MIKOR EU JOG-KONFORM A FELHASZNÁLÓI ADATOK MEGŐRZÉSE? – FRISS EU BÍRÓSÁGI DÖNTÉSEK

2022 Október 13

Az Európai Unió Bírósága („EUB”) a közelmúltban két döntésében is foglalkozott a forgalmi és helymeghatározó adatok megőrzésének a lehetőségének a kérdésével. Mint azt sokan tudják a személyes adatok kiemelt védelmet élveznek és azok megőrzésére csak meghatározott esetekben és módon van lehetőség. Kérdés azonban, hogy ezeknek az adatoknak a védelme vajon azokban az esetekben is elsőbbséget élvez-e, amikor bűncselekmények megelőzése céljából lenne rájuk szükség. Jelen cikkünkben az EUB nemrégiben kelt, fenti kérdésekkel foglalkozó ítéleteit fogjuk bemutatni, melyek a magyar szabályozás szempontjából is jelentőséggel bírnak.

Az előzetes döntéshozatali eljárással a tagállami bíróságok az előttük folyamatban lévő jogvita kapcsán az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjeszthetnek az EUB elé.

1. AZ EUB C-339/20. ÉS C-397/20. SZ. EGYESÍTETT ÜGYEK

1.1 Előzmény

Jelen ügyben két személy ellen indult Franciaországban büntetőeljárás többek között bennfentes kereskedelem bűncselekménye kapcsán. A vád alá helyezésükre a francia értékpapír hatóság (Autorité des marchés financiers: „AMF”) információi alapján került sor, melyek olyan személyes adatok voltak, amik a közöttük lévő telefonhívásokból keletkeztek és amelyeket az AMF az elektronikus hírközlési szolgáltatóktól kért be.

A két személy fellebbezése alapján eljárt bíróság fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az EUB-hoz.

Fellebbezésükben azt kifogásolták, hogy a francia jogszabályok, melyek az elektronikus hírközlési szolgáltatókat felhatalmazzák arra, hogy pl. a bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos jogsértések elleni küzdelem céljából a forgalmi adatokat 1 éven keresztül, általános jelleggel és különbségtétel nélkül megőrizzék, valamint amelyek alapján az AMF korlátozás nélkül kérhette a megőrzött adatok közlését, ellentétben állnak az uniós joggal, különösen az Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv[i] rendelkezéseivel.

1.2 Előzetes döntéshozatali kérdés

Az eljárás során az egyik kérdése tehát az volt, hogy ellentétesek-e azok a nemzeti jogszabályok az eu-s szabályokkal, amelyek a fentiekben meghatározott adatmegőrzést írják elő.

A másik kérdés körében az EUB azt vizsgálta, hogy értelmezhető-e úgy az uniós jog, hogy az alapján a nemzeti bíróság késleltetheti a fenti nemzeti jogszabályok – melyek ellentétesek az Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv rendelkezéseivel – érvénytelenné nyilvánításának joghatásait.

1.3 Az EUB döntése

Az EUB ítéletében kimondta, hogy a kérdéses nemzeti szabályozás, mivel az alapján az elektronikus hírközlési szolgáltatók anélkül őrzik meg az összes felhasználójuknak a forgalmi adatait, hogy e tekintetben bármilyen különbséget vagy kivételt tennének, és anélkül, hogy a megőrzendő adatok és az elérni kívánt cél között megteremtenék a szükséges kapcsolatot, túllép a feltétlenül szükséges mérték korlátain, és egy demokratikus társadalomban nem tekinthető igazoltnak.

Megerősítve korábbi gyakorlatát[ii], az EUB megállapította, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem függesztheti fel az érvénytelenné nyilvánítás joghatásait, azt csupán az EUB engedélyezheti kivételesen és jogbiztonságon alapuló kényszerítő megfontolások alapján.

Így a nemzeti büntetőbíróság köteles figyelmen kívül hagyni azokat az információkat és bizonyítékokat, amelyeket a forgalmi és helymeghatározó adatoknak az uniós joggal összeegyeztethetetlen, általános és különbségtétel nélküli megőrzése révén nyújtottak be.

