17 Április 2023

A globalizációnak és az egyre komplexebbé váló gazdasági tranzakcióknak köszönhetően a nemzetközi vitarendezés területén az elmúlt években megfigyelhető jelenség az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások nemzetközi elterjedése. Annak ellenére, hogy a gyakorlat részéről valós igény van az olyan joghatósági, illetve választottbírósági megállapodásokra, melyek a felek egyike számára több jogot, nagyobb szabadságot nyújtanak a tekintetben, hogy megválassza a vitarendezés típusát, illetve helyét, a bíróságok részéről sokszor ösztönös ellenérzés övezi ezen „nem hagyományos” fórumválasztásokat, melyek több évszázados reflexeknek, illetve anyagi-, és eljárásjogi jogintézményeknek látszanak ellentmondani. A kortárs magyar bírói gyakorlatban eddig egy közelmúltban közzétett eseti döntés erejéig találkozhattunk aszimmetrikus fórumválasztással. Jóllehet az adott esetet a Kúria végül egy másik jogintézmény alapján döntötte el, azonban az ügyben ítélkező három bírói fórum egymásnak ellentmondó következtetései rávilágítanak arra, hogy az aszimmetrikus fórumválasztások jelenkori hazai jogi megítélése korántsem kiforrott. Jogalkalmazásunk így válaszút előtt áll az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások jogi megítélése kapcsán, emiatt célszerű megfontolni az irányt, mivel egy rossz kezdő lépés nehezen visszafordítható, vagy akár irreverzibilis következményekkel is járhat. Ennek elkerülése érdekében a jelen tanulmányban – egy rövid elméleti bevezetést követően – pillanatfelvételt készítünk az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások jelenlegi nemzetközi megítéléséről három olyan nagyobb jogrendszerben, ahol a joggyakorlat az elmúlt években visszatérően találkoztak ilyen típusú klauzulákkal. Az elemzést az angolszász jogcsalád bölcsőjével, az Egyesült Királysággal kezdjük, majd a római-germán jogcsalád egy meghatározó tagjával, Franciaországgal folytatjuk. Ezt követően Oroszország vonatkozó bírói gyakorlatát vizsgáljuk meg. Ez utóbbi ország ugyan a nemzetközi jogfejlődésre gyakorolt hatásában messze elmarad fenti társaitól, azonban az utolsó évtizedben az aszimmetrikus fórumválasztások területén több tanulságos ügyet produkált, amelyek intő példaként szolgálhatnak.

1. Alapvetés

Az alábbiakban ismertetjük a fórumválasztó megállapodások fogalmát, főbb típusait, azzal. hogy a jelen tanulmány az üzletszerű gazdasági tevékenységet végző felek közötti „B2B” kapcsolatokra fókuszál, így nem képezik tárgyát az ún. „gyengébb felekkel” – jellemzően munkavállaló, fogyasztó, biztosított – kötött fórumválasztó megállapodások.

1.1. A fórumválasztó megállapodás fogalma

A tág értelemben vett vitarendezési megállapodásokon belül egy jól elkülöníthető csoportot alkotnak azok a megállapodások, melyek alapján a felek jogvitájukat egy harmadik fél (fórum) bevonásával kívánják megoldani. A fórumválasztás több síkon értelmezhető. A fórumválasztás egyrészről felfogható az állami „rendes” bíróságok és magánbíróságok két dimenziója közötti választásként is, amikor a felek arról döntenek, hogy „kiszerződnek” az állam bírói hatalma alól és vitájukat választottbírósági útra utalják. Ez esetben maguk a felek jogvitájukat az általuk meghatározott eljárásrend szerint megalakuló „magánbíróság” elé viszik, quasi maguk hozzák létre a fórumot. A fórumválasztás ugyanakkor felfogható az állami bírósági rendszeren belül, az ügyek elosztásának különböző szintjein, a joghatóság, hatáskör, és illetékesség vonatkozásában. Ez esetben a felek az állami bírósági rendszerben már létező fórumok között választanak. A fórumválasztás így vagy választottbírósági megállapodás (compromissum, clausula compromissoria), vagy joghatósági megállapodás (prorogatio fori) megkötésével valósul meg. Fentiek alapján a fórumválasztó megállapodást a felek olyan megállapodásaként jellemezhetjük, mely által a felek vállalják, hogy meghatározott jogvitájukat egy általuk megjelölt harmadik fél (fórum) elé utalják, mely a felekre kötelező, végrehajtható döntést hoz.

