17 December 2021

A globalizáció és az egyre komplexebbé váló nemzetközi tranzakciók egyik hatása a vitarendezésre, hogy az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodásokra a gyakorlat részéről egyre nagyobb az igény. Ennek ellenére a jogalkalmazás részéről sokszor ösztönös félelem és bizonytalanság övezi ezen sajátos fórumválasztó megállapodásokat, melyek a felek számára nem egyenlő jogokat és kötelezettségeket biztosítanak. Emiatt célszerű először tisztázni a fórumválasztás fogalmát, célját és főbb típusait, majd az aszimmetrikus fórumválasztás okainak és fő problémáinak feltárása után megvizsgálni, hogy a fontosabb nemzetközi jogforrások hogyan szabályozzák ezeket a nem hagyományos vitarendező megállapodásokat.

 

II. Bevezetés 

Kinek ne lenne csábító egy olyan joghatósági megállapodás, mely biztosítaná számára, hogy csak egy bizonyos ország bíróságai előtt fogható perbe, míg ő szabad belátása alapján válaszhat, hogy a vele szerződő féllel szemben ez utóbbi helyen, vagy esetleg más országban indít peres eljárást? Sőt, mi lenne, ha a választása nem csak a pereskedés helyére vonatkozna, hanem kiterjedne a vitarendezés módjára is, így szabadon dönthetné el, hogy pert vagy inkább választottbírósági eljárás indít, míg szerződő partnerét nem illetné meg ilyen választási jog? Az ilyen és ehhez hasonló aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban az utóbbi években igen elterjedtek, elsősorban az egyre komplexebbé váló – több szereplős, bonyolult biztosítéki rendszerekkel körülbástyázott – szerződések miatt, különösen a banki finanszírozás, illetve nagyobb projektek területén. Ennek ellenére a gyakorlatban egyfajta bizonytalanság és ösztönös félelem lengi körül az aszimmetrikus fórumválasztásokat, és a bíróságok még üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató felek között – divatos megjelöléssel „B2B”-(business-to-business)-viszonyokban – sem fogadják osztatlan lelkesedéssel ezen klauzulákat. Az ilyen kikötéseket alkalmazók számára emiatt sokszor nem látható előre, hogy fórumválasztásuk ténylegesen kikényszeríthető lesz-e vagy sem. A Kúria jelenkori gyakorlatából mindössze egyetlen közzétett határozat ismert, mely kapcsán az aszimmetrikus fórumválasztás problémája felmerült, és jóllehet az adott ügy végül más kérdésen dőlt el, a három bírói szint részben egymásnak ellentmondó döntései alapján az effajta fórumválasztások hazai jogi megítélése sem egyértelmű.^[1] 

Fentiekre tekintettel a jelen tanulmányban az alábbi alapvető kérdésekre keressük a választ:

1. Mi a fórumválasztó megállapodás fogalma, célja, joghatása? 
2. Hogyan osztályozhatók a fórumválasztó megállapodások? Mikor aszimmetrikus egy fórumválasztó megállapodás?
3. Miért alkalmaznak a felek aszimmetrikus fórumválasztást és melyek az ilyen megállapodások fő elméleti problémái?
4. A fontosabb nemzetközi jogforrások kezelik-e, és ha igen hogyan az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat? 

II. A fórumválasztó megállapodásokról általában

1. Terminológia

A fórumválasztó megállapodások kapcsán jelenleg nincs egységes terminológia a szakirodalomban. Már a fórumválasztó megállapodás fogalmának terjedelme sem egyértelmű, hogy az vajon (i) szűk értelemben csak a rendes bírósági rendszerben értelmezendő - joghatósági, hatásköri, illetékességi - megállapodásokat jelöli, avagy (ii) tágabb értelemben magában foglalja a választottbírósági vitarendezést is. 

Az első, többséginek mondható megközelítésre példa a választottbíráskodásra vonatkozó kortárs jogirodalom egyik jeles képviselője Born, aki a „forum selection agreement” megjelölés alatt csak az állami bíróságok kikötését érti.^[2] A második, kisebbségi álláspont képviselője a fenti jogterület másik neves képviselője Park, aki a „forum selection” fogalmát mindkét fenti típusú vitarendezési megállapodásra alkalmazza.^[3] Jelen tanulmányban a fórumválasztást a második, tágabb terjedelemben használjuk, akként, hogy az felöleli mindkét fent említett jogvita rendezési mechanizmusban történő megállapodást. 

A terminológiai probléma folytatódik, ha tovább vizsgáljuk a fórumválasztó megállapodásokat, immáron a feleket illető jogok és kötelezettségek alapján. Míg „hagyományos” fórumválasztó megállapodás megkötése esetén a felek jogai és kötelezettségei általában szimmetrikusak, kölcsönösek, egyenlőek, azokat a „nem hagyományos” fórumválasztó megállapodásokat, melyekben a fenti kölcsönösség nem maradéktalanul teljesül a nemzetközi szakirodalomban és gyakorlatban a legváltozatosabb jelzőkkel illetik. Így az irodalomban és a gyakorlatban a teljesség igénye nélkül az alábbi jelzők fordulnak elő: aszimmetrikus, egyoldalú, opciós, hibrid, komplex, alternatív, megengedő megállapodások, hogy csak a leginkább elterjedt megnevezéseket említsük.^[4] A jelen tanulmányban a fórumválasztó megállapodások osztályozásánál bontjuk ki a később hivatkozott típusok lényegi tulajdonságát, azzal hogy véleményünk szerint az aszimmetrikus jelző az, mely leginkább tükrözi azokat a „nem hagyományos” fórumválasztó megállapodásokat, melyek kapcsán a felek jogok és kötelezettségei eltérőek, s emiatt a legtöbb elméleti és gyakorlati problémát okozzák. Végül megjegyezzük, hogy a jelen tanulmány az üzletszerű gazdasági tevékenységet végző felek közötti „B2B” kapcsolatokra fókuszál, így nem képezik tárgyát az ún. „gyengébb felekkel” – jellemzően munkavállaló, fogyasztó, biztosított – kötött fórumválasztó megállapodások. Fórumválasztó megállapodás terminológia alatt jelen tanulmányban így a „kereskedők” közötti vitarendezési megállapodásokat értjük.

