárgyalása előtt megállapította az illetékessége hiányát, a pert megszüntette és elrendelte a keresetlevél áttételét a Keszthelyi Járásbírósághoz. A döntés indokolása szerint a Szerződésben lévő Illetékességi Kikötés alapján az utóbbi az ügyben kizárólagosan illetékes bíróság.

Alperes fellebbezett a végzés ellen, arra hivatkozva, hogy a Szerződés vállalkozás és magánszemély között létrejött fogyasztói szerződés, így a perindításkor hatályos új Polgári Perrendtartás[1]  („új Pp.”) fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabálya alapján az alperes belföldi lakóhelye szerinti bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel[2], mely miatt az Illetékességi Kikötés nem alkalmazható.

A fellebbezést visszautasító Fővárosi Törvényszék álláspontja szerint a Szerződés nem fogyasztói szerződés, így az ügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése alapján áttették a Szerződésben megjelölt Keszthelyi Járásbírósághoz.

Az áttételt követően a Keszthelyi Járásbíróság ugyancsak megállapította saját illetékessége hiányát és az ügy iratait eljáró bíróság kijelölése céljából a Kúriának küldte meg. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, így a fogyasztói szerződésre vonatkozó eljárási szabályok alapján a per lefolytatására az alperes belföldi lakóhelye szerinti bíróság kizárólagosan illetékes, mely a Pesti Központi Kerületi Bíróság.

A Kúria az illetékességi összeütközést a Pesti Központi Kerületi Bíróság kijelölésével szüntette meg, melyet a következőkre alapított.

3. A Kúria döntése

A Kúria megállapította, hogy az eljárás kezdő időpontjára (2020.) tekintettel az ügyben az új Pp. rendelkezései alkalmazandók.

Az új Pp. rendelkezései szerint a vagyonjogi ügyek tekintetében a felek jogvita esetére valamely bíróság illetékességét köthetik ki, mely kikötött bíróság az ügy kapcsán kizárólagosan illetékes[3].

A Kúria tényként állapította meg, hogy a Szerződés 12. pontjában található Illetékességi Kikötésnél fogva a felek a szerződéssel kapcsolatos esetleges vitás ügyek rendezésére a Keszthelyi Városi Bíróság (jelenleg: Keszthelyi Járásbíróság) kizárólagos illetékességében állapodtak meg.

A Kúria ugyanakkor kiemelte, hogy a jogviszony a felperesi vállalkozás és a természetes személy alperes, mint fogyasztó között létre, így az fogyasztói szerződésnek minősül. Ennek következménye, hogy az új Pp. fogyasztói szerződésre vonatkozó szabályai alapján – a Szerződésben található illetékességi kikötés ellenére– az alperes lakóhelye szerinti Pesti Központi Kerületi Bíróság jogosult kizárólagosan az ügy elbírálására.

A Kúria megállapította, hogy a bírói gyakorlat alapján a perindításkor hatályos eljárási szabályok alapján kell megítélni, hogy a felek által kikötött illetékesség mikor érvényesülhet az adott ügyben.

4. A jogeset elemzése

Elemzésünkben a bírósági kikötések „elavulásának” veszélyére és annak okaira világítunk rá.

Az ügyben ugyanis a Szerződésben található Illetékességi Kikötést, mely a szerződéskötéskor irányadó régi Pp. szabálya szerint akkoriban megfelelő volt, a 22 évvel későbbi perindításkor az új Pp. megváltozott szabályozása miatt már nem lehetett alkalmazni.

A bíróságoknak az eredeti kikötés, illetve az Új Pp.-ben megjelenő fogyasztói illetékességi ok között kellett választani, tehát az ügyben a Szerződés megkötése és a perindítás között eltelt időszakban bekövetkezett jogszabályi változás miatt a régi, illetve új szabályozás ütközése („időközi kollízió”) állt fenn.

5. Az időköz kollízió feloldásának elvei

Az időközi kollízió feloldása eltérő elvek mentén történik attól függően, hogy anyagi jogi vagy eljárási szabályról, illetve jogintézményről van szó:

1. anyagi jogi szabályok időközi kollíziója esetén általában a tény vagy jogviszony keletkezésekor hatályban volt szabályok alkalmazandók, tehát az anyagi jogi szabályok érvényesülését nem érinti a szabályozás későbbi változása.
2. eljárási szabályok időközbeni megváltozása esetén viszont általában az eljárás megindításakor hatályos jog lesz az irányadó.

