KÖNNYÍTETT BIZONYÍTÁS A FIZETÉSKÉPTELEN ADÓS ÜGYVEZETŐJE ELLENI PERBEN

2022 Május 12

A követelésbehajtás meghiúsulásának gyakori oka, hogy az adós cég ügyvezetője az évekig tartó pereskedés alatt elvonja a cég vagyonát majd „bedönti” a céget. Ilyen esetben a hitelezők egy speciális eljárásban az ügyvezetőtől követelhetik a kielégítetlenül maradt követeléseik megtérítését. Cikkünkben egy friss bírósági döntés apropóján vizsgáljuk, hogy ilyenkor az általában „sötétben tapogatózó” hitelezők hogyan tudják sikeresen bizonyítani az ügyvezető általi vagyonkimentést vagy egyéb visszaélést.

1. A vezető tisztségviselő felelőssége a társaság tartozásaiért

A gazdasági társaságok önálló jogalanyisággal rendelkeznek, a társaság főszabály szerint saját vagyonával felel a tartozásaiért[1], tehát a tagok és ügyvezetők alapesetben nem kötelezhetők az eladósodott cég tartozásainak megfizetésére.

Követelésbehajtás kontextusában az ügyvezető felelőssége akkor merülhet fel, ha a követelés a társaságon nem hajtható be. A követelés behajtása a társaság jogutód nélküli megszűnésével tekinthető meghiúsultnak, a társaság működése alatt ugyanis a tartozás megfizetése a társaságtól követelhető, a teljesítés -elméleti- lehetősége fennáll.

A társaság kifizetetlen tartozásaival kapcsolatos vezetői felelősség megállapítására tehát kizárólag az adós társaság megszűnésekor kerülhet sor. Hozzátesszük, hogy a nemfizető társaságok általában felszámolás alá kerülnek előbb utóbb, tehát ez a forgatókönyv szokásosnak mondható.

A követelésbehajtás meghiúsulása kapcsán az ügyvezető jogszerűtlen gazdálkodásért való felelőssége (wrongful trading) merülhet fel[2], ugyanis ezen jogintézmény kifejezetten a csődközeli társaságból történő vagyonelvonáshoz, illetve egyéb, hitelezői érdekeket sértő magatartáshoz kapcsolódik, mely végül a behajtás meghiúsulását eredményezi.

A Csődtörvény[3] kimondja, hogy amennyiben a jogi személy jogutód nélküli megszüntetésére felszámolási eljárásban kerül sor, a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására és vele szemben kártérítési igény érvényesítésére a Csődtörvényben meghatározott speciális eljárásban kerülhet sor[4], tehát a követelésbehajtás meghiúsulása kapcsán a hitelezők kizárólag ezen eljárásban követelhetik a cég tartozásait a szabálytalanul eljáró ügyvezetőtől.

2. A jogszerűtlen gazdálkodás miatti felelősségre vonásra irányuló eljárás

A Csődtv. értelmében a felszámolás alá került cég vezetőinek mögöttes felelőssége abban az esetben merülhet fel, amennyiben felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat[5].

A vezető felelősségre vonásához a hitelezőnek egy kétlépcsős eljárást kell lefolytatni: a felszámolás alatt megállapítási pert kell indítani a vezető felelőssége megállapításához, ennek sikeressége esetén azonban a vezető marasztalása csak a felszámolás befejezését követően, egy külön keresettel kérhető, amennyiben a követelés a felszámolási eljárás során nem térült meg[6].

Az eljárással kapcsolatos gyakorlati nehézség, hogy a hitelezőnek olyan tényeket kell állítani és bizonyítani, melyre vonatkozó információkkal, iratokkal legtöbbször kizárólag az adós társaság rendelkezik, azok a hitelező számára nem publikusak.

A vizsgált jogesetben szintén ez a probléma merült fel: a felperes a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását kérte, azonban az adós az alperes ügyvezetői tisztségének ideje alatt nem tette közzé és nem helyezte letétbe a 2017. évi, valamint a 2018. évi beszámolóját, nem teljesítette a csődtörvényben előírt számviteli, vagyon- és iratátadási kötelezettségeit a felszámoló felé, így a felperesnek nem volt információja a társaság pénzügyeiről.

3. A hitelezők általi bizonyítás könnyítése

Az alábbi részben megvizsgáljuk, hogy a friss bírói gyakorlat alapján mire támaszkodhatnak az információval és bizonyítékokkal nem rendelkező hitelezők, akik a vezető elleni eljárás megindítása mellett döntenek.