2. A fórumválasztás fogalma, természete

A tág értelemben vett vitarendezési megállapodásokon belül egy jól elkülöníthető csoportot alkotnak azok a megállapodások, melyek alapján a felek jogvitájukat egy harmadik fél (fórum) bevonásával kívánják megoldani, aki a felekre kötelező, végrehajtható döntést hoz. A fórumválasztás több síkon értelmezhető. A fórumválasztás egyrészről felfogható az állami „rendes” bíróságok és magánbíróságok két dimenziója közötti választásként is, amikor a felek arról döntenek, hogy „kiszerződnek” az állam bírói hatalma alól és vitájukat választottbírósági útra utalják. Ez esetben maguk a felek jogvitájukat az általuk meghatározott eljárásrend szerint megalakuló „magánbíróság” elé viszik, quasi maguk hozzák létre a fórumot. A fórumválasztás ugyanakkor felfogható az állami bírósági rendszeren belül, az ügyek elosztásának különböző szintjein, a joghatóság, hatáskör, és illetékesség vonatkozásában. Ez esetben a felek az állami bírósági rendszerben már létező fórumok között választanak. A fórumválasztás így vagy választottbírósági megállapodás (compromissum, clausula compromissoria), vagy joghatósági megállapodás (prorogatio fori) megkötésével valósul meg. 

Fentiek alapján a fórumválasztó megállapodást a felek olyan megállapodásaként jellemezhetjük, mely által a felek vállalják, hogy meghatározott jogvitájukat egy általuk megjelölt harmadik fél (fórum) elé utalják, mely a felekre kötelező, állami kényszerrel végrehajtható döntést hoz. A fórumválasztás anyagi jogi (magánjogi) és eljárásjogi (közjogi) elemeket egyaránt felmutató jogintézmény. 

Keletkezését tekintve anyagi jogi jellegű, mivel a felek szerződési szabadságukkal élve egy magánjogi ügyletbe foglalják azon ígéreteiket, hogy jogvita esetén annak elbírálása érdekében milyen fórumhoz fordulnak, illetve adott esetben azt is, hogy milyen fórumhoz való fordulástól tartózkodnak. A fórumválasztó megállapodás keletkezésekor tehát jellemzően nincs folyamatban lévő eljárás a felek között. Jóllehet a fórumválasztás közvetlen célja eljárásjogi, azonban végső célját és értelmét tekintve is inkább anyagi jogi jellegű, hiszen alapvetően a fél anyagi jogának érvényesítését és védelmét szolgálja. Bizonyos jogrendszerekben – jellemzően az angolszász országokban – a fórumválasztás további anyagi jogi jellemzője, hogy amennyiben a fél megszegi a fenti ígéretét, akkor a sérelmet szenvedett fél egyrészt kártérítést követelhet, másrészt külön bírói jogvédelmet igényelhet ún. pertiltó meghagyás (anti-suit injunction) formájában. Ezen magánjogi vonulat a római jogban és ezt követően a rómaigermán rendszerekben még több évszázadon keresztül tetten érhető – jellemző példa, hogy a felek a választottbírósági megállapodások megszegését sokáig bírsággal (poenae stipulatio) szankcionálták.^[5] Joghatósági megállapodások kapcsán további anyagi jogi jellemző, hogy azok – burkolt, közvetett – jogválasztást is jelentenek, hiszen a kikötött bíróság saját lex fori-ját fogja alkalmazni az alkalmazandó jog megválasztására is.^[6] 

 

A fenti anyagi jogi elemek mellett a fórumválasztás számos eljárásjogi jellemzővel bír. A fórumválasztás tárgya eljárásjogi jellegű, hiszen a szerződéses „szolgáltatás” tárgya az, hogy a fórumválasztó megállapodásban részes fél egy állami bíróság előtt mit tesz, vagy mitől tartózkodik. A fórumválasztás kereteit is a közjog adja meg, hiszen a felek szerződéses szabadságát a közjogi szabályok korlátozzák, így – a kötelező alakiságok betartásán túlmenően – a felek akármilyen fórumot nem jelölhetnek ki jogvitájuk elbírálására. Bizonyos jogvitákat választottbírósági útra lehet bocsájtani – ennek körét az ún. objektív arbitrabilitás jelöli ki –, míg más jogvitákat csak rendes bíróságok folytathatnak le, s az utóbbiak közül a felek nem bármely típusú jogvitára választhatnak bármely bíróságot, hanem csak meghatározott típusú, jellemzően kereskedelmi-vagyonjogi ügyek kapcsán köthetik ki azt a bíróságot, mely egyébként hatáskörrel rendelkezik. A felek által választott fórumnak azon joga, illetve kötelezettsége, hogy a felek jogvitájában eljárjon és döntsön valójában csak részben származik a maguktól felektől. A felek – relatív hatályú - fórumválasztó megállapodása elsősorban a feleket kötelezi arra, hogy a kikötött fórumhoz forduljanak jogvédelemért a meghatározott jogvita elbírálása végett. A kikötött fórumnak ezt követően – típusától függően közjogi (ld. rendes bíróság), vagy magánjogi (ld. választottbíróság) – kötelezettsége keletkezik a jogvita elbírálására, azzal, hogy saját kompetenciáját mindvégig maga jogosult és köteles vizsgálni. Így bármilyen fórumválasztást is tartalmazzon a felek magánjogi megállapodása, annak kikényszerítése már a közjog világába tartozik. További közjogi eleme a fórumválasztásnak, hogy a választott fórum által hozott határozat végrehajtására állami kényszer útján kerül sor, akár belföldön, illetve külföldön. Fenti kettős anyagi (magánjogi) és eljárásjogi (közjogi) természetük miatt a fórumválasztó megállapodásokat sajátos, vegyes jellegű vagy „sui generis” szerződésnek tekinthetjük.^[7]

3. A fórumválasztás célja

Arra a kérdésre, hogy a felek lényeges nemzetközi elemet tartalmazó jogvitájában fordulhatnake valamely állam bíróságához jogvédelemért, az adott állam joghatósági szabályai adják meg a választ. Kiindulási pontként – Balla, illetve Szászy nyomán – az állami bírói joghatóságnak három alapvető formáját különböztethetjük meg: kizárólagos joghatóságot (competentia internationalis exclusiva) mely azt jelenti, hogy az állam az eljárás és döntés jogát bizonyos ügyekben magának tartja fenn, kizárt joghatóságot (competentia internationalis exclusa) mely értelmében az állam más ügyekben az eljárást és döntést kizárja, és végül a versengő, párhuzamos, akcidentális joghatóságot (competentia internationalis competentia internae), mely kapcsán az állam saját joghatósága mellett elismeri más állam joghatóságát is. A kizárólagos, illetve kizárt joghatóság feltétlen és csak az ügy természetére van tekintettel, mivel az állam az eljárás és döntés jogát arra tekintettel tartja fenn, vagy zárja ki, hogy van-e az ügyre illetékes bíróság. Ezzel szemben a versengő joghatóság feltételes, mivel az ügy természetén kívül egy további tényelemtől az adott országhoz való kapcsolattól is függ.^[8] Emiatt a versengő joghatóság esetében a felek jogvitájára különböző országok bíróságai rendelkezhetnek joghatósággal az ügy egyedi tényei alapján: a felek székhelye, lakóhelye mellett felmerülhet a szerződés teljesítésének helye, károkozás, illetve kár bekövetkezésének helye szerinti, vagy valamelyik fél fióktelepe, vagy végrehajtható vagyona szerinti ország bíróságainak joghatósága, hogy csak néhány jellemző példát említsünk. A különböző államok egymással „versengő” joghatóságai a nemzetközi jogvitákat igencsak kiszámíthatatlanná teszik. A fórumválasztó megállapodások gyökere az egyes nemzeti jogalkotók által a felek számára – a fenti kiszámíthatatlanság enyhítése érdekében – biztosított magánautonómia, mely alapján a gazdasági szereplőknek a jogszabály által megengedett körben és módon lehetősége nyílik arra, hogy vitájukat az általuk megjelölt fórum elé utalják. A fórumválasztás célja elsősorban az előreláthatóság és ezáltal a költséghatékonyság biztosítása. Az állam bíráskodási képessége alóli kiszerződés - azaz választottbírósági megállapodás megkötése esetén - a fenti célokhoz még továbbiak is társulnak, így a neutralitás, szakértelem, gyorsaság, nyilvánosság kizárása stb.

