Blog
Blog » VIZSGÁLHATJA-E A BÍRÓSÁG ELBOCSÁJTÁSKOR A NEM KÖTELEZŐ INDOKOLÁS JOGSZERŰSÉGÉT?
VIZSGÁLHATJA-E A BÍRÓSÁG ELBOCSÁJTÁSKOR A NEM KÖTELEZŐ INDOKOLÁS JOGSZERŰSÉGÉT?
2020 Szeptember 02
A Munka Törvénykönyve bizonyos esetekben nem követeli meg a felmondás indokolását. De mi a helyzet akkor, ha a munkáltató ennek ellenére mégis megindokolja a felmondást? A Kúria friss döntésében egy próbaidő alatt gyakorolt azonnali felmondás kapcsán vizsgálta a fenti kérdést. Rövid cikkünkben elemezzük a döntést.
1. Tényállás
A munkavállaló (Munkavállaló) 2016 novemberétől dolgozott a munkáltatójánál (Munkáltató) diszpécser telefonkezelő munkakörben. A felek a Munkavállaló munkaszerződésében háromhavi próbaidőt kötöttek ki.
A Munkáltató a Munkavállaló munkaviszonyát a próbaidőn belül felmondással megszüntette, arra hivatkozva, hogy a Munkáltató egy régi munkavállalójára cseréli le a Munkavállalót, emiatt a Munkavállaló munkájára már nem tart igényt.
2. Elsőfokú ítélet
A Munkavállaló keresetében a Munkáltató felmondásának jogellenességére hivatkozva többek között elmaradt munkabére miatt kártérítés megfizetését kérte az Munkáltatótól.
A munkaügyi bíróság („Elsőfokú Bíróság”) a keresetnek részben helyt adott, kifejtve, hogy az Mt. alapján a korábbi szabályozással egyezően, a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást egyik félnek sem kell megindokolnia.[1] Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság szerint amennyiben a felmondást mégis megindokolják, a nyilatkozattevő fél az indokolásért helytállni tartozik.
Az Elsőfokú Bíróság a fentiekre tekintettel vizsgálta az Munkáltató „szükségtelen” indokolását, amely álláspontja szerint tartalmilag nem felelt meg az azonnali hatályú felmondás Mt.-ben meghatározott eseteinek, ugyanis a Munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét nem szegte meg, nem követett el olyan magatartást, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette volna, továbbá a Munkáltató nem is hivatkozott erre a felmondásban.
Az Elsőfokú Bíróság továbbá rögzítette, hogy a Munkáltató felmondásának indokolása „minőségi cserére”, tehát Munkavállalónál magasabb szakképzettségű munkavállalóra történő lecserélésére vonatkozó utalást sem tartalmaz, emiatt az Munkáltató azonnali hatályú felmondását jogellenesnek minősítette.
3. Másodfokú ítélet
A Munkáltató fellebbezése folytán eljárt törvényszék („Másodfokú Bíróság”) az Elsőfokú Bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kifejtve, hogy a próbaidő alatt a munkaviszony minden kötöttség nélkül, azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető, de a bírói gyakorlat alapján, ha valamely jognyilatkozatot nem kell indokolni, a nyilatkozattevő azonban indokolást közöl, ez utóbbi megfelelőségéért helytállni tartozik.[2]
A Másodfokú Bíróság szerint az Elsőfokú Bíróság helytelenül, az azonnali hatályú felmondás indokainak fennállását vizsgálta az Munkáltató felmondásának értékelésekor, holott a Másodfokú Bíróság álláspontja szerint jelen esetben az Mt. nem azonnali, a korábbi terminológia szerint „rendes” felmondás indokainak fennállását kellett volna vizsgálni.
Ugyanakkor a Másodfokú Bíróság szerint a Munkáltató munkaviszony megszüntetése nem felelt meg a „rendes” felmondás követelményeinek sem, mivel a felmondást nem a Munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy az Munkáltató működésével összefüggő okra alapozták.
Továbbá, a felmondás okának is világosan ki kellett volna tűnnie, de a Másodfokú Bíróság álláspontja szerint ez sem teljesült, mivel a Munkáltató nem utalt kifejezetten a „minőségi cserére”.
4. A Kúria döntése
A Kúria a Munkavállaló a másodfokú döntés ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta az alábbiakra figyelemmel.
A Kúria döntésében megismételte a Másodfokú Bíróság álláspontját, miszerint a nyilatkozattevő az indokolásáért akkor is felelős, ha a jogszabály alapján nem is szükséges indokolni.
A Kúria azonban hozzátette, hogy önmagában az indokolás léte az Munkáltató felmondását nem minősíti át olyan típusú felmondásnak, melyet az Mt. szerint indokolni szükséges, s mely vonatkozásban az adott felmondás típusra irányadó többlet feltételeknek teljesülniük kellene.
