PERELHETŐ-E A CÉG A MUNKAVÁLLALÓJA ÁLTAL ELKÖVETETT SZERZŐI JOGSÉRTÉSÉRT?

2022 Február 17

Perelhető-e a jogi személy a munkavállalója, tagja, vagy megbízottja által okozott szerzői jogi jogsértésért amennyiben az elkövető a jogi személy tevékenységi körén belül eljárva követte el a jogsértést? Alkalmazható-e a személyiségi jogsértés kapcsán kialakult hazai bírói gyakorlat, mely hasonló esetben mind a jogi személy, mind az elkövető elleni perindítást lehetővé teszi? Rövid cikkünkben elemezzük a döntést (BH 2022.1.15) és választ adunk a fenti kérdésekre.

1. Tényállás

A per felperese („Felperes”) oktatója egy közbeszerzési referens képzésnek, valamint egyedüli szerzője egy közbeszerzéssel kapcsolatos előadásanyagnak („Előadásanyag”). Az Előadásanyag szövegeket, táblázatokat, ábrákat tartalmazó, több száz diából álló Power Point fájl. A Felperes az Előadásanyag felhasználását kizárólag a saját cégének engedélyezte.

Alperes egy oktatási intézmény, amely több éve szervez közbeszerzési referens képzést megbízott oktatója („Oktató”) közreműködésével. Az Alperes megbízta az Oktatót, hogy egy közbeszerzési referens tanfolyamon előadást, gyakorlatot és vizsgát tartson.

Az Oktató 2016. év elején megszerezte a Felperes Előadásanyagát, azt saját számítógépére másolta és részben módosította. Törölte róla a Felperes nevét, továbbá kiegészítette egy 24 diából álló résszel. Az Alperes által szervezett közbeszerzési referens képzési tanfolyamokon az Oktató 2016. februárjától ezt a módosított előadásanyagot használta.

2. Kereset és Alperes védekezése

Felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy Alperes az általa indított képzés tanfolyamai során a 2016. februártól 2017. december végéig terjedő időszakban megsértette a szerzői jogait azzal, hogy az Oktató az Előadásanyagát engedélye nélkül többszörözte, a tanórákon nyilvánosan előadta, a hallgatókhoz nyilvánosan közvetítette.

Felperes, többek között, kérte Alperes további jogsértéstől való eltiltását, valamint a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésére kérte kötelezni Alperest.

Alperes alapvetően azzal védekezett, hogy a Felperes által megjelölt felhasználási cselekményeket nem ő, hanem az Oktató valósította meg. Ekörben Alperes hangsúlyozta, hogy belső levelezőrendszerében sem a Felperes Előadásanyaga, sem annak módosított változata nem szerepel, továbbá Alperesnek van külön tankönyve a vizsgafelkészülésre.

3. Elsőfokú ítélet

Az elsőfokú bíróság („Elsőfokú Bíróság”) ítéletében megállapította, hogy Alperes megsértette a felperes szerzői jogait azzal, hogy az Alperes Oktatója a Felperes Előadásanyagát a Felperes engedélye nélkül 2016. februárjában többszörözte, a tanfolyami tanórákon nyilvánosan előadta és a hallgatókhoz nyilvánosan közvetítette. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint az Alperes a közreműködőkért való felelősség szabályai alapján[1] felelős az Oktatója által kifejtett felhasználási cselekményekért.

Az Elsőfokú Bíróság a jogsértés megállapítása mellett megítélte Felperesnek gazdagodás visszatérítése címén előterjesztett vagyoni igényét is. Az Elsőfokú Ítélet ellen az Alperes fellebbezett.

4. Másodfokú ítélet

A Másodfokú Bíróság ítéletével az Elsőfokú Bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

Indokolásában kifejtette, hogy nem vitásan a Felperes a szerzője az Oktató által felhasznált Előadásanyagnak, amely szerzői jogi védelem alatt álló mű.

Figyelemmel arra, hogy csak az Alperes Oktatójának magánjellegű e-mail levelezésében volt megtalálható a Felperes Előadásanyaga, az Elsőfokú Bíróság helyesen következtetett arra, hogy a Felperes által állított felhasználási cselekményeket nem az Alperes, hanem az Oktatója valósította meg.

Ugyanakkor a Másodfokú Bíróság nem találta elfogadhatónak az Alperesnek az Oktatóért, mint közreműködőért fennálló felelősségét.

A Másodfokú Bíróság kifejtette, hogy a szerzőt megillető jogosultságokat a szellemi alkotások körében kell értelmezni. A szellemi alkotások a törvény védelme alatt állnak, azokat mindenki köteles tiszteletben tartani, megsértésüktől pedig mindenki köteles tartózkodni.

A szellemi alkotások - abszolút szerkezetű – jogi védelme a jogosult és az esetleges jogsértő között olyan objektív jogviszonyt eredményez, amelyre nyilvánvalóan nem alkalmazhatók a közreműködőért fennálló felelősség Ptk.-beli szabályai, mivel ez utóbbiak a kereskedelmi áruforgalom relatív jellegű jogviszonyaira kerültek kialakításra.

A Másodfokú Bíróság szerint a fentiek alapján tévesen következtetett az Elsőfokú Bíróság arra, hogy az Oktató esetleges jogsértése miatt az őt megbízási szerződés keretében foglalkoztató Alperes felel. A Másodfokú Ítélet ellen a Felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriához.