4. A fórumválasztás joghatása, gyakorlati következménye

A fórumválasztásnak két alapvető joghatása van, melyet szokásos a pozitív és negatív ellentétpár mentén tárgyalni. A fórumválasztás pozitív hatása, hogy a feleket arra kötelezi, hogy a meghatározott jogvitájukat a választott fórum elé vigyék, ezáltal a fórumválasztó megállapodás – tág értelemben vett – hatáskört ruház a felek által választott fórumra. A fórumválasztás negatív hatása, hogy a feleket arra kötelezi, hogy a meghatározott jogvitát ne vigyék a választott fórumtól eltérő fórum elé, így más fórum – tág értelemben vett – hatáskörét a jogvitára nézve kizárja.^[9] A későbbiekben látni fogjuk, hogy a pozitív és negatív hatás nem minden típusú fórumválasztásnál érvényesül. A fórumválasztás gyakorlati jelentősége alapvetően három mozzanatban ragadható meg. Egyrészről a fórumválasztás jelentősen korlátozza azt, hogy a felek közötti jogvita az érdemi kérdéseket megelőzően olyan eljárási kérdések körül forogjon, melyekre költséges bizonyítást kell lefolytatni, késleltetve az ügy érdemi befejezését (pl. fennáll-e a fórum álalános joghatósága az alperes lakóhelye alapján, vagy különös joghatósága a szerződés teljesítésének helye alapján, stb.). Fórumválasztó megállapodás esetén már legalább ebben a körben nem kell terjedelmes, olykor szakértői kompetenciát igénylő vizsgálatot lefolytatni, így a fórum hatáskörének fennállásával kapcsolatos bizonyítás magára a fórumválasztó megállapodás létrejöttére, érvényességére korlátozódik. Másrészről a fórumválasztás annak a lehetőségét is jelentősen csökkenti, hogy az alperes egy másik fórum előtt ún. „torpedó kereset” előterjesztésével párhuzamos eljárást indítson, melyben esetleg egy olyan határozatot hoznak, mely összeegyeztethetetlen lesz az első, ún. alapeljárásban hozott döntéssel. Harmadrészről, amennyiben a választott fórum előtti eljárásban jogerős döntés születik, és azt a fórumtól eltérő országban kell végrehajtani, fórumválasztó megállapodás léte esetén a végrehajtás helye szerinti külföldi bíróság jóval korlátozottabb körben vizsgálhatja felül az ítéletet hozó fórum hatáskörét, s tagadhatja meg a jogerős döntés elismerését, illetve végrehajtását.

III. Fórumválasztó megállapodások osztályozása

Mivel a fórumválasztó megállapodások a felek magánautonómiájában gyökereznek, kis túlzással csak a jogászi képzelet – és a jogszabályok bírói értelmezése – szab határt a lehetséges típusoknak. A szakirodalomban széleskörben elfogadott, egységes osztályozásról, illetve terminológiáról nem beszélhetünk, így jelen tanulmány keretében a gyakorlatban leginkább előforduló alábbi típusok szerint osztályozzuk a fórumválasztó megállapodásokat:

1. homogén és heterogén vagy „hibrid”,
2. kizárólagos és nem kizárólagos, 

 

illetékességet, valamint a választottbírói hatáskört is. A hatáskör tág fogalmára ld. Szászy osztályozását, aki 7 (hét) szinten határozza meg a tágabb értelemben vett bírósági hatáskört: 1) az állam nemzetközi jogi bíráskodási képessége (facultas iuridictionis); 2) az állam bíróságainak hatáskörét más állam bíróságaival szemben, ami joghatósággal azonos (iurisdiction internationalis); 3) a polgári perútra tartozás miatt fennálló polgári bírósági hatáskör; 4) tárgyi hatáskör az adott eljárásra, ami a polgári perrendtartás szerinti hatáskört jelenti; 5) funkcionális hatáskör az ügy első- másodfokú stb. elbírálására; 6) személy hatáskör ami manapság leginkább muzulmán, illetve egyes ázsiai, afrikai országokban jelentős; 7 ) területi hatáskört, ami a polgári perrendtartás szerinti illetékesség fogalmával azonos. (competentia loci) ld. SZÁSZY i.m. 315-316.

1. opciós,
2. aszimmetrikus.

1. Homogén és heterogén vagy hibrid

A fórumválasztó klauzulák osztályozhatók aszerint, hogy egyfajta, vagy többfajta vitarendezési módot írnak elő. Így egy olyan joghatósági klauzula, mely kizárólag „rendes” állami bíróságok joghatóságát köti ki, vagy egy klasszikus választottbírósági megállapodás az ún. homogén csoportba sorolható. Ezzel szemben a gyakorlatban előfordulnak olyan klauzulák, melyek több – egymást kizáró – vitarendezési módot kombinálnak, így például az alábbi vitarendező megállapodás ilyen hibrid megállapodásnak minősül:

„ (…) Bármely jelen szerződésből eredő jogvitát az angol bíróságok döntenek el, melyek joghatóságát a felek kikötik domicíliumukra tekintet nélkül: ugyanakkor bármely fél választhat úgy, hogy a jogvitát választottbíróság elé utalja. Az ilyen választást az egyik fél által a másik félhez intézett írásbeli közléssel lehet gyakorolni, legkésőbb 21 napon belül attól az időponttól, hogy az egyik fél arról értesíti a másik felet, hogy a jelen szerződés alapján jogvita keletkezett.^[10]

Látható, hogy a fenti esetben felek alapvetően rendes bírósági vitarendezést kötnek ki, de emellett meghatározott eljárás szerint kezdeményezhetnek választottbíráskodást is. Természetesen ennek fordítottja is elképzelhető, amikor a felek választottbíráskodásban állapodnak meg, de emellett valamelyikük, vagy mindkettő rendes bírósághoz is fordulhat. Az ilyen többfajta vitarendezési módot kombináló fórumválasztó megállapodásokat szokás a gyakorlatban heterogén vagy hibrid jelzővel illetni.