A Kúria álláspontja szerint jelen perben a Munkáltató indokolásának csak a valóságát és okszerűségét kellett értékelni, amelyek a Kúria szerint fennálltak, mivel az Munkáltató valóban korábbi munkavállalóját alkalmazta, és emiatt a Munkavállaló munkájára a továbbiakban már nem volt szüksége.
A Kúria hozzátette, hogy az Munkáltatónak a minőségi cserét nem kellett igazolnia, mivel arra nem hivatkozott konkrétan.
A fentiek miatt a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az Elsőfokú Bíróság ítéletét megváltoztatta és a Munkavállaló keresetét elutasította.
5. A döntés értékelése
Jelen ügyben az eljáró három bírói fórum mindegyike más következtetést vont le ugyanabból a tényállásból.
Az Mt. alapján a munkaviszonyt alapvetően két módon lehet megszüntetni, egyrészről a korábbi terminológia szerinti ún. „rendes” felmondással, másrészről azonnali hatályú felmondással. Mindkét típusú felmondás közös jellemzője, hogy azt indokolni kell.
A próbaidő alatti felmondás egy ezektől eltérő harmadik típusú munkaviszony megszüntetésnek tekinthető, mivel ebben az esetben azonnali hatállyal, de indokolás nélkül megszüntethető a munkaviszony.
Az Elsőfokú Bíróság a Munkáltató perbeli felmondását az azonnali hatályú felmondás, míg a Másodfokú Bíróság a „rendes” felmondás szabályai szerint értékelte, tehát az eljáró bíróságok az indokolás megléte miatt automatikusan alkalmazták az említett két „indokolásos” felmondásra vonatkozó szabályokat.
A Kúria érvelése szerint azonban a Munkáltató „szükségtelen” indokolása nem teszi a felmondást „indokolásos” rendes vagy azonnali hatályú felmondássá, emiatt az arra vonatkozó többlet követelmények nem alkalmazhatók ezen felmondásra, a Munkáltató csak a felmondás valóságáért és okszerűségéért felelős.
Megállapítható, hogy a Kúria döntése megerősítette a „szükségtelen” indokolással kapcsolatos bírói gyakorlatot, és emellett kiegészítette azzal, hogy a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetés egy szükségtelen indokolás miatt nem válik más típusú felmondássá, melynek további szabályait is alkalmazni kellene.
Így elég, ha a próbaidő alatti felmondás indokolása a valóság és okszerűség általános követelményének megfelel.
A cikk kérdésére válaszolva, a bíróság vizsgálhatja a felmondás nem kötelező indokolás jogszerűségét, de a felmondást az indokolásra tekintettel nem minősítheti át más típusú felmondássá.
A fentiekre tekintet nélkül azt javasoljuk, hogy olyan esetben, amikor a jogszabály nem teszi kötelezővé a felmondás indokolását, a munkáltató ne indokolja jognyilatkozatát.
-
MEDDIG TERJED A BÍRÓ DÖNTÉSI SZABADSÁGA?
Mit tehet a bíró, ha a tények alátámasztják a felperes keresetét, de a fél tévesen jelöli meg kereseti kérelme jogcímét? Megítélheti ilyenkor a bíróság a felperes követelését a helyes jogalapon? A kérdésre a 2018. óta hatályos polgári perrendtartás egyértelmű választ ad, rövid cikkünkben pedig egy friss kúriai döntésen keresztül járjuk körül a jogcímhez kötöttség témakörét.
Bővebben » -
A PENNÁTÓL A PENDRIVE-IG – II. RÉSZ: KONZERVATÍV POLGÁRI JOG
Amint arra legutóbbi cikkünkben is utaltunk, az írásbeliség kapcsán a Polgári Törvénykönyvben lefektetett szabályok iránymutatásul szolgálnak valamennyi jogterület kapcsán. Ebből kifolyólag cikksorozatunkban az egyes jogterületek vizsgálatát a polgári joggal fogjuk kezdeni. Körbejárva a bírói gyakorlatot látni fogjuk, hogy a többi jogághoz képest a polgári jogi területen szigorúbb felfogással találkozhatunk és a hétköznapi értelemben vett írásbeli kommunikáció sok esetben nem felel meg az írásbeliség polgári jogi kritériumainak .
Bővebben » -
VERSENGŐ VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÉS RENDES BÍRÓSÁGI KIKÖTÉSEK – ELŐADÁS A MAGYAR VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI EGYESÜLET KÖZGYŰLÉSÉN
A Magyar Választottbírósági Egyesület (MVbE) 2022. december 16. napján tartotta éves közgyűlését, melyet követően Irodánk vezető partnere, dr.Schmidt Richárd tartott online előadást „Dupla vagy semmi? - Versengő választottbírósági és rendes bírósági kikötések” címmel.
Bővebben »