1.2. Fórumválasztó megállapodások főbb típusai

A szakirodalomban széleskörben elfogadott, egységes osztályozásról, illetve terminológiáról nem beszélhetünk, így jelen tanulmány keretében a gyakorlatban leginkább előforduló alábbi típusok szerint osztályozzuk a fórumválasztó megállapodásokat:

1. Homogén és heterogén vagy „hibrid”
2. Kizárólagos és nem kizárólagos
3. Opciós
4. Aszimmetrikus

1.2.1. Homogén és heterogén vagy „hibrid”

A fórumválasztó klauzulák osztályozhatók aszerint, hogy egyfajta, vagy többfajta vitarendezési módot írnak elő. Így egy olyan joghatósági klauzula, mely kizárólag „rendes” állami bíróságok joghatóságát köti ki, vagy egy klasszikus választottbírósági megállapodás az ún. homogén csoportba sorolható. Ezzel szemben a gyakorlatban előfordulnak olyan klauzulák, melyek több – egymást kizáró – vitarendezési módot kombinálnak. Így például léteznek olyan fórumválasztó megállapodások, melyben a felek alapvetően rendes bírósági vitarendezést kötnek ki, de emellett a felek meghatározott eljárás szerint kezdeményezhetnek választottbíráskodást is. Természetesen ennek fordítottja is elképzelhető, amikor a felek választottbíráskodásban állapodnak meg, de emellett valamelyikük, vagy mindkettő rendes bírósághoz is fordulhat. Az ilyen többfajta vitarendezési módot kombináló fórumválasztó megállapodásokat a gyakorlatban heterogén vagy hibrid jelzővel illeti.

1.2.2. Kizárólagos és nem kizárólagos

A kizárólagos és nem kizárólagos osztályozás a joghatósági megállapodások kapcsán a normativitás szintjén is megjelenik az Átdolgozott Brüsszel I Rendeletben[1] („Brüszel I Rendelet”), valamint a Hágai Joghatósági Egyezményben.[2] Kizárólagos joghatósági megállapodás esetén a felek egy ország bíróságának, illetve bíróságainak joghatóságát kötik ki, és ezzel együtt minden más ország fórumának joghatósága kifejezett, vagy hallgatólagos kizárásra kerül. Nem kizárólagos megállapodás esetén a felek úgy kötik ki bizonyos állam(ok) bíróságainak joghatóságát, hogy ezzel párhuzamosan más állam bíróságának joghatósága nem kerül kizárásra. A kizárólagos és nem kizárólagos klauzulák közötti különbséget a megállapodások pozitív, illetve negatív hatásaival lehet megragadni. Míg a kizárólagos joghatósági megállapodásnak főszabályként pozitív hatása (prorogáció) és negatív hatása (derogáció) is van, mivel egyrészről „joghatósággal ruházza fel” a kikötött bíróságot (forum prorogatum), és „megvonja a joghatóságot” minden más bíróságtól (forum derogatum), addig a nem kizárólagos joghatósági megállapodásnak csak pozitív hatása van, de nem rendelkezik negatív hatással, hiszen nem zárja ki, hogy a felek, vagy valamelyik fél eltérő bíróság előtt indítson pert.

1.2.3. Opciós

Az opciós megállapodások lényege abban ragadható meg, hogy az opcióval nem rendelkező fél csak egy meghatározott fórum előtt indíthat vitarendezést, míg az opcióval rendelkező másik fél ez utóbbi fórumon kívül jogosult a jogvitát saját döntése alapján egy vagy több másik fórum elé vinni. Ami az opciós és a nem kizárólagos megállapodások elhatárolását illeti, fontos megjegyezni, hogy mind a nem kizárólagos megállapodás, mind az opciós megállapodás lehetővé teszi a felek által választott fórumtól eltérő fórum előtti vitarendezést. Annyi különbséget azonban lehet közöttük tenni, hogy egy nem kizárólagos fórumválasztó megállapodás ezt hallgatólagosan teszi, addig az opció kifejezetten ruházza fel valamelyik, vagy mindkét felet ezzel a joggal, mint egyfajta „eljárásjogi hatalmassággal”. Ezen túlmenően érdemes megjegyezni, hogy a heterogén, vagy hibrid megállapodások szükségszerűen opciós megállapodások is, mivel vagy a választottbíráskodás a választható opció az alapértelmezett rendes bírósági vitarendezéshez képest, vagy fordítva.