2. Kizárólagos és nem kizárólagos

A kizárólagos és nem kizárólagos dichotómia olyan osztályozás, mely a joghatósági megállapodások kapcsán a normativitás szintjén is megjelenik. Kizárólagos joghatósági megállapodás esetén a felek egy ország bíróságának, illetve bíróságainak joghatóságát kötik ki, és ezzel együtt minden más ország fórumának joghatósága kifejezett, vagy hallgatólagos kizárásra kerül. Nem kizárólagos megállapodás esetén a felek úgy kötik ki bizonyos állam(ok) bíróságainak joghatóságát, hogy ezzel párhuzamosan más állam bíróságának joghatósága nem kerül kizárásra. Az alábbiakban A) - B) pontok alatt egy-egy gyakorlati példa található kizárólagos és nem kizárólagos megállapodásra:

A) „A Jelen szerződésből eredő jogvitákra a magyar bíróságok rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.”

B) „A Jelen szerződésből eredő jogviták megindíthatók a magyar bíróságok előtt, anélkül, hogy ez korlátozná bármely más bíróság joghatóságát a saját joga szerint”.

A kizárólagos és nem kizárólagos klauzulák közötti különbséget a megállapodások pozitív, illetve negatív hatásaival lehet megragadni. Míg a kizárólagos joghatósági megállapodásnak főszabályként pozitív hatása (prorogáció) és negatív hatása (derogáció) is van, mivel egyrészről „joghatósággal ruházza fel” a kikötött bíróságot (forum prorogatum), és „megvonja a joghatóságot” minden más bíróságtól (forum derogatum), addig a nem kizárólagos joghatósági megállapodásnak csak pozitív hatása van, de nem rendelkeznek negatív hatással. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a felek nem mindig szabatosan fogalmaznak így a gyakorlatban gyakran előfordulnak az alábbihoz hasonló joghatósági kikötések.

C) „A jelen szerződésből eredő jogviták a magyar bíróságok előtt megindíthatók.”

Míg az A) és B) pont alatti esetről viszonylag nagy biztonsággal eldönthető, hogy kizárólagos, illetve nem kizárólagos joghatósági megállapodásokról van szó, addig a C) pont alatti megállapodás esetén nem egyértelmű, hogy melyik csoportba tartozik, ugyanis sem arról nem rendelkezik, hogy a magyar bíróságok joghatósága kizárólagos, sem arról, hogy más országok bíróságainak joghatósága kizárásra kerül. Ilyen esetben a gyakorlati jogalkalmazó alapvetően két segítséghez folyamodhat: i) egyrészről az ügy tényállásához, melyből következtetni lehet, hogy a felek feltehető akarata mire irányult; ii) másrészről a jogalkotóhoz, mely sokszor vélelmet állít fel arra, hogy a joghatósági megállapodást kizárólagosnak kell tekinteni.

A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy elképzelhető olyan joghatósági megállapodás is, mely alapján a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy kizárólag kettő vagy több, de zárt számú ország bíróságai előtt kezdeményeznek jogvitát (nem egyedi kizárólagos megállapodások)

D. „A jelen szerződésből eredő jogvitákat a Pécsi Törvényszék előtt, vagy a Párizsi Kereskedelmi Bíróság előtt kell megindítani, minden más bíróság joghatóságának kizárásával.”

Sőt olyan joghatósági megállapodás is előfordul, hogy mindegyik fél számára egy-egy ország bíróságainak joghatósága kerül kikötésre, és mindegyik fél kizárólag ezek előtt kezdeményezhet jogvitát (kölcsönösen egyedi kizárólagos megállapodás). 

1. E.„Jelen szerződésből eredő jogviták esetén peres eljárást az eladó ellen kizárólag a német bíróságok előtt a vevő ellen kizárólag a francia bíróságok előtt lehet indítani.”^[11]

Míg a jogirodalom alapján a nem egyedi megállapodások esetében kétséges, hogy egyáltalán valódi kizárólagos joghatósági kikötésről van szó, a kölcsönösen egyedi kizárólagos megállapodások olyan valódi kizárólagos joghatósági megállapodások, melyek annyiban rendhagyóak, hogy pozitív hatásuk nincs, csak negatív.^[12]

3. Opciós

A gyakorlat használja opciós megállapodások fogalmat is, melynek lényege abban ragadható meg, hogy az opcióval nem rendelkező fél csak egy meghatározott fórum előtt indíthat vitarendezést, míg az opcióval rendelkező másik fél ez utóbbi fórumon kívül jogosult a jogvitát saját döntése alapján egy vagy több másik fórum elé vinni.

1. „A bank és az ügyfél közötti kapcsolatokra a luxemburgi jog az irányadó. Az ügyfél és a bank közötti esetleges perek a luxemburgi bíróságok kizárólagos joghatósága alá tartoznak. A bank azonban fenntartja a jogot, hogy az ügyfél lakóhelye, vagy bármely más joghatósággal rendelkező bíróság előtt eljárjon, a fent említett joghatóság választása hiányában.”^[13]
2. „Jogvita esetén (…) az eladónak 8 napos határideje van eldönteni, hogy a vevőnek a keresetét a holland bíróság, vagy a klauzula szerint meghatározott választottbíróság előtt kell előterjesztenie. Amennyiben az opciót a fenti határidőben nem gyakorolja, a vevő maga válik jogosulttá a választásra.”^[14]

A fenti F)-G) pont alatti esetekben a felek gyakorlatilag egy alakító jogot – háború előtti magánjogunk terminológiáját kölcsön véve ún. „hatalmasságot” – biztosítanak az opcióval rendelkező fél részére, aki aztán egyoldalú nyilatkozattal jogosult meghatározni, hogy felek jogvitája melyik fórum előtt folyjon le. Joggal tehető fel a kérdés, hogy az opciós megállapodások mutatnak-e fel egyáltalán bármilyen különbséget a nem kizárólagos megállapodásokhoz képest? Annyiban kétségtelenül nem, hogy mind a nem kizárólagos megállapodás, mind az opciós megállapodás lehetővé teszi a felek által választott fórumtól eltérő fórum előtti vitarendezést. Annyi különbséget azonban lehet közöttük tenni, hogy egy nem kizárólagos fórumválasztó megállapodás ezt hallgatólagosan teszi, addig az opció kifejezetten ruházza fel valamelyik, vagy mindkét felet ezzel a joggal. Ezen túlmenően látható, hogy a heterogén, vagy hibrid megállapodások szükségszerűen opciós megállapodások is, mivel vagy a választottbíráskodás a választható opció az alapértelmezett rendes bírósági vitarendezéshez képest, vagy fordítva.

