Amint arra legutóbbi cikkünkben is utaltunk, az írásbeliség kapcsán a Polgári Törvénykönyvben lefektetett szabályok iránymutatásul szolgálnak valamennyi jogterület kapcsán. Ebből kifolyólag cikksorozatunkban az egyes jogterületek vizsgálatát a polgári joggal fogjuk kezdeni. Körbejárva a bírói gyakorlatot látni fogjuk, hogy a többi jogághoz képest a polgári jogi területen szigorúbb felfogással találkozhatunk és a hétköznapi értelemben vett írásbeli kommunikáció sok esetben nem felel meg az írásbeliség polgári jogi kritériumainak .
A nyilatkozatok írásba foglalása azon túl, hogy elősegíti az egyes tények, nyilatkozatok bizonyíthatóságát, sok esetben az érvényesség feltétele is, így jelentősége elvitathatatlan. Amikor írásbeliségre gondolunk, általában a papíralapú, kézzel aláírt dokumentumok jutnak eszünkbe. Azonban a technológia fejlődése óta egyre inkább teret nyernek a különböző digitális megoldások, mint az elektronikus aláírás, az e-mail, vagy egy SMS. Mindazonáltal kérdés, hogy ezen modern megoldások valóban megfelelnek-e az írásbeliség kritériumainak. Tekintettel arra, hogy egy viszonylag friss, illetve folyamatosan fejlődő kérdéskörről van szó, melyre az egyes jogterületeken különböző válaszokat találunk, egy több részes cikksorozatban fogjuk körbejárni ezt a témát, mely az üzleti élet valamennyi szereplőjét bizonyára érinti. Jelen cikkünkben bemutatjuk az írásbeliség jogi alapjait és utánajárunk, hogy milyen esetekben merül fel annak kötelező alkalmazása. Majd körbejárjuk, hogy a modernizáció folytán melyek a „hagyományos” írásbeli forma kihívói. Végül pedig bemutatjuk, hogy a cikksorozatunkban mely jogterületeket fogunk részletesen megvizsgálni.