1.2.4. Aszimmetrikus

Az aszimmetrikus jelző azon fórumválasztó megállapodásokat jellemi, melyek valamelyik fél számára több jogot, nagyobb szabadságot engednek. A fentiekben tárgyalt megállapodások mindegyike kapcsán elképzelhető, hogy ilyen aszimmetria megvalósul. Emiatt jelen tanulmányban e gyűjtőfogalmat használjuk azokra a fórumválasztó megállapodásokra, melyek alapján a felek által vállalt kötelezettségek nem kölcsönösek, illetve egyenlőek. Az aszimmetrikus fórumválasztások lehetnek viszonylag egyszerűek vagy igen komplexek is. Így például egy olyan vitarendező megállapodás, mely az egyik fél számára lehetővé teszi, hogy két bíróság előtt indítson eljárást, míg a másik felet arra kötelezi, hogy kizárólag egy bíróság előtt indítson pert, viszonylag egyszerűnek minősül. Ugyanakkor egy aszimmetrikus fórumválasztó megállapodás sokszor komplex és egyszerre többfajta fórumválasztó megállapodást foglal magában.

2.A szimmetrikus fórumválasztás a nemzetközi joggyakorlatban

Szemben az alaki érvényesség nemzetközi jogforrások által részletesen szabályozott kérdésével, a fórumválasztó megállapodások anyagi jogi érvényességének problémájáról az irányadó nemzetközi jogforrások hallgatnak, a nemzeti jogra hagyva e kérdést.[3] A fentiek alapján az aszimmetrikus fórumválasztás körében a nemzeti jog, illetve joggyakorlat szerepe igen fontos. Az alábbiakban három jogrendszer bírói gyakorlatát vesszük górcső alá, hogy megvizsgáljuk, vajon a joggyakorlat szerint érvényesek-e, illetve kikényszeríthetők-e az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások.

2.1. Egyesült Királyság – a szerződéses szabadság tisztelete

2.1.1. Kezdeti elutasítás, bizonytalanságok

Az angolszász jogrendszer hagyományosan nagy súlyt helyez a felek magánautonómiájára, és ennek szerződési jog területén történő leképezésére, a szerződéses szabadságra, mely meghatározó a fórumválasztó megállapodások tekintetében is. Ennek ellenére az angol bírói gyakorlat kezdetben vonakodott elismerni az aszimmetrikus klauzulákat. Így a 60-as évek derekán a Baron v. Sunderland Corp. ügyben – ahol a rendes bírósági kikötés mellett az egyik fél jogosult volt választottbíráskodást is kezdeményezni – a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy egy választottbírósági megállapodás alapvető tartalma az, hogy vita esetén bármely fél kezdeményezhessen választottbíráskodást. Azaz a fórumválasztó megállapodásnak kölcsönösen felhívható jogokat („bilateral rights of reference”) kell a felekre ruháznia, így kikényszeríthetetlennek ítélve a perbeli hibrid aszimmetrikus fórumválasztó megállapodást. Az idézett bírói döntés heves kritikákat kapott mind a gyakorló jogászok, mind a jogtudomány képviselői részéről, mely előkészítette az aszimmetrikus fórumválasztásokkal kapcsolatos paradigmaváltást. [4]

