MENNYIRE SEGÍTHETI A BÍRÓ A FELPEREST? – A KÚRIA DÖNTÖTT

2022 Március 17

A 2018-ban hatályba lépő új polgári perrendtartás („Pp.”) egyik nagy újítása volt az ún. „anyagi pervezetés” intézményének bevezetése, mely keretében a bíró bizonyos feltételekkel „segítséget nyújthat” a feleknek annak érdekében, hogy a jogvita keretei minél hamarabb meghatározásra kerüljenek, és a per ésszerű időn belül lezárulhasson. Kiterjedhet-e a bírói segítségnyújtás arra, hogy a felperes milyen típusú keresetet terjesszen elő? A fenti kérdést a Kúria friss döntése alapján vizsgáljuk.

1. Bevezetés

A bíróságnak a Pp.-ben részletesen szabályozott, a felek nyilatkozatainak tisztázására vonatkozó kötelezettsége (anyagi pervezetés) szoros összefüggésben van a Pp. megváltozott kereset fogalmával.

A korábbi Pp.[1] szabályai és a több évtizedes hazai bírói gyakorlat az ún. „kéttagú keresetfogalom” alapján a „da mihi facta, dabo tibi jus” (add nekem a tényeket, adom neked a jogot) elvét követte, mely szerint a kereseti kérelemhez való kötöttség nem jelentett jogcímhez kötöttséget.[2]

A 2018. évtől hatályos Pp. azonban bevezette a „háromtagú keresetfogalmat” mely alapján a felperesnek a kereseti kérelmét az azt megalapozó tényekkel, és a megfelelő jogcímre való hivatkozással kell előterjesztenie.

A Pp. a kereseti kérelem kapcsán háromfajta kereset típust szabályoz: i) a marasztalási, ii) a megállapítási, iii) a jogalakítási keresetet.

A marasztalási kereset esetében a felperes egy meghatározott összegben kéri marasztalni az alperest. Megállapítási kereset esetén a felperes egy jog, illetve jogviszony fennállását kéri megállapítani, melyre csak bizonyos feltételek esetén van lehetőség. Jogalakítási keresetnél a felperes egy jogviszony létrehozását, módosítását, vagy megszűnését kéri, melyre csak jogszabály kifejezett rendelkezése esetén van lehetőség.

A bíróság az anyagi pervezetés körében tájékoztathatja a feleket arról, hogy az általuk hivatkozott jogszabályt a felektől eltérően értelmezi, mely esetben a Felperes módosíthatja keresetét.

Kérdéses ugyanakkor, hogy az anyagi pervezetés körben a bíróság tájékoztatnia kell-e a felperest arról, ha álláspontja szerint az igényét nem megfelelő kereset típussal próbálja érvényesíteni?

2. Tényállás

Az ügyben[3] a felperes („Felperes”) mint vevő és alperes („Alperes”), mint eladó 2017 decemberében ingatlan adásvételi előszerződést („Előszerződés”) kötött egy ingatlanra vonatkozóan. Az ingatlan kivitelezését a műszaki leírásban meghatározott szerkezetkész állapotig az Alperes, míg a befejező építési munkák elvégzését a Felperes vállalta.

Az Előszerződés megkötéskor a Felperes 10% mértékű foglalót fizetett, a fennmaradó 90% vételárat a szerződés szerinti ütemezésben, részletekben kellett megfizetnie. Az Előszerződés szerint, amennyiben a vevő a fizetési ütemek bármelyikével 15 munkanapot meghaladó késedelembe esnek, az Alperes jogosult szerződéstől a foglalóra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával, írásban, mindennemű előzetes felszólítás nélkül elállni.

Alperes és Felperes 2018. május 7-én jegyzőkönyvet vettek fel arról, hogy e napon a szerkezetkész épület kifogástalan minőségben és mennyiségben elkészült, de egyes végső munkálatok, pl.: festés, vékonyvakolat még nem volt készen.

Alperes 2019. január 23. napján a Előszerződés szerinti munkálatokat, valamint a Felperes által megrendelt pótmunkákat teljesítette, és a vételár fennmaradó 5%-ának megfizetésére hívta fel Felperest.

Felperes azonban a fennmaradó összeget a póthatáridő tűzése ellenére sem fizette meg Alperesnek, aki ezt követően 2019. március 12-én elállt az Előszerződéstől Felperes Alperes elállásának jogszerűségét nem ismerte el, és elutalta Alperes részére az utolsó vételárrészletet is, aki rögtön vissza is utalta azt Felperesnek.

Alperes ezt követően az elállásra tekintettel visszautalta Felperesnek az addig kifizetett valamennyi vételárrészt, a 10% összegű foglalót azonban megtartotta.