4. Aszimmetrikus

Szemben a hagyományos „szimmetrikus” fórumválasztó megállapodásokkal, melyek egyenlő jogokat és kötelezettségeket biztosítanak a feleknek, az aszimmetrikus jelző azon fórumválasztó megállapodások gyűjtőfogalma, melyek valamelyik fél számára több jogot, nagyobb szabadságot engednek. A fentiekben tárgyalt megállapodások mindegyike kapcsán elképzelhető, hogy ilyen aszimmetria megvalósul. Emiatt jelen tanulmányban e gyűjtőfogalmat használjuk azokra a fórumválasztó megállapodásokra, melyek alapján a felek által vállalt kötelezettségek nem kölcsönösek, illetve egyenlőek. Az aszimmetrikus fórumválasztások lehetnek viszonylag egyszerűek vagy igen komplexek is. Így például egy olyan vitarendező megállapodás, mely az egyik fél számára lehetővé teszi, hogy két bíróság előtt indítson eljárást, míg a másik felet arra kötelezi, hogy kizárólag egy bíróság előtt indítson pert, viszonylag egyszerűnek minősül. 

Ugyanakkor egy aszimmetrikus fórumválasztó megállapodás sokszor komplex és egyszerre többfajta fórumválasztó megállapodást foglal magában. Így például a fenti F) pont alatti fórumválasztó megállapodás, egy kizárólagos és egy nem kizárólagos joghatósági megállapodást tartalmaz. Hasonlóan a fenti G) pont alatti hibrid fórumválasztó megállapodás, mely a felek számára választottbírósági vitarendezést köt ki, de valamelyik fél számára lehetővé teszi az állami bíróságok előtti pereskedést, mely egy választottbírósági megállapodást és egy joghatósági megállapodást rejt magában.

IV. Az aszimmetrikus fórumválasztás alkalmazásának okai és problémái

Adódik a kérdés, hogy miért van erre szükség? Pusztán a gazdasági erőfölényben lévő fél öncélú kedvteléséről, illetve jogászi agytornájáról van szó? Nyilvánvalóan nem, és ezt egy egyszerű példán keresztül szemléltetjük. Vegyünk például egy banki finanszírozást, ahol a bank egy több országban leányvállalattal rendelkező anyavállalattal köt bankhitelszerződést, mely alapján folyósított kölcsön biztosítékául különböző országok nyilvántartásaiba a leányvállalatok nevére bejegyzett ingatlanok és egyéb lajstromozott ingók, szolgálnak. Nem kell sok képzelőerő ahhoz, hogy megállapítsuk, a bankhitelszerződésből számtalan típusú jogvita állhat elő a felek között: egy pusztán elszámolási jellegű jogvitára, mely a bank és az anyavállalat, mint főadós problémája, kiváló fórum lehet a választottbíráskodás, ahol a pénz- és tőkepiaci szaktudással rendelkező választottbírák jelentik a garanciát a gyors és szakszerű vitarendezésre. De mi a helyzet akkor, ha például a leányvállalatok a biztosítékokat időközben elidegenítik és olyan személyeket is perbe kellene vonni, akik nem részesei a választottbírósági megállapodásnak? Ellenük nyilván a rendes bírósági út a célravezető, sőt sokszor az egyedül lehetséges jogi megoldás, amennyiben a hitelező egy olyan határozatot szeretne a vitarendezési folyamat végén, mely a biztosíték fekvése helye szerinti országban végrehajtható. A fenti példa jól mutatja, hogy manapság a globalizáció és gazdasági tranzakciók egyre komplexebbé válása miatt a hagyományos fórumválasztó megállapodások klasszikus formájukban mind kevésbé tudják szolgálni a piaci szereplők érdekeit. Így törvényszerű, hogy a piaci szereplők olyan új formákat keresnek, melyek a megváltozott helyzetben is biztosítják számukra a hatékony vitarendezést.

Ugyanakkor az aszimmetrikus fórumválasztásokkal kapcsolatban két alapvető elméleti probléma merül fel. Elsődlegesen az aszimmetrikus fórumválasztások némi önellentmondást rejtenek magukban. Elvileg a felek a fórumválasztással az államok egymással versengő nemzetközi joghatóságaiból eredő bizonytalanságot akarják kiküszöbölni akként, hogy vitájukat egy meghatározott fórum elé utalják. Ugyanakkor aszimmetrikus fórumválasztás esetén az egyik fél mégis jogosult további fórum(ok) elé is vinni a jogvitát, így ez a cél csak az egyik fél vonatkozásában teljesül maradéktalanul, míg a kedvezményezett fél részére egyáltalán nem, vagy csak részlegesen, akként, hogy a fórumválasztó megállapodás legfeljebb bizonyos mértékben szűkíti az általa igénybe vehető fórumokat. E jellemzőből következik a második problémakör. Az aszimmetrikus fórumválasztás, melynek fő jellemzője az, hogy feleket a szerződés alapján megillető jogok és kötelezettségek nem egyenlőek, olyan több évszázados jogintézményeknek és alapelveknek látszik ellentmondani, mint a szinallagmatikus szerződések az anyagi jog területén, vagy a fegyveregyenlőség elve, tisztességes eljáráshoz való jog, az eljárásjog területén. A fenti elméleti problémák pedig a gyakorlatban azt eredményezik, hogy a jogalkalmazók bizonyos jogrendszerekben az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat nem, vagy csak részben kényszerítik ki, ami egyrészt sérti a felek magánautonómiáját, másrészről jogbizonytalansághoz vezet.

V. Nemzetközi jogi keretek

A fórumválasztó megállapodások fogamának céljának és főbb fajtáinak áttekintése után röviden összefoglaljuk a reájuk vonatkozó fontosabb Európai Uniós és nemzetközi jogforrásokat. Az elemzése során arra a kérdésre keressük a választ, hogy ezen jogforrások kezelik-e, és ha igen hogyan az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat?

1. A „brüsszeli rezsim”

Az Európai Unióban a joghatósági megállapodásokra az ún. „brüsszeli rezsim” jogforrásai tartalmazzák az alapvető szabályokat.^[15] A brüsszeli rezsim jelenleg hatályos szabályai az EU tagállamokban közvetlen alkalmazandó, nemzeti jogot megelőző jogforrásnak minősülnek, emiatt kiemelkedő jelentőséggel bírnak.