Az aszimmetrikus klauzulák elismerése felé az út egy kétoldalú opciós megállapodáson keresztül vezetett a Messinaki Bergen ügyben, ahol mindkét fél jogosult volt a rendes bírósági út mellett egy bizonyos határidőn belül választottbírósági eljárást is kezdeményezni. Az egyik fél vitatta a választottbírósági klauzula érvényességét, álláspontja szerint az opció csak egy előszerződésnek minősült (agreement to agree), nem érvényes választottbírósági megállapodásnak. Az angol bíróság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a fenti megállapodás alapján a felek nem kötelezik magukat arra, hogy a vitát választottbíróság elő vigyék, a klauzula egy opciót ruház az egyik félre, mely gyakorolható, jóllehet annak gyakorlása nem kötelező. Így mindaddig, míg az arra jogosult nem választja az opció gyakorlását, nincs a felek között választottbírósági megállapodás, de azzal, hogy erre sor kerül, a felek között egy kötelező választottbírósági megállapodás jön létre.[5]

2.1.2. Az aszimmetrikus fórumválasztás fokozatos elfogadása

Míg a fent idézett Messinaki Bergen ügyben szereplő klauzula szimmetrikus volt, az aszimmetrikus joghatósági klauzulák elfogadása szempontjából mérföldkő jelentőségűnek számít a ’90-es évek derekán eldöntött Continental Bank ügy.[6] Itt egy bankhitel szerződés aszimmetrikus joghatósági klauzulája állt a vita középpontjában, mely alapján a kölcsönadósok alávetették magukat az angol bíróságok joghatóságának, de a bank fenntartotta a jogot, hogy bármely más bíróság előtt eljárjon, mely joghatósággal rendelkezik. Az angol Court of Appeal, egyetértve a bank érvelésével megállapította, hogy a Brüsszeli Egyezmény 17. cikke alapján a joghatósági megállapodás a bank számára nem volt kizárólagos, azonban a kölcsönadósok számára igen, így utóbbiak nem voltak jogosultak Görögországban pert kezdeményezni.

A 2000-es évek elején az NB Three Shipping[7]  ügyben egy hajóbérleti szerződés olyan hibrid fórumválasztó megállapodása került az angol bíróságok elé, mely az angol bíróságok joghatóságát kötötte ki, de a tulajdonosnak lehetőséget biztosított arra, hogy a jogvitát választottbírósági útra utalja. A bérlők a „megelőzés elvét” szem előtt tartva rendes bíróság előtt kezdtek jogvitát, míg a tulajdonos a választottbíróság előtt perelt. Az ügyben eljáró bíró kiemelte, hogy az aszimmetrikus fórumválasztó klauzula „jobb jogokat” ruházott a tulajdonosokra, mint a bérlőkre („give better rights to owners than to charterers”), emiatt a bérlők nem szerezhettek előnyt azzal, hogy elsőként ragadták meg a startpisztolyt („no advantage from jumping the starting gun”). Ugyanakkor a bíró hozzátette, hogy az opció nem biztosít végtelen lehetőséget a tulajdonosok részére, így amennyiben perbe bocsátkoztak volna, vagy egyéb olyan magatartást tanúsítottak volna, mely alapján a bérlők észszerűen feltételezhetik, hogy az opciót nem gyakorolják, akkor elvesztették volna az opció által biztosított többlet-jogosultságukat.

Az ugyanebben az évben eldöntött Law Debenture v. Elektrim ügyben[8] a fórumválasztó megállapodás az előző ügy ellentéte volt, itt ugyanis választottbíráskodást kötöttek ki a felek, de az egyik fél jogosult volt rendes bíróság előtti vitarendezést kezdeményezni. Az ügyben eljáró angol bíró ugyanígy kikényszeríthetőnek tartotta a hibrid klauzulát, mint fent idézett kollégája, megjegyezve, hogy nehezére esik bármilyen korlátozást látni az az opcióval rendelkező felet megillető joggal kapcsolatban, kivéve azt, hogy az opció jogosultjaként nem cselekedhet egyszer így, másszor úgy („cannot blow hot and cold”). Ezt meghaladóan a bíróság hangsúlyozta, hogy nem arról van szó, hogy az aszimmetrikus opciós klauzula egyenlőtlen, hanem arról, hogy az egyik fél számára egy további előnyt ad, mint ahogy azt számos más szerződéses rendelkezés is teszi.

