MILYEN IGÉNYEK IRÁNT PERELHETI A KÖVETELÉS ENGEDMÉNYESE A KÖTELEZETTET?

2022 Július 21

A gazdasági életben a követelések átruházása mindennapos gyakorlat, azonban sokszor nem egyértelmű, hogy engedményezés esetén pontosan milyen jogok szállnak át a követelés új jogosultjára. Amennyiben a megszerzett követelés nem érvényesíthető a kötelezettel szemben, perelheti-e az engedményes a kötelezettet más jogalapon? Számítanak-e ilyenkor az engedményezésről szóló szerződés rendelkezései? A fenti kérdést a Kúria friss döntése alapján elemezzük.

1. Tényállás

Felperes jogelődje („Felperes Jogelődje”) és alperes („Alperes”) 2007. május 4-én devizaalapú kölcsön és opciós szerződést („Kölcsönszerződés”) kötött. Felperes Jogelődje 2011. augusztusában a Kölcsönszerződést felmondta és felszólította Alperest a fennálló tartozás megfizetésére.

Felperes Jogelődje az Alperessel szemben fennálló követelését 2014. március 14-én a felperesre („Felperes”) engedményezte.

A Felperes – az engedményezési értesítő alapján - az engedményezéssel a lejárt követelést és a követeléshez kapcsolódó esedékessé vált és esedékessé váló ügyleti és késedelmi kamatát, járulékát és az azt biztosító mellékkötelezettségeket szerezte meg.

2. Felperes keresete

Felperes először a Kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás megfizetése iránt indított peres eljárást az Alperes ellen, azonban keresetét jogerősen elutasították figyelemmel arra, hogy a Kölcsönszerződésben az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelen volt, emiatt a Kölcsönszerződés érvénytelennek minősült, mely alapján a Felperes marasztalási igényt nem érvényesíthet.

Felperes ezt követően peres eljárást indított annak érdekében, hogy a bíróság nyilvánítsa érvényessé a Kölcsönszerződést és kötelezze az Alperest a Kölcsönszerződés elszámolásából eredő összeg megfizetésére.

3. Elsőfokú ítélet

Az Elsőfokú Bíróság ítéletével a Felperes keresetét ismét elutasította. Megítélése szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény („régi Ptk.” vagy „rPtk.”) alapján[1] az engedményezés tárgya nem a jogviszony, hanem az abból eredő követelés, ezért az engedményezéssel csak a követeléshez tapadó alakító jogok szállhatnak át, a Kölcsönszerződéshez kötődő alakító jogok nem.

Az érvénytelen Kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása olyan alakító jog iránti igény, amely magát a szerződéses jogviszonyt érinti, így az érvényessé nyilvánítást és elszámolást, a jogkövetkezmények levonását csak az eredeti szerződő fél - azaz Felperes Jogelődje - kérheti.

Felperesnek, mint a Kölcsönszerződésből eredő követelés engedményesének azonban nincs lehetősége arra, hogy az általa sem vitatottan érvénytelen Kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása iránt keresetet terjesszen elő.

4. Másodfokú ítélet

Felperes fellebbezése folytán eljárt Másodfokú Bíróság az Elsőfokú Bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Másodfokú Bíróság rögzítette, hogy az engedményezés - a szerződésátruházással ellentétben - nem eredményezett alanyváltozást a Kölcsönszerződés tekintetében, ezért a kölcsön jogviszony - az engedményezéstől függetlenül - továbbra is a Felperes Jogelődje és az Alperes között áll fenn.

A Másodfokú Bíróság megállapítása szerint nem lehet különbséget tenni a szerződéshez vagy annak teljesítéséhez kapcsolódó alakító jogok között, az engedményezéssel pedig az alakító jogok nem szállnak át az engedményesre (Felperesre). A Kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása tartalmilag a Kölcsönszerződés módosítását jelenti, amely, mint alakító jog, nem szállt át a Felperesre.

A rPtk. semmiséget szabályozó rendelkezése[2], valamint a 2/2010 PK vélemény[3] alapján a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz – bárki, akinek védendő jogi érdeke fennáll, határidő nélkül hivatkozhat.

A Másodfokú Bíróság álláspontja szerint egy szerződés érvénytelenségére való hivatkozás kapcsán a jogi érdek fennállásához az szükséges, hogy az arra hivatkozó felet ért érdeksérelem másként - mint a szerződés megtámadása, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása – ne legyen  elhárítható.

A Másodfokú Bíróság szerint azonban az engedményes (Felperes) az engedményezővel (Felperes Jogelődje) szemben érvényesítheti igényét arra hivatkozással, hogy az engedményezett követelés érvénytelennek bizonyult, ezért a Felperesnek jelen perben nincs védendő jogi érdeke.

5. Kúria döntése

A Felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.[4]

A Kúria egyetértett az eljárt bíróságok álláspontjával, miszerint az engedményezés kapcsán különbséget kell tenni a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok között. Az előbbiek átszállnak a követelés átruházásával együtt, az utóbbiak viszont a régi Ptk. hivatkozott rendelkezései alapján nem, csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülnének az engedményeshez.

A Kölcsönszerződés alanyait, a szerződő felek egymás közötti jogviszonyát érinti az, ha a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításuk ellenére a szerződéssel elérni kívánt cél - formai, tartalmi, akarati hiba miatt - mégsem valósul meg. Ezért az így kialakult helyzet jogkövetkezményeit is kizárólag a szerződést kötő felek jogosultak rendezni.