5. Kúria döntése

A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának azt kellett megítélnie, hogy megállapítható-e az Alperes, mint oktatási intézmény jogsértésért való felelőssége azáltal, hogy az Oktatója jogosulatlanul felhasználta a Felperes szerzői jogi védelem alatt álló Előadásanyagát.

Felperes szerint szerzői jogsértésre is irányadó az a személyiségi jogsértés esetén a hazai bírói gyakorlat által alkalmazott elv[2], amely szerint, ha a jogi személy tagja, alkalmazottja, képviselője stb. a jogi személy tevékenységi körében eljárva magatartásával más személyhez fűződő jogát megsérti, a jogsértés objektív jogkövetkezményeiért mind a jogsértést ténylegesen elkövető természetes személy, mind a jogi személy felelősséggel tartozik.

A Kúria kiindulásként leszögezte, hogy a Szerzői jogi törvény[3] („Szjt.”) szerinti szerzői jogsértés és a Ptk. szerinti személyiségi jogi jogsértés egyaránt felróhatóságtól független, objektív felelősségen alapul.

A Kúria álláspontja szerint azonban nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy a szerzői jogsértés esetén támasztható igényeket az Szjt. a Ptk.-tól elkülönülő jogintézményként, eltérő rendelkezésekkel és módon szabályozza, amelyet a védendő jogtárgy (szellemi alkotások védelme - személyiségvédelem) eltérése is indokol.

Az Szjt. az EU 2004/48/EK számú, Jogérvényesítési irányelvének[4] átültetése miatti módosítása megváltoztatta a szerzői jog megsértése esetén támasztható polgári jogi igények körét, és kiegészítette a normaszöveget azzal a rendelkezéssel, hogy a szerző "a jogsértővel szemben" támaszhat igényt.

A Kúria szerint ezzel a módosítással vált egyértelművé, hogy a szerzői jogsértés miatti igény kizárólag azzal a személlyel szemben érvényesíthető, akinek a részéről a jogsértő cselekmény ténylegesen megvalósult, függetlenül attól, hogy a jogsértő természetes vagy jogi személy.

A Kúria szerint a fentiek miatt vizsgálni kellett, hogy az Alperes maga felhasználta-e a Felperes Előadásanyagát.

Mivel a perben nem merült fel egyéb olyan adat vagy bizonyíték, amely az Alperes részéről a szerzői mű bármilyen jellegű felhasználását alátámasztaná, a Kúria a Felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítva hatályában fenntartotta a Másodfokú Ítéletet.

6. A döntés elemzése

A Ptk. személyiségi jogsértésekre vonatkozó bírói gyakorlatában a „jogsértő” személye tágabb fogalom a tényleges elkövetőnél.

Amennyiben a tényleges elkövető egy jogi személy tagja, megbízottja, illetve munkavállalója, és utóbbi a jogi személy tevékenységi körén belül jár el, akkor a sérelmet szenvedett fél a személyiségi jogsértés objektív szankciói iránt – így a jogsértés megállapítása, a jogsértéstől való eltiltás, elégtétel adás, eredeti állapot helyreállítása érdekében  – perelheti az elkövetőt és a jogi személyt is. [5]

Mivel a Szjt. háttérjogszabálya a Ptk. [6], az ügy központi kérdése az volt, hogy az Szjt. által szabályozott szerzői jogi jogsértések esetében alkalmazható-e a Ptk. fenti – sérelmet szenvedett fél számára kedvező – bírói gyakorlata.

Mivel az Szjt. a „szerzői jogi jogsértő” személy fogalmát nem határozza meg, a jelen esetben a Kúriának kellett e fogalmat értelmeznie.

A Kúria a döntésében szűken értelmezte a szerzői jogi jogsértő definícióját, kifejtve, hogy az Szjt.-nek a Jogérvényesítési Irányelve (EU 2004/48/EK irányelv) [DSR1] miatti módosítása egyértelműen megkülönböztette azt a szűkebb személyi kört, akik ellen érvényesíthetők a szerzői jogi jogsértések objektív szankciói attól a tágabb személyi körtől, akik ellen érvényesíthetők a Ptk. személyiségi jogsértés objektív szankciói.

A Kúria álláspontját a Ptk. és az Szjt. teleologikus (cél szerinti) és nyelvtani értelmezésével támasztotta alá, ugyanakkor jogértelmezése több ponton vitatható.

Egyrészt az említett EU Jogérvényesítési irányelv nem állapít meg speciális „szerzői jogi jogsértő” fogalmat, tehát az irányelvből nem vezethető le a fenti fogalom szűk értelmezése.

Másrészt a gyakorlatban a szerzői jogi jogsértések esetében azt általában könnyebb megállapítani, hogy kinek az érdekében követték el a jogsértést, ugyanakkor rendszerint nehezebben bizonyítható, hogy ténylegesen ki és milyen magatartásokkal követett el jogsértést.

Azzal, hogy a Kúria nem követte a személyiségi jogi jogsértések körében kialakult joggyakorlatot, mely a jogsértést tényleges elkövető mellett arra is figyelemmel van, hogy kinek az érdekében követték el a jogsértést, a fenti bizonyítási nehézséget egyértelműen a károsultra telepítette.

A döntés helyessége amiatt is megkérdőjelezhető, mivel a szerzői jogi jogsértés károsultja sok esetben természetes személy (pl. zeneszerző, író, stb.), akinek korlátozottabbak az anyagi forrásai és eszközei a jogsértést ténylegesen elkövető személyének felkutatására, illetve azonosítására.