Egy évtizeddel később, a Mauritius Commercial Bank ügyben [9] ahol a vitarendező klauzula a banknak széles körű perindítási lehetőséget biztosított bármely joghatósággal rendelkező bíróság előtt, míg a bankkal kölcsönszerződést kötő felek számára az angol bíróságok kizárólagos joghatóságát kötötte ki, utóbbiak azt sérelmezték, hogy a megállapodás sérti többek között az Emberi Jogok Európai Egyezményének („EJEE”) 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot, mivel nem ad egyenlő hozzáférést a feleknek a bírósághoz. Az ügyben eljáró bíró azonban kiemelte, hogy az EJEE 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jog fogalmilag egy adott bírósági eljáráson belül értelmezhető, így nem alapozza meg az aszimmetrikus joghatósági klauzula érvénytelenségét.

Végül a 2010-es évek végéről említést érdemel a Commerzbank v. Liquimar ügy[10], ahol egy angol bank és görög kölcsönadósai közötti perben az adósokat az angol bíróságok kizárólagos joghatóságának alávető, a bank számára pedig többletjogosultságokat nyújtó aszimmetrikus megállapodás negatív hatásának kérdése merült fel, mivel a görög kölcsönadósok a fórumválasztó megállapodás ellenére hazájukban kezdtek peres eljárást a bank ellen. Az angol bank az angol bíróságok előtt indított pert és a Brüsszel I Rendelet 31. cikk (2) bekezdésére hivatkozva azt állította, hogy az aszimmetrikus klauzula – az adósok vonatkozásában –kizárólagos joghatósági megállapodásnak minősül, így a perfüggőség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a görög kölcsönadósok a hazájukban hamarabb indítottak pert a bank ellen. Az angol bíró elfogadta a fenti érvelést, úgy értelmezve a Brüsszel I Rendelet 31. cikk (2) bekezdését, mely az aszimmetrikus joghatósági klauzulákra is irányadó, s egyben megalapozza a kivételt a Rendelet 31. cikk (1) bekezdésében lefektetett „megelőzés elve” alól. Ezáltal az angol bíróság gyakorlatilag megerősítette az aszimmetrikus fórumválasztó klauzula negatív joghatás, mely alapján a klauzula quasi „kizárja”, hogy olyan bíróság előtt induljon per, mely nincs nevesítve a megállapodásban.

2.2. Franciaország – paradigmaváltás?

2.2.1. Kezdeti elfogadás

A francia jog hagyományosan liberális szemlélettel tekintett a fórumválasztó klauzulákra, olyannyira, hogy azokat még a francia Polgári Törvénykönyv (Code Civil) „hírhedten patrióta” – külföldiek francia bíróság előtti francia személy általi perlését igen széles körben megengedő – 14. cikke szerinti szabály alól, valamint a francia területen fekvő ingatlanokra fennálló kizárólagos joghatóság alól is kivételként kezelték.[11] A Cour de cassation egy 1966-os ítélettel kezdődő gyakorlatában az „egyik fél javára szóló klauzulaként” („dans l’intéret d’une partie”) aposztrofálta az egyik fél számára opciót biztosítót joghatósági klauzulákat, s ezeket a francia jog alapján kikényszeríthető megállapodásnak tekintette, jóllehet az opcióval rendelkező fél más bíróság előtti perbe bocsátkozása az opcióról való lemondásnak minősült.[12]

Említést érdemel a francia joggyakorlat egy korai találkozása egy hibrid aszimmetrikus klauzulával a 70-es évek közepén a Sicaly ügyben[13], melyben egy francia vevő és egy holland eladó között egy alakult ki jogvita, melynek vitarendező klauzulája jogvita esetén először a holland fél számára tette lehetővé, hogy 8 (nyolc) napon belül döntsön, hogy rendes bírósági, vagy választottbírósági vitarendezés induljon el, s a fenti jog csak ezt követően szállt át a francia félre. Az ügyben eljáró francia bíróság szerint egy ilyen klauzula nem sérti sem a két szóban forgó állam közrendjét, sem a nemzetközi egyezményeket, különösen az Európai Választottbíráskodási Egyezményt.[14] A másodfokú francia bíróság érvelése szerint azzal, hogy a francia vevő a szerződő partnerét jogosító opciót elfogadta, hallgatólagosan lemondott a Code Civile 14. cikkének alkalmazásáról. A Cour de cassation a fenti döntést – a francia fél ellenében – hatályában fenntartotta, mely jól példázza a francia bíróságok semleges hozzáállását a kereskedelmi jogi vitarendezés területén