6. A bírósági kikötések kettős jogi természete

A probléma a joghatósági és illetékességi kikötések területén e jogintézmények kettős jogi természetéből fakad, mivel

1. egyrészt a felek szerződésben rögzített, joghatóságára vagy illetékességére vonatkozó megállapodása elsősorban anyagi jogi kérdésnek minősül (pl.: megállapodás létrejötte, érvényessége, hatálya),
2. másrészt a joghatósági, illetékességi kikötések hatásaikat a perindítást követően fejtik ki, mely értelemszerűen eljárásjogi kérdésnek minősül.

A kérdés tehát, hogy a hazai és uniós bírói gyakorlatban melyik elv mentén történik az időbeli kollízió feloldása joghatósági vagy illetékességi kikötések esetén.

7. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata

Mivel az illetékességi kikötések sok esetben egyúttal joghatósági kikötésnek minősülnek, melyeket B2B viszonyokban alapvetően a Brüsszel Ia Rendelet[4] szabályoz, érdemes megvizsgálni, hogy EU Bíróság mely elv szerint oldja fel az időközi kollíziót joghatósági kikötések kapcsán.

Erre vonatkozóan a Brüsszel Ia Rendelet külön előírást nem tartalmaz, azonban az Európai Unió Bírósága a Sanicentral kontra Collin[5] ügyben kifejtette, hogy a megállapodáshoz fűződő jogkövetkezmények a keresetindítással állnak be, tehát ez a releváns időpont, s azok szerint a szabályok szerint kell megítélni a kikötést, melyek a keresetindítás időpontjában vannak hatályban.

Ezzel az EUB a joghatósági kikötés eljárásjogi természete mellett foglalt állást.

8. A hazai gyakorlat

A hazai bírói gyakorlatból levonható, hogy a bíróságok polgári per esetén az időközi kollízió feloldására irányuló szabályt a jelenleg hatályos polgári perrendtartásból vezetik le: „az alkalmazandó eljárásrendet a Pp. 630. § (1) bekezdése értelmében a keresetlevél benyújtásának időpontja határozza meg”. [6]

A magyar bírói döntések továbbá hivatkoznak a jogalkotásról szóló törvényre[7], mely értelmében „a jogszabályi rendelkezést a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.”[8]

A bíróságok az illetékességi kikötést úgyszintén az eljárás kapcsán már megállapított eljárásrend, tehát a perindításkor hatályos eljárási szabályok alapján vizsgálják, a kikötésre nem alkalmazható eltérő eljárási szabály, például a kikötés létrejöttekor hatályos perrendtartás.[9]

Fentiek alapján megállapítható, hogy a hazai bíróságok az illetékességi megállapodásokkal kapcsolatos időközi kollízió feloldása kapcsán követik az EU Bíróság által lefektetett elveket.

9. Összegzés

A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a szerződésbe foglalt joghatósági és/vagy illetékességi megállapítások alkalmazhatóságát a későbbi perindításkor hatályos eljárási szabályok alapján kell megítélni.

Ez azzal járhat, hogy a megállapodás aláírásakor még megfelelő kikötés az eljárási szabályok időközbeni megváltozása esetén későbbi perindításkor már nem lesz alkalmazható. Mivel az eljárási szabályokra feleknek nincs ráhatásuk, számolniuk kell azzal, hogy a joghatóságára, illetékességére vonatkozó kikötés a jövőben esetleg alkalmazhatatlanná válhat.

Ugyanakkor az üzleti szereplők a joghatósági, illetékességi megállapodásokat éppen a jogbiztonság és az előreláthatóság érdekében kötik, így kérdéses, hogy ezen szerződések a fenti bírósági gyakorlat alapján hosszútávon mennyire képesek betölteni ezt a célt.

Kérdés, hogy a felek elkerülhetik-e a kikötés „elavulását” választottbíráskodás kikötésével, melynek eljárási szabályai köztudottan rugalmasabbak.

Érdekes, hogy amennyiben a fenti ügyben a felek 1998-ban választottbírósági kikötéssel éltek volna, az ma is kikényszeríthető lenne, mivel annak ellenére, hogy 2018. évben hatályba lépő új Választottbírósági Törvény[10] a fogyasztói szerzőséből eredő jogviták választottbíróság előtti rendezését megszüntette, e rendelkezés csak a hatályba lépését követően kötött választottbírósági kikötésekre alkalmazandó, így nincs visszaható hatálya.