3. Első- és másodfokú ítélet

Felperes ezt követően pert kezdeményezett Alperes ellen, amelyben annak megállapítását kérte, hogy Alperes elállása nem volt jogszerű. Felperes másodlagos keresetet is előterjesztett, miszerint a bíróság hozza létre a felek között az adásvételi szerződést, azonban ettől a keresetétől az elsőfokú eljárás során elállt. Alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság („Elsőfokú Bíróság”) a keresetet elutasította, mivel az ügy érdemi vizsgálatát követően megállapította, hogy az Alperes elállása jogszerű volt.

A másodfokú bíróság („Másodfokú Bíróság”) helybenhagyta az Elsőfokú Bíróság ítéletét, azonban eltérő indokolással.

A Másodfokú Bíróság megállapította, hogy a Felperes elsődleges keresete megállapításra irányult, azonban a megállapítási per kezdeményezésének nem álltak fenn a feltételei, mivel az ahhoz szükséges törvényi feltételek hiányoztak.[4]

A Pp. alapján ugyanis megállapítási per feltételei egyrészt, hogy a jogvédelem a felperest az alperessel szemben megillesse, másrészt, hogy a felperes marasztalást (teljesítést) a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy más okból ne kérhessen.

A Másodfokú Bíróság megállapította, hogy Felperes az Előszerződés alapján követelhette annak teljesítését, azaz az adásvételi szerződés megkötését, a bíróságtól pedig annak létrehozását. A Felperes tehát indíthatott volna marasztalási - azon belül annak speciális fajtáját, jogalakítási - keresetet Alperessel szemben.

Tekintettel arra, hogy Felperes nem megfelelő keresetfajtát terjesztett elő a Másodfokú Bíróság - az ügy érdemére vonatkozó vizsgálat nélkül - a keresetet elutasította.

Felperes felülvizsgálati kérelmében, többek között, azt sérelmezte, hogy nem kapott tájékoztatást a Másodfokú Bíróságtól arról, hogy a marasztalási keresete valójában nem megfelelő, továbbá a Másodfokú Bíróság az anyagi pervezetés körében nem hívta fel a feleket ezzel kapcsolatos nyilatkozattételre.

4. Kúria döntése

A Kúria ezzel összefüggésben elsőként megjegyezte, hogy a Felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében meg sem említette a marasztalási kereset problematikáját, így a Másodfokú Bíróságnak eleve nem is keletkezhetett kötelezettsége a saját jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetés és az ezzel összefüggő intézkedések megtételére.[5] A Másodfokú Bíróság ugyanis a felek fellebbezési kérelméhez kötve van[6], Felperes fellebbezésében pedig a marasztalási kereset témakörét nem is említette.

A fentiekre tekintettel a Másodfokú Bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során el sem jutott az anyagi jogi felülbírálatig, így fel sem merülhetett az Elsőfokú Bíróság ítéletének és eljárásának anyagi pervezetéssel összefüggő vizsgálata.

A Kúria továbbá leszögezte, hogy a megállapítási kereset eljárásjogi feltételeinek vizsgálata nem is tartozik az anyagi pervezetés körébe, tehát azzal összefüggésben a bíróságot anyagi pervezetési kötelezettség nem is terhelte.

Erre tekintettel az eljáró bíróság akkor sem segítheti Felperest a megfelelő kereseti kérelem előterjesztésében, ha a Felperes erre kifejezetten hivatkozik.

A Másodfokú Bíróság a Pp. 172. § (3) bekezdése alapján azt is jogszerűen vizsgálhatta hivatalból, hogy a megállapítási kereset feltételei fennállnak-e, és ennek körében jogszerűen mellőzhette a Felperes nyilatkoztatását.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

5. Döntés elemzése

A Kúria a mostani döntésével egyrészt megerősítette a korábbi következetes gyakorlatát, miszerint az új Pp. professzionális pervitelre építő rendszerében a bíróság a felek által „perbe vitt” jogai között gyakorolhatja az anyagi pervezetési jogosítványait, azokon nem terjeszkedhet túl. A bíróság anyagi jogi kitanítást, a felek anyagi jogai és érdekei érvényesítéséhez jogi segítséget (tanácsadást) nem nyújthat.

A döntés továbbá rögzítette, hogy a kereset eljárásjogi feltételeinek vizsgálata nem tartozik az anyagi pervezetés körébe, tehát a felperesnek nemcsak a megfelelő jogalapot, hanem a megfelelő kereseti kérelmet is meg kell tudnia határozni. Így a bíróság az anyagi pervezetés körében a megfelelő kereset típus megjelölésével nem „segítheti” a felperest.

A fenti bírói gyakorlat fényében, amennyiben kétséges, hogy egy igény milyen típusú keresetfajtával érvényesíthető, célszerű a felpereseknek akár több alternatív kereseti kérelmet is megjelölni a per megindításakor.