2.2.2. A Rotschild ügy és „utórezgései”

A fenti ügy fényében a Cour de cassation által több mint három évtizeddel később, 2012. évben a Rotschild ügyben hozott döntés „180 fokos fordulatnak”, egyben jelentős visszalépésnek tekinthető. A hírhedt Rotschild ügyben ugyanis a legfelsőbb francia bírói fórum a Brüsszel I Rendeletet a francia szerződési jog egy sajátos jogintézményén – az ún. potesztatív jellegű szerződési feltételen – keresztül értelmezve érvénytelennek tekintett egy aszimmetrikus joghatósági klauzulát, mivel az a bank számára lehetővé tette, hogy az ügyfelet annak lakóhelyén, vagy bármely más bíróság előtt perbe fogja.[15] A Cour de Cassation érvelése szerint az ilyen „potesztatív” – azaz jogalakító jellegű – joghatósági klauzula ellentétes a Brüsszel I. rendelet céljával, emiatt nem köti az ügyfelet, aki szabadon perelhet az általános joghatósági szabályok szerint. A Rothschild ügyben hozott döntés igen sok kritikát kapott mind hazai, mind nemzetközi fórumokon, mivel szögesen szembe megy az addigi liberális francia joggyakorlattal.

Három évvel később, 2015. évben az eBizcuss ügyben a Francia Legfelsőbb Bíróság finomított a megközelítésén, és a Brüsszel I Rendelet által megkövetelt előreláthatóság és jogbiztonság elvével összeegyeztethetőnek tekintett egy olyan aszimmetrikus joghatósági klauzulát, mely az egyik félnek lehetővé tette, hogy a másik felet a székhelyén kívül bármely más olyan helyen perelje, ahol károsodást szenved.[16] Ezáltal az eBizcuss ügyben a francia legfelsőbb bírói fórum polgári kamarája gyakorlatilag egy „utólagos bírói előreláthatósági tesztet”.

Azonban ugyanezen fórum gazdasági kamarája 2017. évben a Diemme ügyben hozott döntéssel mégis kikényszeríthetőnek ítélt egy olyan joghatósági megállapodást, mely lényegében a Rotschild ügyben hozott döntésben szereplő klauzulával volt megegyező, és a felek szerződési akaratát hangsúlyozta.[17] Ezt követően több egymásnak ellentmondó ítélet is született, így jelenleg a francia bíróságok által az aszimmetrikus klauzulákkal szemben megkövetelt előreláthatóság éppen a bírói gyakorlatot nem jellemzi.[18]

2.3. Oroszország – „aszimmetrikus fórumválasztó klauzulák nincsenek”

2.3.1.Kezdeti elfogadás

Az elmúlt évtizedben Oroszországban a választottbírósági és rendes bírósági vitarendezést kombináló hibrid fórumválasztó megállapodások kerültek nagyobb számban a bíróságok elé.

A nagyobb nemzetközi visszhangot kapó 2011-es Red Burn Capital ügyben a felek egy olyan hibrid fórumválasztó megállapodást kötöttek, mely alapján a hitelszerződésből eredő vitákat választottbírósági útra utalták a London Court of International Arbitration (LCIA) elé, azonban a klauzula tartalmazott egy olyan rendelkezést is, mely szerint a hitelt nyújtó fél a választottbíró jelölését megelőzően kérheti, hogy a vitát a rendes bíróságok bírálják el. A Red Burn Capital a követelés behajtása érdekében közvetlenül az orosz rendes bíróságok előtt indított pert, az orosz alperes pedig a választottbírósági klauzulára hivatkozva kérte a permegszüntetést. Az elsőfokú bíróság ugyan megszüntette a pert, de a másod-, illetve harmadfokon eljáró bíróságok egyezően azon az állásponton voltak, hogy a fórumválasztó megállapodás érvényes volt és a felperes érvényesen választhatta az orosz rendes bíróságok előtti igényérvényesítést. [19] Ezzel a döntéssel úgy tűnt, hogy az orosz bírák azonos sztenderdeket alkalmaznak, mint angol kollégáik a Law Debenture ügyben, ahol szintén hasonló hibrid klauzula érvényessége mellett döntöttek.