2. AZ EUB C-793/19. ÉS C-794/19. SZ. EGYESÍTETT ÜGYEK

2.1 Előzmény

Ebben az ügyben internet és telefonszolgáltatást nyújtó szolgáltatók fordultak a német bíróságokhoz, mivel vitatták azon nemzeti szabályozást, mely alapján a szolgáltatóknak meg kell őrizniük ügyfeleik közléseire vonatkozó forgalmi és helymeghatározó adatait általános jelleggel és különbségtétel nélkül, meghatározott (négy/tíz hetes) időtartamra.

Bár a nemzeti szabályozás a felhasználók széles köre kapcsán írt elő megőrzési kötelezettséget, különösebb indok nélkül is, azonban relatíve rövid megőrzési időt határozott meg, ezáltal csökkent az adatok alapján történő nagyon pontos következtetések levonásának a lehetősége, továbbá a szabályozás figyelmet fordított a visszaéléssel és jogellenes hozzáféréssel szembeni hatékony jogvédelemre.

A nemzeti bíróság azzal a kérdéssel fordult az EUB elé, hogy a fentiek figyelembevételével is ellentétesnek tekinthető-e a nemzeti szabályozás az uniós joggal.

2.2 Az EUB döntése

Az EUB rögzítette, hogy a nemzeti szabályokban meghatározott adatmegőrzés alapján – annak tartamára, a megőrzött adatkategóriákra tekintettel – pontos következtetések vonhatóak le az érintett személyek magánéletével kapcsolatban.

Az EUB következetes gyakorlatára támaszkodva[iii] megállapította, hogy ellentétesek az uniós joggal azok a nemzeti szabályozások, amelyek a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését írják elő, a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzésére hivatkozással.

Kifejtette azonban az EUB, hogy nem ellentétes a fenti célokra alkotott nemzeti szabályozás az uniós joggal, amennyiben az adatok megőrzésére anyagi jogi és eljárásjogi feltételek betartásával kerül sor, továbbá a visszaélésekkel szemben az érintett személyeket tényleges biztosítékok illetik meg.

Feltétel továbbá, hogy csak szükséges időtartamra, megfelelő szerv által megállapított valós nemzetbiztonsági fenyegetés esetén, meghatározott adatok tekintetében, célhoz kötötten és megkülönböztetés mentesen kerülhet sor az adatmegőrzésre.

3. A MAGYAR SZABÁLYOZÁS

A fenti aggályok a magyar szabályozás kapcsán is felmerülnek, hiszen az Eht.[iv] nem kellően differenciált és hosszú időtartamra szóló adatmegőrzési kötelezettséget ír elő az elektronikus hírközlő hálózat üzemeltetőjének.

Így a magyar szabályozás nem csupán az eu-s szabályokkal, hanem pl. a magyar alkotmánybírósági gyakorlattal is ellentétesnek minősül, hiszen nem felel meg a célhoz kötöttség követelményének.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már 2014-ben kifejtette állásfoglalásában[v] kételyeit és megfogalmazta az igényt nem csupán az Eht., hanem más jogszabályok rendelkezéseinek felülvizsgálta iránt.

4. ÖSSZEFOGLALÁS

A fenti döntéseivel az EUB megerősítette korábbi gyakorlatát miszerint a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzése még abban az esetben is ellentétes az uniós joggal, ha a megőrzésre súlyos bűncselekmények megelőzése érdekében kerül sor.

Azonban kivételes esetben, az arányosság elvének szigorú tiszteletben tartásával, előírható meghatározott adatok célzott és/vagy gyors megőrzése a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából.

Mivel a jelen döntésekben vizsgált problémák a magyar szabályozás kapcsán is felmerülnek, egyre inkább sürgetővé válik a már 2014. óta emlegetett jogszabályi felülvizsgálat, hiszen az EUB sorra állapítja meg a magyar szabályozáshoz hasonló nemzeti szabályok uniós joggal való ellentmondását.