1.1. A Brüsszeli Egyezmény és bírói gyakorlata

Elsődlegesen célszerű felidézni az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 17. cikkét, mely a közösségi jogban elsőként kodifikálta joghatósági megállapodásokat.^[16] A Brüsszeli Egyezmény a kizárólagos joghatósági megállapodást tekintette alapértelmezettnek, de számolt azzal, hogy a felek aszimmetrikus joghatósági megállapodást kötnek. Ugyanakkor a Brüsszeli Egyezmény hiányossága, hogy nem határozta meg a kizárólagos joghatósági megállapodás fogalmát és annak pontos jogi hatásait sem, a bírói gyakorlatra hagyva ezen kérdések megválaszolását. E kérdés kapcsán néhány luxemburgi döntésre hagyatkozhatunk, melyet az alábbiakban röviden elemzünk. A kizárólagos joghatósági megállapodás fogalma kapcsán említést érdemel a luxemburgi bíróság egy korai döntése a Meeth c. Glacetal ügyben, mely kapcsán az - akkor nevén -  Európai Közösségek Bíróság az Egyezményt tágan értelmezte, amikor a fenti cikk alapján érvényes joghatósági kikötésnek fogadta el Glacetal, a francia eladó és Meeth a német vevő azon joghatósági megállapodását, hogy az eladót csak a francia bíróságok előtt, a vevőt pedig csak a német bíróságok előtt lehet perelni.^[17] Annak ellenére, hogy a joghatósági megállapodás nem egy, hanem párhuzamosan két állam bíróságainak joghatóságát jelölte ki, a bíróság úgy érvelt, hogy az érvényes, mivel jóllehet az általános szabállyal összhangban a felek lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságát jelöli ki, ugyanakkor a megállapodásban részes fél számára a többi lehetséges bíróság joghatóságának felhívását egyidejűleg kizárta (kölcsönösen egyedi kizárólagos megállapodás). A luxemburgi bíróság értelmezésében a Meeth-Glacetal féle joghatósági megállapodás pozitív hatással nem, csak negatívval rendelkezik.

Ezen túlmenően a Brüsszeli Egyezmény 17. Cikke kifejezetten rendelkezett az aszimmetrikus joghatósági megállapodásokról is:

17. Cikk […] Amennyiben a joghatósági megállapodás csak az egyik fél javára került megkötésre, ez a fél jogosult bármely más bíróság előtt pert indítani, mely az Egyezmény alapján joghatósággal rendelkezik.^[18]

Az Egyezmény 17. cikkének megfogalmazása alapján az aszimmetrikus megállapodás az egyik fél vonatkozásában csak pozitív, másik fél vonatkozásában pozitív és negatív hatást is gyakorol. Az aszimmetrikus megállapodás értelmezése körében ugyanakkor az Európai Közösségek Bírósága az Anterist ügyben kimondta, hogy akkor lehet megállapítani, hogy a joghatósági megállapodás valamelyik „fél javára” került megkötésre, ha a kedvezményezett fél abban név szerint meg van jelölve, vagy amellett, hogy a megállapodás megjelöli azokat a bíróságokat, ahol a felek perelhetők, az egyik fél számára szélesebb választási lehetőséget biztosít.^[19] Erre figyelemmel az ügyben az a joghatósági megállapodás, mely a bank székhelye szerinti ország bíróságának joghatóságát kötötte ki - tekintet nélkül arra, hogy melyik fél az alperes - , nem minősült aszimmetrikus joghatósági megállapodásnak.

1.2. Brüsszel I Rendelet és főbb problémák

A jelenleg hatályos Átdolgozott Brüsszel I Rendelet („Brüsszel I Rendelet”) 25. Cikke szabályozza joghatósági megállapodásokat, de az új szabályozás több bizonytalanságot is felvet. Első probléma, hogy a Brüsszel I Rendelet csak részben vette át a Brüsszel Egyezmény korábbi szabályozását és kifejezetten már nem rendelkezik az aszimmetrikus joghatósági klauzulákról. Ebből elvileg azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy ez utóbbiak kikerültek a brüsszeli rezsim tárgyi hatálya alól. Azonban a Rendelet egy vélelmet állít fel arra, hogy a felek által kikötött joghatóság kizárólagos, melyből a contrario az következik, hogy a felek nem csak kizárólagos joghatóságot köthetnek ki.^[20] Az viszont nem egyértelmű, hogy egy aszimmetrikus joghatósági kikötés kizárólagos, vagy nem kizárólagos joghatósági megállapodásnak minősül-e, illetve milyen joghatást gyakorol. Álláspontunk szerint az aszimmetrikus joghatósági kikötésnek továbbra sincs akadálya, és annak hatása egy egyik (kedvezményezett) fél részére csak pozitív, míg a másik fél részére pozitív és negatív is, jóllehet a végső szót ebben a kérdésben az Európai Unió Bíróságának kellene kimondania. További bizonytalanságot jelent az aszimmetrikus joghatósági megállapodások vonatkozásában az alkalmazandó jog kérdése. A Rendelet szerint a joghatósági megállapodásokra alkalmazandó jog kettős, mivel az alaki érvényességet maga a Rendelet szabályozza, míg az anyagi érvényességre a felek által kikötött bíróság állama szerinti jog (lex fori prorogati) az irányadó, ideértve annak kollíziós normáit is. Az aszimmetrikus megállapodások anyagi érvényességével kapcsolatosan itt több kérdés is felmerül. Első kérdés, hogy aszimmetrikus megállapodások esetén egyáltalán beszélhetünk-e egy irányadó jogról, vagy több irányadó jogról van szó, hiszen a megállapodás lényege, hogy a mindkét fél számára kikötött fórumon felül az egyik fél jogosult egy további állam bíróságai előtt is pert indítani. A Rendelet által említett „felek által kikötött bíróság állama szerint jog” tehát szükségszerűen több ország jogát jelenti. Álláspontunk szerint ezért egy aszimmetrikus joghatósági megállapodást célszerű úgy tekinteni, hogy az magában foglal egy kizárólagos és egy nem kizárólagos joghatósági megállapodást, s ezekre külön-külön kell meghatározni az irányadó jogot. Második kérdés, hogy egy joghatósági megállapodás aszimmetrikus jellegét vajon az alaki, vagy az anyagi érvényesség körében kell-e értékelni, illetve egyáltalán ez érvényességi kérdés-e. Van olyan álláspont, mely szerint az aszimmetrikus jelleg az anyagi érvényesség körében kezelendő kérdés, mely azzal a következménnyel jár, hogy erre a problémára jelenleg nincs páneurópai megoldás csak a tagállamok joga szerint töredezett válaszok.^[21] Más szerint azonban az aszimmetrikus jelleg kapcsán nem érvényességi kérdésről van szó, hanem a joghatósági megállapodás eljárásjogi hatásai körében vizsgálandó körülményről.^[22] Álláspontunk szerint a fenti distinkció nem sok gyakorlati haszonnal jár, mivel a két probléma szorosan összefügg egymással: amennyiben ugyanis egy bíróság azon az állásponton van, hogy a fórumválasztó megállapodás jogszabályba ütközik, akkor azt emiatt érvénytelennek fogja tekinteni, és nem fog neki eljárásjogi joghatást tulajdonítani. A valós gyakorlati kérdés inkább az, hogy egy eljárásjogi hatásaitól „megfosztott” – közjogi úton ki nem kényszeríthető – aszimmetrikus joghatósági megállapodás megsértéséből fakadhatnak-e anyagi jogi igények, melyeket magánjogi úton, például kártérítés követelésével, ki lehet-e kényszeríteni. Ez utóbbi kérdéskör vizsgálata azonban meghaladja jelen tanulmány kereteit.