Az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jog szükségszerűen a Kölcsönszerződés egészéhez és nem az abból eredő követeléshez kapcsolódó jog, ezért az - az engedményezési szerződés erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában - a rPtk. alapján nem száll át az engedményesre (Felperesre).

A Kúria álláspontja szerint a Felperest kívülálló harmadik személyként sem illeti meg az érvénytelen Kölcsönszerződés jogkövetkezményeinek levonása tekintetében keresetindítási jog az alábbiak szerint.

Az engedményesnek az engedményezés alapján a követelés érvényesítésére keletkezik joga, azonban, ha a követelés alapjául szolgáló Kölcsönszerződés érvénytelennek bizonyul, önmagában az engedményezés nem alapítja meg az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásához fűződő jogi érdeket.

A bírói gyakorlat által kialakított elveknek megfelelően a szerződés érvénytelenségének megállapításához fűződő jogi érdek nem is engedményezhető[5], azaz ezen az alapon sem vezethető le a Felperes igényérvényesítési jogosultsága.

Továbbá, a Felperes, mint harmadik személy - védendő jogi érdeke fennállása esetén is csak - a szerződő felek relációjában kérheti az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását, azt közvetlenül nem kérheti az Alperessel szemben.

6. Döntés elemzése

A Kúria döntésében – egyezően a Másodfokú Bírósággal – az engedményezés joghatásait két lépcsőben vizsgálta.

Elsőként az engedményezés rPtk. szerinti fogalmából fejtette ki a követelés engedményezésével az engedményesre átszálló, illetve át nem szálló jogokat, utóbbi körbe sorolva a szerződéshez kapcsolódó alakító jogokat.

A második lépcsőben pedig azt vizsgálta, hogy az engedményes Felperes, amennyiben nem szerezte meg a Kölcsönszerződés alakító jogait, akkor mint a szerződést kötő feleken kívül álló harmadik személy, rendelkezik-e olyan jogi érdekkel, amely alapján hivatkozhat a Kölcsönszerződés semmisségére közvetlenül az Alperessel szemben.

A Kúria az első lépcső kapcsán megállapította, hogy az engedményezéssel csak a követeléshez kapcsolódó jogok szállnak át az engedményesre. Ez a megoldás összhangban van a német jog megoldásaival, amelyek alapján a szerződéses jogviszonyból fakadó követeléshez tapadó alakító jogai, pl. a póthatáridő tűzése, a jogosultat megillető választási jog, követik a követelést, és az engedményezéssel átszállnak az új jogosultra, míg a szerződéshez kötődő alakító jogok – pl.: a szerződés megtámadásának joga, az elállás vagy a felmondás - az engedményezéssel nem szállnak át.[6]

A fentiek rögzítésével a Kúria nem titkoltan az engedményezés joghatásaival kapcsolatos bizonytalan joggyakorlatot kívánta egységesíteni. Az engedményezett követeléshez kapcsolódó jogok átszállásának rögzítése megfelel a jogirodalom álláspontjának, azonban a szerződéshez tapadó alakító jogok átszállásával kapcsolatban mind a bírósági gyakorlat, mind a magyar jogirodalom megosztott.[7]

A Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályai azonban nem értelmezhetőek olyan kiterjesztő módon, hogy a követelés átszállásával az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogok is átszállnának az engedményesre[8], emiatt a Kúria jelen ügyben megfelelően utasította el engedményes Felperesnek a Kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása iránti keresetét.

Ugyanakkor a Kúria azt is leszögezte, hogy a szerződési szabadság a fenti kérdésben is érvényesülhet, így az engedeményező és engedményes szerződésükben kifejezetten megállapodhatnak abban, hogy a követeléssel együtt az alapszerződéshez kapcsolódó alakító jogok is átruházásra kerülnek az engedményesre.

A második lépcső kapcsán megjegyezzük, hogy jelen ügyben még a régi Ptk.-t kellett alkalmazni, az új Ptk. semmis szerződés megtámadásával kapcsolatos rendelkezései is a rPtk. és annak fenti gyakorlatán alapulnak.

A Kúria a második lépcsővel kapcsolatban is követte a következetes gyakorlatát, miszerint a szerződés megkötésében részt nem vevő harmadik személy a semmisségre csak akkor hivatkozhat, ha bizonyítja a megtámadáshoz fűződő érdekét, amelynek feltétele, hogy jogi igénye más jogi eszközzel ne legyen érvényesíthető.[9]

A Kúria továbbá azt is rögzítette, hogy harmadik személy védendő jogi érdekének fennállása esetén sem jogosult a más személyek között fennálló szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek alkalmazására.

7. Összefoglalás

A fentiek alapján amennyiben az üzleti szereplők egy adott követelés engedményezésével azt kívánják elérni, hogy az engedményes a követelés érvényesítése érdekében teljeskörű jogosultságokat szerezzen, akkor az engedményezési szerződésben célszerű külön rendelkezni arról, hogy a követeléssel együtt az alapszerződéshez kapcsolódó alakító jogok is átruházásra kerülnek.

Ilyen esetben a követelés új jogosultja a kötelezett ellen nem csak a követelés teljesítésére irányuló pert indíthat, hanem alternatív igényeket is előterjeszthet (pl. érvényessé nyilvánítás, elszámolás, igény stb.)  arra az esetre, amennyiben a követelés bármilyen okból nem lenne érvényesíthető.