Bizonyítási teher átfordulása beszámoló közzététel elmulasztása esetén

A hitelező általi bizonyítást maga a Csődtörvény is igyekszik könnyíteni: amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően i) nem tette közzé a gazdálkodó szervezet éves beszámolóját, vagy ii) a felszámolás során nem teljesíti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a vezetőnek kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.[7]

A Csődtörvény tehát a bizonyítási kötelezettség fordulására vonatkozó szabályt ír elő, amennyiben a vezető szándékosan akadályozta, hogy a hitelezők megismerhessék a cég pénzügyi helyzetét és adott esetben bizonyítani tudják a vezetés általi visszaéléseket[8].

A vizsgált döntés értelmében, amennyiben a vezető a fenti kötelezettségeket elmulasztotta, a vezetői felelősség megállapítására vonatkozó tények tekintetében az alábbi két tényállási elemre a felperesnek csak tényállítást kell tennie:

- a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennálltára, (konkrét időpont megjelölése nélkül) az alperes vezetői tisztségviselői jogviszonya alatt,

- és a vezető hitelezői érdekeket sértő magatartására (konkrét károkozó magatartás megjelölése nélkül).

Mivel a bizonyítási teher átfordul, a vezetőnek kell bizonyítania, hogy a tisztségének időtartama alatt nem következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.[9]

Bizonyítási szükséghelyzet alkalmazhatósága

A fentieken túlmenően a hitelezőknek általános jelleggel segítséget nyújthat a 2018-as új polgári perrendtartással[10] bevezetett „bizonyítási szükséghelyzet” intézménye[11], mely az olyan helyzeteket hivatott rendezni, amikor a bizonyító fél nem fér hozzá a bizonyítékokhoz, azonban valószínű, hogy azokkal a másik fél rendelkezik (pl. adós cég belső iratai, bankszámla kivonatok).

Amennyiben a bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozó fél valószínűsíti, hogy a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de az ellenérdekű féltől elvárható az állított tények fenn nem állásának a bizonyítása, a bizonyítandó tényt valósnak kell elfogadni és a vélelmet az ellenfélnek kell megdönteni.

A vizsgált döntés állást foglalt a bizonyítási szükséghelyzet alkalmazhatósága kapcsán: a bíróság a Csődtörvényben található, a bizonyítási teher átfordulására vonatkozó szabályt a bizonyítási szükséghelyzet „speciális esetének” tekintette, illetve egyértelművé tette, hogy a Pp.-ben szabályozott bizonyítási szükséghelyzet fennáll, ha az adós iratait a vezető tisztségviselő a felszámolónak nem adta át és ezzel akadályozta a hitelező általi bizonyítást[12].

A fenti megállapítások jelentősége, hogy a bizonyítási szükséghelyzet szélesebb körben alkalmazható, így a bizonyítás terhe a korábbiakhoz képest nem csak a Csődtörvényben meghatározott tényállítások kapcsán fordítható át, hanem elvileg bármely szempont kapcsán, amit a hitelező a nála fennálló információ hiány miatt nem tud bizonyítani, ellenben az adós cég képes a hitelező állításait cáfolni.

A vizsgált döntés alapján valószínű, hogy a bizonyítási szükséghelyzet intézménye a jövőben hatékony eszközzé válhat majd a hitelezők kezében.

4. Összegzés

Ha az adós cég ügyvezetője csődközeli helyzetben nem megfelelően járt el, a hitelezők egy speciális eljárásban az ügyvezetőtől követelhetik a kielégítetlenül maradt követeléseik megtérítését. Az eljárásban a hitelezők számára jelentős nehézséget okoz a cég belső ügyeivel kapcsolatos információhiány, mely megnehezíti a bizonyítást.

A hitelezők általi bizonyítást jelenleg már több szabály is könnyíteni igyekszik. A Csődtörvény jelentős könnyítést tartalmaz, hiszen amennyiben az ügyvezető az éves beszámoló közzétételére, illetve a felszámolás alatti tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeivel a hitelezők igényérvényesítését akadályozza, a bizonyítási teher átfordul és a vezetőnek kell bizonyítani, hogy a felelősségre vonás feltételei nem állnak fenn.

Egy friss bírósági döntés ezen felül egyértelművé teszi, hogy a fenti kötelezettségek elmulasztása egyszersmind a polgári perrendtartás szerinti bizonyítási szükséghelyzet fennállását is eredményezik, mely alapján a hitelező az eddigieknél szélesebb körben lesz képes a bizonyítást a vezetőre átfordítani, amennyiben az adós céggel kapcsolatos információk rendelkezésre állása hiánya miatt nem képes a perbeli állításait bizonyítani.

Az újabb bírói gyakorlatból megfigyelhető jogalkalmazói felfogás remélhetőleg hatékonyabb igényérvényesítést tesz lehetővé a hitelezők számára és az eljárás a gyakorlatban is nagyobb szerepet fog betölteni a jövőben.