1.3. Egyéb szabályok

A brüsszeli rezsimmel kapcsolatban említést érdemel még, hogy a Rendelet a joghatósági megállapodások kapcsán deklarálja az ún. separability elvet, mely alapján a szerződés részét képező joghatósági megállapodást a szerződés egyéb rendelkezéseitől függetlenül kell kezelni, s pusztán azon az alapon nem lehet érvénytelennek tekinteni, hogy a szerződés maga érvénytelen.²³ Végül, a joghatósági megállapodások párhuzamos eljárásokra gyakorolt hatásával kapcsolatosan a Rendelet akként rendelkezik, hogy csak a kizárólagos joghatósági megállapodások esetén áll fenn a nem kikötött bíróságnak az a kötelezettsége, hogy a párhuzamos eljárást függessze fel és várja be a kikötött bíróság döntését saját joghatóságáról.^[23] Fenti szabályozásban tehát az elmélet azon tétele köszön vissza, mely alapján csak a kizárólagos joghatósági megállapodásoknak van pozitív és negatív hatásuk, a nem kizárólagosak csak pozitív hatással rendelkeznek, így nem alkalmasak arra hogy megakadályozzanak egy esetleges párhuzamos pereskedést.

2. A Luganói egyezmény 

A teljesség kedvéért megemlítjük az Európai Uniós országok, valamint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országai Svájc, Norvégia és Izland között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló új Luganói Egyezményt, mely az 1988. évi Luganói Egyezmény helyébe lépett.²⁵ Az új Luganói Egyezmény a joghatósági megállapodások vonatkozásában a brüsszeli rezsim fogalmát és egyéb lényeges szabályait veszi át (pl. kizárólagosság vélelme).^[24] Eltérés azonban, hogy az új Luganói Egyezmény egyrészt nem rendelkezik a joghatósági megállapodásoknak az azokat tartalmazó szerződéstől való függetlenségéről (separability elv), és nem rendezi a joghatósági megállapodásra irányadó jog kérdését. További fontos eltérés a jelenleg hatályos brüsszeli rezsimtől, hogy párhuzamos peres eljárás indítása esetén a „megelőzés elve” érvényesül, a joghatósági megállapodással kikötött bíróság nem élvez elsőbbséget, így a nem kikötött bíróság nem köteles az eljárást felfüggeszteni, amíg a kikötött bíróság dönt saját joghatóságáról.^[25] 

3. Hágai Joghatósági Egyezmény

A joghatósági megállapodásokra irányadó nemzetközi jogforrások közül a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia égisze alatt 2005. június 30-án megkötött joghatósági megállapodásokról szóló egyezményt („Hágai Joghatósági Egyezmény vagy Egyezmény”) kell megemlíteni melyet sok szempontból a választottbíráskodás területén oly sikeres New York-i Egyezmény sikere hívott életre.^[26] A Hágai Joghatsági Egyezmény a jogbiztonság érdekében főszabályként a kizárólagos joghatósági megállapodásokat szabályozza és – okulva a brüsszeli rezsim definíciós hiányosságaiból – meg is határozza azok fogalmát.^[27] Az Egyezmény meghatározása szerint a kizárólagos joghatósági megállapodás olyan két vagy több fél közötti megállapodás, amely egy konkrét jogviszonyból keletkezett vagy esetleg keletkező jogvita eldöntése céljából kiköti az egyik Szerződő Állam bíróságainak, illetve az egyik Szerződő Állam egy vagy több meghatározott bíróságának a joghatóságát, és ezzel kizárja minden más bíróság joghatóságát.^[28] A fenti definíciót meghaladóan az Egyezmény kifejezetten megerősíti a joghatósági megállapodások kizárólagosságának vélelmét is.^[29] Az aszimmetrikus megállapodások főszabályként nem tartoznak az Egyezmény tárgyi hatálya alá, ugyanakkor kivételt képeznek azok a joghatósági megállapodások, melyek egy azonos szerződő állam bíróságai között engednek valamely fél részére szélesebb választási lehetőséget, melyek az Egyezmény értelmezésében kizárólagos joghatósági megállapodásnak minősülnek. Pl. X pert indíthat Y ellen a rotterdami vagy amszterdami körzeti bíróság előtt, de Y csak az amszterdami körzeti bíróság előtt indíthat pert X ellen.^[30] Az Egyezményhez fűzött Hartley-Dogauchi jelentés a kizárólagos joghatósági megállapodásokra példákat is ad, megkönnyítve a jogalkalmazó feladatát. Jóllehet a tanulmány tárgyát az Egyezmény tárgyi hatálya alá főszabályként nem tartozó aszimmetrikus megállapodások képezik, mégis elhatárolási kérdések miatt érdemes röviden ismertetni az Egyezmény által kizárólagosnak tekintett joghatósági megállapodásokat. A Hartley-Dogauchi Jelentés alapján – az abban szereplő példákat az életszerűség kedvéért tetszőleges bíróságokkal behelyettesítve – kizárólagos joghatósági megállapodásnak számítanak az alábbi kikötések: 

„A magyar bíróságok joghatósággal rendelkeznek a jelen szerződésből eredő jogviták elbírálására” 

„A jelen szerződésből eredő jogvitákat a Debreceni Törvényszék, vagy a Pécsi Törvényszék előtt kell megindítani.^[31] 

Ugyanakkor nem minősülnek kizárólagos joghatósági megállapodásnak a következő kikötések: 

„A magyar bíróságok nem kizárólagos joghatósággal rendelkeznek a jelen szerződésből eredő jogviták elbírálására.” 