2.3.2. Gyors fordulat

Azonban egy évvel később, 2012-ben egy merőben ellentétes ítélet született a Russian Telephone Company v. Sony Ericcson ügyben, ahol a felek a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara eljárási szabályzata szerinti választottbíráskodásban állapodtak meg, azonban a klauzula a Sony Ericsson számára fenntartotta a lehetőséget, hogy bármely joghatósággal bíró bíróság előtt behajthassa az áruszállításból eredi követeléseit.[20] Az Orosz Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a fórumválasztó klauzula sértette a felek közötti fegyveregyenlőség, a tisztességes eljárás, és bíróság előtti meghallgatáshoz való jog alapelveit, mivel nem biztosíthatott volna bizonyos jogokat az egyik fél számára, megvonva azokat a másiktól. Külön érdekessége az ügynek, hogy az Orosz Legfelsőbb Bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményére és a strasbourgi bíróság ítéleteire is hivatkozott a fenti döntés alátámasztása érdekében, ugyanakkor formálisan nem érvénytelenítette teljes egészében a klauzulát, hanem megállapította, hogy ilyen esetben a sérelmet szenvedő fél jogosult arra, hogy a joghatósággal rendelkező rendes bíróságtól kérjen jogvédelmet.[21]

2016-ban az Emerging Markets ügyben egy külföldi hitelező indított pert az orosz bíróságok előtt egy garanciaszerződés alapján, melyre az angol jog volt az irányadó és hibrid fórumválasztást tartalmazott a hitelező részére fenntartott opcióval. Ebben az ügyben az orosz bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a – választottbíráskodást és rendes bírósági utat az egyik fél választása alapján lehetővé tevő – opciós hibrid klauzulák teljes egészében érvénytelenek, így az általános joghatósági szabályok alapján lehet perelni az alperest Oroszországban.[22] Ez a döntés annyiban tovább lép a Russian Telecom Company ítélethez képest, hogy ott az orosz bíróság az érvénytelenséget orvosolhatónak ítélte, míg a néhány évvel ezt követően hozott döntésben már nem.

Az egymásnak részben, vagy egészben ellentmondó orosz ítéleteket zavaros alsóbb fokú bírósági gyakorlat követte, mely végül oda vezetett, hogy az Orosz Legfelsőbb Bíróság 2018. decemberében jogegységesítési céllal egy – formális jogi kötőerővel nem rendelkező – digesztát adott ki, mely a hibrid opciós fórumválasztó megállapodásokkal kapcsolatban leszögezi, hogy (i) érvényesek azok a vitarendező klauzulák, melyek mindkét fél számára lehetővé teszik a rendes bírósági és választottbírósági út közötti választást; ii) ugyanakkor érvénytelenek azon vitarendező klauzulák, melyek alapján a választás csak az egyik felet illeti meg, mely esetben úgy kell tekinteni, hogy az opcióval nem rendelkező fél is jogosult választani.[23]

3. Összefoglalás

A fenti összehasonlítás alapján látható, hogy a két kontinentális jogrendszer gyakorlata a piaci szereplők számára meglehetősen negatív üzenetet küld: míg Franciaországban a legfelsőbb bírói fórum két kamarájának a „belharca” folyamatos jogbizonytalanságot okoz, addig Oroszországban a bíróságok az aszimmetrikus fórumválasztás területén beavatkoznak a gazdasági szereplők magánautonómiájába, hogy megteremtsenek meg egy általuk helyesnek vélt egyensúlyt, tagadva az aszimmetrikus fórumválasztó klauzulák létjogosultságát. Fenti példákkal szemben üdítő figyelemmel kísérni Egyesült Királyság organikus jogfejlődését, mely alapján ma az angol jog egy világos és érthető üzenetet fogalmaz meg a gazdasági szereplők számára: szerződéses szabadságuk, magánautonómiájuk a fórumválasztás területén a lehető legnagyobb mértékben tiszteletben lesz tartva.