MEG KELL-E SZÜNTETNI A HELYETTESÍTÉSRE LÉTESÍTETT MUNKAVISZONYT?

2021 Március 11

Egy munkavállaló hosszabb távolléte esetén gyakori, hogy a helyettesítésére határozott idejű munkaszerződéssel helyettest vesznek fel. Sajnos előfordul, hogy a helyettesített munkavállaló visszatérésekor munkajogi vita alakul ki. A cikkünkben bemutatott jogesetben a Kúria azt vizsgálta, hogy a helyettesítés végén hogyan szűnik meg a helyettes munkaviszonya. A cikkünkből megismerheted a Kúria döntését, illetve, hogy mikre figyelj munkáltatóként, hogy a helyettesítés lezárása zökkenőmentes legyen. (Cikkünkben a BH 2021.2.51 számon közzétett jogesetet ismertetjük)

1. A jogesetben szereplő tényállás

Az alperes cég egy szülési szabadságát töltő alkalmazott helyettesítésére vette fel felperest 2016-ban. A felek határozott idejű munkaszerződést kötöttek, mely a helyettesített munkavállaló távollétének idejére szólt. A szerződés alapján „a munkaviszony a helyettesített személy fizetés nélküli szabadságát követő munkába állásának napján szűnik meg”, tehát a szerződés tartamát nem egy meghatározott időpont eléréséhez, hanem ún. bontó feltétel bekövetkezéséhez kötötték[1].

Alperes 2018. augusztus 13. napján arról tájékoztatta Felperest, hogy a helyettesített személy ismét munkába áll, erre tekintettel Felperes munkaszerződése megszűnt. Felperes ezt követően pert indított korábbi munkáltatója ellen.

2. Felperes keresete és Alperes ellenkérelme

Felperes a munkaviszony jogellenes megszüntetésére hivatkozva 12 havi távolléti díjának megfelelő összegű elmaradt munkabér megfizetését kérte Alperestől.

Előadta, hogy a munkáltató általi tájékoztatás nem felelt meg a valóságnak, mivel a helyettesített személy nem lépett 2018. augusztus 13-án munkába, és az később sem állt szándékában, mivel gyermeket várt. Felperes szerint az alperes "papíron" vette vissza a helyettesített személyt aktív állományba, másnap azonban rögtön kiadta felgyülemlett szabadságát, tényleges munkavégzésre nem került sor. Kifogásolta, hogy a munkáltató joggal való visszaélést követett el, mivel intézkedése célja az volt, hogy munkaviszonyát ne felmondással keljen megszüntetni.

Alperes előadta, hogy ő jogszerűen járt el. A helyettesített munkavállaló a fizetés nélküli szabadságát 2018. augusztus 13. napjáig kérte kiadni, mely után távolléte megszűnt, ami a Felperes munkaviszonya megszűnését eredményezte, ugyanis a bontó feltétel megvalósult.

3. Az első- és másodfokú bíróság határozata

Az elsőfokú bíróság elutasította Felperes keresetét. Megállapította, hogy a felek bontó feltétellel kötöttek munkaszerződést, ami a helyettesített személy fizetés nélküli szabadsága lejártának időpontja és ismételt munkába állása volt. A helyettesített személy fizetés nélküli szabadsága 2018. augusztus 13-ig tartott, így ezzel a nappal szűnt meg a felperes munkaviszonya.

A bíróság szerint az, hogy a helyettesített személy fizetés nélküli szabadsága megszűnését követően végzett-e munkát az alperesnél vagy sem, a felperes munkaviszonya megszűnésére nem volt kihatással.

A másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy a munkaviszony jogellenes intézkedés folytán szűnt meg. Abban egyetértett a korábbi ítélettel, hogy munkába állásnak minősül a fizetés nélküli szabadságot követő rendes szabadság töltése is, nem csupán az aktív munkába állás.

A másodfokú bíróság azonban arra jutott, hogy a helyettesített munkavállaló 2018. augusztus 13-án - azaz azon a napon, amikor a felperes jogviszonya megszűnt - még fizetés nélküli szabadságát töltötte, és másnaptól kezdte meg rendes szabadságát. Mivel 2018. augusztus 13-án a helyettesített munkavállaló még nem állt munkába, a bontó feltétel e napon még nem következett be, csak másnap, így az alperes jogellenesen járt el, s csak 2018. augusztus 14-én intézkedhetett volna a jogviszony megszüntetéséről.

A munkáltató kérelmezte a döntés felülvizsgálatát.

4. A Kúria döntése

A Kúria alaposnak találta a munkáltató felülvizsgálati kérelmét, ezért a jogerős döntést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, így a perből a munkáltató került ki győztesen.

A Kúria kifejtette, hogy a perbeli esetben a peres felek abban állapodtak meg, hogy az alperes a helyettesített személy fizetés nélküli szabadsága időtartamára alkalmazza a felperest, s a munkaviszony a helyettesített személy fizetés nélküli szabadsága időpontja lejártakor, ismételt munkába állásakor szűnik meg.

A Kúria rámutatott, hogy különbséget kell tenni a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A munkaviszony megszűnése esetén a felek erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül, objektív körülmények bekövetkezésével a munkaviszony automatikusan megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a megszűnésre a felek aktív cselekménye, közreműködése nélkül sor kerül, azaz a feleknek a megszűnéssel kapcsolatban semmilyen nyilatkozatot nem kell tenni.

A másodfokú bíróság tévesen értékelte a munkáltató általi tájékoztatást a munkaviszony megszüntetése iránti intézkedésként, a munkáltató ugyanis csupán jelezhette a munkaviszony megszűnését, azonban a megszűnést nem a munkáltató nyilatkozata, hanem munkaszerződésében rögzített bontó feltétel - a helyettesített munkavállaló fizetés nélküli szabadságának lejárta - 2018. augusztus 13-án történő bekövetkezése eredményezte automatikusan.

A Kúria továbbá arra is kitért, hogy mivel a munkaviszony megszűnéséhez a munkáltató cselekvésére nem volt szükség, illetve azt nem a munkáltató cselekvése idézte elő, nem merülhetett fel az sem, hogy a munkáltató valamely jogosultságát visszaélésszerűen gyakorolja.

5. Jogeset értékelése, Összegzés

A jogesetből levonható, hogy a határozott idejű munkaviszony a szerződésben megjelölt időtartam lejártával, vagy a megjelölt feltétel bekövetkeztével automatikusan megszűnik, ahhoz nincs szükség semmilyen cselekvésre vagy nyilatkozatra a felek részéről. Amennyiben a szerződéskötéskor a munkáltató egyértelműen rögzíti a szerződés lejártát, a szerződés ─módosítás hiányában─ további cselekmény nélkül megszűnik az előre meghatározott időpontban. Fontos kiemelni, hogy a bontó feltétel meghatározása esetén a munkaviszony megszűnésének időpontja nem függhet kizárólag a fél akaratától[2].

A fentiekből adódik, hogy a határozott idejű munkaviszony kapcsán a munkáltatónak már a szerződéskötéskor különös figyelmet kell fordítani a jogi szempontok megfelelő rendezésére. Mivel a munkáltatói feladatok ellátása jogi ismereteket igényel, javasoljuk, hogy ezen folyamatokat minden esetben munkajogban jártas jogi szekértő bevonása mellett végezze.