„A Jelen szerződésből eredő jogviták megindíthatók a magyar bíróságok előtt, anélkül, hogy ez korlátozná bármely más bíróság joghatóságát a saját joga szerint”. 

”A jelen szerződésből eredő jogvitákat a Pécsi Törvényszék előtt, vagy a Párizsi Kereskedelmi Bíróság előtt kell megindítani, miden más bíróság joghatóságának kizárásával.”^[32] 

 

Hasonlóan, a Meeth-Glacetal féle joghatósági megállapodás, jóllehet a brüsszeli rezsim szerint érvényes kizárólagos joghatósági megállapodásnak minősült, de a Hágai Joghatósági Egyezmény definíciója szerint nem, mivel egynél több Szerződő Állam bíróságainak joghatóságáról rendelkezik.

Az Egyezmény – a separability elv nyomán – rögzíti, hogy a szerződés részét képező joghatósági megállapodás a szerződés többi részétől független és érvényességét nem lehet csupán azon az alapon vitatni, hogy a szerződés érvénytelen.^[33] Hasonlóan a brüsszeli rezsimhez, a Hágai Joghatósági Egyezmény a joghatósági megállapodások anyagi érvényességének kérdését a nemzeti jogra hagyja (lex fori prorogati), mely utóbbiba beletartoznak a nemzeti jog kollíziós szabályai is.³⁶  Hágai Joghatósági Egyezmény alapján a kizárólagos joghatósági megállapodás fő hatása egyrészről, hogy a kikötött bíróság joghatóságát megalapozza és azt a joghatóság gyakorlására, az ügyben való eljárásra kötelezi (pozitív hatás), másrészről, hogy a párhuzamos eljárások kockázatát csökkenti, mivel minden más bíróságot a joghatóság gyakorlásától való tartózkodásra kötelez, azzal, hogy ezek az eljárás megszüntetésére, vagy felfüggesztésére kötelesek (negatív hatás), harmadrészt, hogy a kizárólagos joghatósági megállapodással kikötött bíróság határozata a többi szerződő államban az elismerés és végrehajtási szakaszban kedvező elbírálásban részesül, így a határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadására csak szűk körben, az Egyezményben taxatív felsorolt okok alapján van lehetőség.³⁷

4. Választottbírósági megállapodások

A nemzetközi fórumválasztó megállapodásokra irányadó jogforrások közül röviden meg kell említeni a választottbíráskodás területén megkerülhetetlen 1958. évi New York-i Egyezményt („New York-i Egyezmény”),^[34] az Európai Választottbíráskodási Egyezményt (Európai Egyezmény),^[35] és az UNCITRAL Modelltörvényt („Modelltörvény”).^[36] A fenti jogforrások ugyan nem tartalmaznak közvetlen rendelkezést aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokra, ugyanakkor meghatározzák a választottbírósági megállapodás fogalmát^[37], egyúttal lefektetik azokat az általános elveket, melyek a választottbírósági megállapodásokra alkalmazandók: így egyrészről a nemzetközi választottbírósági megállapodások vélelmezett érvényességének elvét (presumed validity), valamint a separability elvet, mely alapján a választottbírósági megállapodás érvényessége független az azt tartalmazó szerződés esetleges érvénytelenségétől.^[38] A fenti jogforrások alapján a választottbírósági jogirodalomban egységes a nézet, hogy a választottbírósági megállapodásoknak alapvetően két fő joghatása van, egy pozitív illetve egy negatív. Míg a pozitív hatás a választottbírók részére hatáskört alapít, addig a negatív hatás megfosztja az állami bíróságokat a hatáskörtől.^[39] Jóllehet a New York-i Egyezmény és az Európai Egyezmény az aszimmetrikus fórumválasztás problémáját közvetlenül nem szabályozzák, számos kérdés eldöntését a nemzeti jogra hagyják. Így például az Európai Egyezmény a párhuzamos eljárások körében a választottbírósági szerződés létrejötte, érvényessége kapcsán kollíziós módszerrel több lépcsőben határozza meg a választottbírósági szerződésre irányadó jogot,^[40] továbbá a választottbírósági határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadási okaként szabályozza azt az esetet, mikor a határozat alapjául szolgáló választottbírósági szerződés érvénytelen felek által kikötött jog, vagy azon ország joga alapján, ahol a választottbírósági határozatot hozták.^[41] A New York-i Egyezmény a választottbírósági határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadása körében a fentivel azonos szabályt tartalmaz, és kiegészül a közrendbe ütközéssel, melyet szintén azon ország nemzeti joga tölt meg tartalommal, ahol a határozat elismerését, végrehajtását kérik.^[42] Fenti rendelkezések így közvetett módon hatással lehetnek az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások érvényességére.

VI. Összefoglalás

A fórumválasztó megállapodásokra irányadó fenti jogforrásokból látható, hogy a jogalkotók célja az volt, hogy a felek számára a jogvitájukat elbíráló fórum megválasztására viszonylag széles autonómiát adjanak. Megállapítható, hogy fenti nemzetközi jogforrások a fórumválasztó megállapodások számára kedvező jogi kereteteket teremtenek, és azok érvényességét és hatékony érvényesülését elősegítő olyan jogelveket tartalmaznak, mint a separability elv, a kizárólagos joghatósági megállapodás vélelme, stb. A vizsgált nemzetközi jogforrások az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokra nem tartalmaznak sem külön szabályozást, mely többlet feltételtől tenné függővé azok érvényességét, sem a hagyományos megállapodásoktól eltérő érvénytelenségi okokat. A Brüsszel I Rendelet ugyan a nem kizárólagos joghatósági megállapodások eljárásjogi hatását párhuzamos eljárások tekintetében korlátozza, azonban (i) jelenleg nem egyértelmű, hogy az aszimmetrikus joghatósági megállapodások mennyiben minősülnek nem kizárólagos joghatósági megállapodásoknak (ii) ez a joghatósági megállapodások három fő gyakorlati hatása közül csak az egyiket, a párhuzamos eljárások kérdését érinti.

Az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások „kedvező” nemzetközi jogi kezelése mellett azonban azt is látnunk kell, hogy Brüsszel I Rendelet, a Hágai Egyezmény, valamint a New York-i és Európai Egyezmények a fórumválasztó megállapodások anyagi érvényességének kérdését a nemzeti jogba utalják. Ezzel gyakorlatilag fenntartják a nemzeti jogalkotásnak és jogalkalmazásnak azt a lehetőséget, hogy az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat érvénytelennek tekintse, illetve megvonja tőlük az eljárásjogi hatásokat. Az, hogy az egyes nemzeti jogrendszerek mennyiben élnek ezzel a lehetőséggel, további vizsgálódás tárgyát képezheti, ez azonban a jelen tanulmány terjedelmi kereteit meghaladja.